DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy elõször tegyek néhány megjegyzést a tárgyalási módra. Az a tárgyalási mód, amelyet a költségvetési törvény, a pótköltségvetés részletes vitájánál most a Ház végül is elfogadott - amely összefüggõnek tekinti a több mint 240 pontot, és semmilyen részletekre tagolást nem tartalmaz -, gyakorlatilag nem más, mint a Házszabálynak a kijátszása.
Nagyon szeretném remélni, hogy mint ahogy mi sem tekintjük ezt precedensnek a jövõre nézve, a Ház másik oldala, vagyis a kormánypárti képviselõk sem tekintik ezt precedens jellegûnek, és nem fognak erre az esetre hivatkozni a késõbbiek során.
A 241 indítványból a kormány meglehetõsen sokat támogatott. Ha megnézzük ezeket a támogatott indítványokat, akkor ezeknek az elõterjesztõje Keller László és Gaál Gyula képviselõtársam. Ebbõl úgy tûnik, hogy ezek kormányjavaslatok, tehát ha úgy tetszik, Keller László és Gaál Gyula - az elõzõ ciklusból átvéve más képviselõk kifejezését - a kormány "leánykori neve".
A két képviselõ úr indítványából pusztán egyhez szeretnék hozzászólni: ez a 11. pontban szereplõ indítvány, amely a pótköltségvetési törvényjavaslat 10. §-ának a módosítására irányul. A tandíj... - amelyrõl már többször szóltam e Ház falai között, de kénytelen vagyok még egyszer szólni. Ugyan már az alkotmányügyi bizottság ülésén az elmúlt héten is elmondtam az észrevételeimet, de nagyon nem szeretném, hogyha a jelen nem lévõ Fodor Gábor miniszter úr - aki rendszeresen nem képviseli a tárcáját itt, a parlamentben, és rendszeresen nem figyel oda a tárcáját érintõ törvényjavaslatokra - azt mondaná, hogy már megint nem szóltam. Szólok most is, mint ahogy az elõzõ alkalommal is - az õ észrevétele ellenére - szóltam, és remélem, hogy lesz itt a képviselõtársaim közül valaki, aki majd elmondja Fodor miniszter úrnak, hogy azért itt nincs minden rendben, a törvényjavaslat e része körül.
Az úgynevezett "pánikcsomagban" módosította a parlament a felsõoktatási törvényt. Ebben a felsõoktatási törvényben immáron az szerepel, hogy az eddigiektõl eltérõen a tandíj nem alapvetõen a felsõoktatási intézményeknek a bevétele, hanem - így szól a most már megszavazott, de még ki nem hirdetett törvény - az éves költségvetési törvényben intézményi bevételnek minõsített része. Ha a felsõoktatási törvény úgy szól, hogy a tandíjnak az a része a felsõoktatásé, amelyet az éves költségvetési törvény intézményi bevételnek minõsít, akkor ezt a költségvetési törvényben úgy kell megjeleníteni. Tehát azt kell leírni a költségvetési törvényben - amivel egyébként elméletileg nem értünk egyet, de ha már egyszer itt van, akkor kárenyhítési kötelezettségünk van, tehát úgy kell leírni, azt kell megmondani -, hogy a tandíjnak hányad része, milyen százaléka... vagy egyáltalán. Tehát fordítva kell megfogalmazni, mint ahogy ebben az indítványban szerepel. Azt kell megmondani, hogy a tandíjból mi illeti meg a felsõoktatási intézményeket. Mert ha ezt nem így teszi a költségvetési törvény, akkor a felsõoktatási törvény megfogalmazása miatt bármi van a költségvetési törvényben, a felsõoktatási intézményeknek nem jut semmi.
