POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Orosz István képviselõtársam, bizottsági elnök úr érvelését végighallgatva elég nehéz helyzetben vagyok, mert amit õ mond, annak alapja az a politikai szándék, amit az ellenzék az általános vitában, sõt azt megelõzõen, a hosszas politikai vitában is számtalanszor megfogalmazott. Ez a politikai szándék a múlt héten eldöntetett. Ez a parlament - bármennyire is érvelt az ellenzék, köztük többen itt vannak - azt a döntést hozta, hogy lesz az idén szeptembertõl tandíj, és ezt a tandíjat elvonja a felsõoktatástól a költségvetés .
Én ezt a döntést nem tartom helyesnek, de azt gondolom, hogy a vitának ebben a szakaszában nincs már mód visszavonni ezt a döntést. Ezzel a döntéssel valamennyiünknek szembesülnünk kell, akkor is, ha sok technikai fenntartásunk van. Ez a módosító javaslat egy technikai problémát orvosol, jelesül: az eredeti, a múlt héten elfogadott javaslat szerint fennállt annak veszélye, hogy a törvény betû szerinti értelmezése alapján - ahogy erre Kutrucz Katalin képviselõtársunk idõben felhívta a figyelmet akkor és ma is egy azonnali kérdés formájában - az intézményektõl nemcsak a tandíjat, hanem a ma is tandíj címén vagy szolgáltatások térítési díjaként beszedett összegeket elvonhatja a költségvetés. Ezt a problémát orvosolja megfelelõen az alkotmányügyi bizottság javaslata, egy valóban szórendi vagy szintaktikai cserével ez megfelelõ.
Nem értünk egyet, ahogy az elnök úr szavaiból kiderült, az elnök úr sem ért egyet a politikai döntéssel, én sem - de azt gondolom, hogy sajnos most már nincs mód ezt befolyásolni; ezek szerint közösen be kell majd adnunk egy felsõoktatásitörvény-módosítást, amelyben megkérdõjelezzük ezt a politikai döntést és igyekszünk ezt visszafordítani.
Azt gondolom, sõt meggyõzõdésem, hogy a 39. pontban szereplõ módosítás technikai értelemben jobb, mint a múlt héten elfogadott változat, politikai értelmét azonban már nem érdemes vitatni. Egy biztos veszélyt elkerülhetünk: azt a veszélyt, amelyre Kutrucz Katalin hívta fel a figyelmet, és ami akkor fenyeget, ha az eredeti változat marad benne.
Tehát ha MSZP-s képviselõtársaim Orosz István szavaira hallgatnak és elutasítják ezt a módosító javaslatot, akkor sajnos egy, a felsõoktatási intézmények számára a mostaninál még rosszabb variáció marad benn az elfogadott törvényben.
(20.50)
Tehát a kisebbik rossz az, ami elõttünk van. Csak ilyen értelemben fogjuk mi is támogatni ezt. Semmiképpen sem olyan értelemben, hogy a tandíj idei bevezetésének politikai irányát elfogadnánk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)