KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A munka törvénykönyvének lezajlott vitája - a késõ esti órák ellenére is élénk sajtóérdeklõdéssel - bizonyítja, hogy a munka világát érintõ törvényi szabályozás mindig foglalkoztatja a közvéleményt.
Színesítette a képet az a vita, amely az Érdekegyeztetõ Tanács munkavállalói oldalának ellenvéleménye miatt bontakozott ki, és amint az várható volt, képviselõtársaim közül olyanok bizonyultak a szakszervezeti jogok védelmezõinek, akik az elõzõ ciklusban a mûködés elemi feltételeitõl is meg akarták a szakszervezeteket fosztani. Most viszont a helyzet úgy alakult, hogy néhány módosító indítvány megszavazása során az egész Háznak mérlegelnie kell a szakszervezetekhez, az érdekegyeztetéshez fûzõdõ valódi viszonyát.
Mielõtt errõl szólnék, szeretném megköszönni képviselõtársaimnak, hogy felszólalásaikkal, módosító indítványaikkal felhívták a figyelmünket a beterjesztés pontatlanságaira, és segítették, hogy a törvényszöveg jobbá váljék. Köszönöm különösen Veér Miklós, Filló Pál, Tóth Tihamér indítványait. Ezek az indítványok tették lehetõvé, hogy a párhuzamosan tárgyalt törvények között ne legyen ellentmondás, illetve pontosították az eredeti elõterjesztés szövegét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mint ahogyan önök elõtt is ismert, a munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslat benyújtását követõen került a parlament elé a gazdaság stabilizációját elõsegítõ törvényjavaslat. Indokolatlan lett volna a stabilizációs csomagban ismételten megnyitni a munka törvénykönyvét, ezért a javaslat - a kapcsolódó módosító indítványok eredményeképpen - több, eredetileg nem érintett rendelkezéssel bõvült. Ebbe a körbe tartozik az ajánlásban a 66., a 67., a 70. és a 72., valamint a 74. szám alatt szereplõ módosító indítvány, amely a gazdasági stabilizációt szolgáló törvénycsomaggal szerves összefüggésben a betegszabadság, valamint a szülési szabadság szabályainak változtatására tesz javaslatot. E rendelkezések a gazdasági stabilizációt szolgáló törvényhez kapcsolódnak, és a munka törvénykönyvébe történõ beépítésük a két törvény között keletkezõ koherenciazavart küszöböli ki. Ezért e javaslatok beiktatását a kormány elengedhetetlennek tartja, és - összhangban a csomaggal - e javaslatokat már 1995. július 1-jén szükségesnek tartja hatályba léptetni.
(18.10)
A törvényjavaslat hatályba lépésének javasolt idõpontja változatlanul szeptember 1-je.
A kormány nagy hangsúlyt helyezett a munka törvénykönyve egyeztetésére az Érdekegyeztetõ Tanácsban. Ezt bizonyítja, hogy bár megállapodás nem jött létre, három alkalommal is az ÉT elé terjesztette a törvényjavaslat különbözõ tervezeteit. A kormány az érdekegyeztetést a javaslat benyújtása után sem tekintette lezártnak. Kezdeményezte ezért, hogy a módosító javaslatokról foglaljon állást az Érdekegyeztetõ Tanács. Sajnálatos, hogy az ÉT munkavállalói oldala kezdeményezésünket elutasította, és ezzel mintegy kizárta magát a törvényjavaslat további befolyásolásából. A munkaügyi tárca ennek ellenére kész volt a módosító javaslatokat mindazon, az ÉT-ben helyet foglaló szervezetekkel megvitatni, amelyek erre igényt tartottak.
A megbeszélések során néhány kérdésben az álláspontok közeledtek, s több képviselõtársunk olyan módosító indítványt nyújtott be, amely e konzultációk eredményeként született. A munkaügyi tárca ezekrõl az indítványokról is kikérte a szociális partnerek véleményét. A Liga és az ÉSZ kivételével, amelyek kezdeményezésünkre nem reagáltak, valamennyi szakszervezet, illetve a munkáltatói oldal véleményét megismertük. Megjegyzem, hogy a Munkástanácsok Országos Szövetsége az álláspontját nem a tárcának, hanem az Országgyûlés gazdasági bizottságának juttatta el.
Az újabb csatlakozó módosító javaslatok közül néhányat szükségesnek tartok ez alkalommal is kiemelni.
Elõször: Nagy Sándor képviselõtársam a T/651/48. szám alatt benyújtott módosító csomagjában javaslatot tett a szakszervezeti tisztségviselõk munkaidõ-kedvezményének korrekciójára, valamint a fel nem használt munkaidõ- kedvezmény pénzbeni megváltására. A kormány figyelembe vette, hogy a szakszervezetek ezt a szabályozást régóta szorgalmazzák, és a módosító javaslatot a munkáltatói érdekképviseletek nem kifogásolták.
