DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Természetesen nem tudom elfogadni a választ. Mégpedig azon egyszerû oknál fogva, mert ha ismerné államtitkár úr az 1960. május 2-án hatályba lépett polgári törvénykönyv alapvetõ rendelkezéseit, akkor tudná, hogy az ilyen ügyletek megítélése egyértelmûen turpis ügyletnek minõsül. Ha pedig az 1878. évi V. törvény, a Csemegi kódex léte óta figyelné a kérdés bûntetõjogi megítélését, akkor tudná, hogy az ilyen ügyleteket hitelezési csalásnak szokták minõsíteni, a hitelezési csalás tényét a több eredménytelen kölcsön felvételébõl egyértelmûen meg tudják állapítani.
Most ön azt mondja, hogy sok a 300 milliárd forint, amit én megemlítettem, de ön nem említett számot ehelyett. Természetesen, hogy nem, mert ön olyan kölcsönöket is esetleg jó kölcsönnek minõsít, amelyek soha nem fognak az állam pénztárába visszaforogni. Nekem van olyan megbízási szerzõdés a birtokomban, amelybõl egyértelmûen kitûnik, hogy hiába van bírósági végrehajtás, mert ön nem tud olyan végrehajtót megnevezni, aki az elõleg befizetése nélkül egy lépést fog tenni, mert itt van jelentõs eljárási költség, és a bankok épp ezzel játsszák ki a törvényes rendelkezéseket, hogy nem fizetik ki az elõleget. Ezért tehát a hatalmas számszerûségbõl következik az egész eljárásnak a tisztességtelen volta. És hogy legyen hol kezdeni a vizsgálódását államtitkár úr, jelzem önnek, hogy a Budapest Banknál is konkrétan tudok ilyen ügyletet megjelölni. De önnek a neve Akar: akarjon államtitkár úr! Köszönöm, de mi nem fogadjuk el az ön válaszát. (Derültség. Taps a jobb oldalon.)