Szeretném felolvasni - a jobb érthetõség és átláthatóság kedvéért - ezt az indítványt. A következõképpen szól: "Az állami felsõoktatási intézményekben elsõ alapképzésben, valamint nappali tagozatos szakirányú továbbképzésben, továbbá doktori képzésben részt vevõ hallgatók által kormányrendelet szerint fizetett tandíj, a külföldi hallgatók költségtérítéseit kivéve, a központi költségvetést illeti meg." Ez így nem helyes, mert ettõl nem történik semmi, mert ez nem azt mondja, hogy mi illeti meg a felsõoktatási intézményt, hanem azt mondja, hogy mi illeti meg a költségvetést - ez pedig rossz megközelítés. Igaz ugyan, hogy az alkotmányügyi bizottságban a kormány ott lévõ képviselõje azt mondta, hogy "de lehet ezt úgy is értelmezni, hogy akkor ebbõl a másik része, ami itt nem szerepel, az meg a felsõoktatást illeti meg", lehet, tisztelt képviselõtársaim, csak azt az államot, amelyben egy ilyen szöveget másként lehet értelmezni, nem úgy hívják, hogy jogállam - és azt hiszem, hogy itt a Ház mindegyik oldala jogállamot kíván felépíteni. Tehát a törvényt nem úgy kell értelmezni, ahogy elképzeljük, ahogy szeretnénk, hanem ahogy le van írva. Ez a javaslat biztos, hogy nem jó.
Ugyanakkor szeretnék beszélni egy másik javaslatról is, amely a 10. pontban szerepel - ez a javaslat ugyanis jó. Az igaz, hogy a kormány ezt az indítványt nem támogatja.
(21.30)
Ez az indítvány úgy szól, hogy az állami felsõoktatási intézmények hallgatói által fizetett tandíj a felsõoktatási intézményeket illeti meg. Tekintettel arra, hogy most már a részletes vita folyik, és elõreláthatólag a mai nap folyamán még le is zárul, a Ház elõtt pedig más indítvány nincs, csak ez a kettõ - az egyik, amelyik szakmailag rossz, a másik, amelyet a kormány nem igazán szeret, de szakmailag jó -, azt hiszem, egyetlen igazán tisztességes megoldás van, ha a kormány támogatja Csizmár Gábor képviselõ úrnak a 10. pontban szereplõ indítványát. Ez úgy szólna, hogy a hallgatók által fizetett tandíj a felsõoktatási intézményeket illeti meg. Ennek biztosan nagyon örülnének a felsõoktatási intézmények, és talán valamelyest tudna enyhíteni azon a sanyarú helyzeten, amelybe a kormányintézkedések a felsõoktatási intézményeket hozzák.
Ha pedig a kormány ezt a javaslatomat mégsem tudná elfogadni, tehát nem tudná a 10. pontban szereplõ indítványt támogatni, akkor szeretném elmondani, hogy én és mi, nem fogunk más indítványt benyújtani, mert azt tartjuk helyesnek, amelyik a 10. pontban van. Ha a kormány azt akarja, hogy itt valami normális megoldás szülessék, akkor nagyon kérem az Oktatási Minisztérium itt nem lévõ képviselõjét, fogalmazzanak meg egy jó indítványt, olyat, ami a kormány szándékainak megfelel. Ez az indítvány ugyanis akkor sem lenne jó, ha fordított irányban lenne megfogalmazva, tehát ha úgy fogalmazna, mi az az összeg, amely a felsõoktatási intézményeket illeti meg - mert nem igazán felel meg az oktatás szerkezetének és a hallgatók által fizetendõ tandíjaknak.
Mindenképpen igénybe kellene akkor venni az Oktatási Minisztérium segítségét is. Erre az oktatás helyzetének, a felsõoktatási intézmények helyzetének ismerete hiányában a Pénzgyminisztérium nem képes. Ez nem hiányossága a Pénzügyminisztériumnak, nem az õ feladata.
Itt szeretném fölhívni még egyszer a Pénzügyminisztérium jelen levõ képviselõjének a figyelmét, hogy akkor szíveskedjenek tanácskozni az Oktatási Minisztériummal és egy szakmailag korrekt javaslatot elõterjesztetni valakivel a képviselõk közül - esetleg Keller Lászlóval és Gaál Gyulával, ha már úgyis csak az õ indítványaikat támogatták. De az azért nem lenne jó, ha a Ház elõtt megint csak olyan indítvány lenne, amelyik szakmailag nem támogatható, és olyan, amelyet meg a Ház nagyobbik fele azért nem szavaz meg, mert a kormány nem támogatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF padsoraiban.)