A munkaidõ-kedvezmény eredeti célja az, hogy a szakszervezeti tisztségviselõ számára az érdekvédelmi, érdekképviseleti feladatai ellátására megfelelõ szabadidõ álljon rendelkezésre. Ebbõl következõen a fel nem használt munkaidõ-kedvezmény ténye, továbbá a pénzbeni megváltásra vonatkozó igény azt jelzi, hogy a törvény a szükségesnél magasabb mértékû kedvezményt biztosít az érdekeltek számára. A kormány azt mérlegelte, hogy a pénzbeni megváltás nem ellentétes a nemzetközi munkaügyi normákkal. Az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység hatékonyabbá válhat, ha a munkaidõ-kedvezmény egy részét pénzben lehet szakszervezeti érdekvédelmi célokra felhasználni.
Végezetül ez a konstrukció együtt jár a munkaidõ-kedvezmény mértékének csökkentésével, a munkaadókra nem nagy terhet ró, ezért a kormány e rendelkezések bevezetését nem kifogásolja.
Másodszor: a munkaidõkeretre, valamint a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó hatályos szabályozást számos kritika érte rugalmatlansága miatt, ugyanis e szabályok pontos betartása az ésszerû gazdálkodást folytató munkáltatóknál is problémát okozott.
A munkaidõvel való hatékonyabb gazdálkodás elérése érdekében az eredeti javaslat rugalmasabb szabályozásra törekedett. Ennek lényege, hogy az egyenlõtlen munkaidõ-beosztás esetén kollektív szerzõdésben lehetõvé válik, hogy a munkaidõ öt hónap átlagában feleljen meg a teljes munkaidõnek. A túlmunka éves keretét azonban a javaslat a szociális partnerek megegyezésének hiányában változatlanul 144, kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése esetén 200 órában határozza meg.
Nagy Sándor képviselõtársam az éves munkaidõkeret kollektív szerzõdésben történõ további bõvítésére tett javaslatot oly módon, hogy a további növelés a több munkáltatóra kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdésben lenne lehetséges. Hasonló konstrukcióval emelhetõ a rendkívüli munkavégzés éves kerete 200 órát meghaladóan 300 órára.
A javaslat a két napot meghaladó munkaviszony esetén rendelte el, hogy a munkaszerzõdést írásba kell foglalni. A szociális partnerek azonban elfogadták Veér Miklós, Nagy Sándor és Filló Pál indítványát, amely szerint indokolt a munkaszerzõdés írásba foglalását minden esetben kötelezõen elõírni. Tekintettel arra, hogy az írásba foglalás elrendelése a feketemunka visszaszorítása, valamint a munkaügyi ellenõrzés szempontjából is hatékony eszköz lehet, a kormány e módosító javaslatot támogatja.
Az említett módosító indítványok bizonyítják, a kormány eltökélt célja volt, hogy az ilyenkor elkerülhetetlenül felvetõdõ korrekciók mellett a szakszervezetek és a munkáltató érdekképviseletek legfontosabb törekvései is helyet kapjanak a törvényjavaslatban. Ezért kereste a kormány folyamatosan, még a törvényjavaslat benyújtása után is, a kompromisszumos megoldásokat. Nem rajtunk múlt, hogy a teljes egyetértés nem jött létre, bár a törvényjavaslat túlnyomó része élvezi az érdekképviseletek többségének a támogatását. Jelen törvényjavaslat ezért egy kicsit kísérletnek is tekinthetõ.
A kormány néhány esetben olyan javaslathoz is a hozzájárulását adta, amelyeknek a szakmai megítélése vitát válthat ki. Tettük ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy a munka világában a szociális partnerek támogatása különös jelentõséggel bír.
Végül engedjenek meg néhány szót azokról az indítványokról, amelyeknek elfogadását nem javasoljuk. A kormány nem támogat néhány olyan módosító javaslatot, amelynek tartalmával, illetve indokaival egyébként egyetért, a szociális partnerek azonban az egyeztetések során ezeket nem támogatták. Nem támogatja továbbá azokat a javaslatokat, amelyek ellentétesek a gazdasági stabilizációt elõsegítõ csomag tartalmával. Végezetül nem támogatja azoknak a módosító rendelkezéseknek a törlésére irányuló javaslatokat sem, amelyek a hatályos munka törvénykönyvében jelenleg fennálló bizonyos egyenlõtlenségek kiküszöbölését célozzák. Így például a távolléti díj kiiktatására vonatkozó javaslatokat támogatni nem tudtuk.
Tisztelt Képviselõtársaim! A munka világának története során nem egyszer merült fel az a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja a törvényi szabályozás. Egyesek szerint a munkavállalók, mások szerint a munkaadók érdekeit. Természetesen a válasz tartalma attól is függött, hogy az adott pillanatban ki volt pozícióelõnyben. Találó az a megállapítás, hogy a munka világa az elõrenyomulások és a visszavonulások, azaz lényegét tekintve a kompromisszumok története. A kormány bízik abban, hogy a javasolt módosítások nem kizárólag csak az egyik, illetve a másik fél, hanem az ország egészének az érdekeit szolgálják egy nem negatív kompromisszum eredményeképpen.
Tisztelt Ház! Kérem képviselõtársaimat, hogy a támogatott módosító indítványokkal együtt a törvénymódosító javaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)