POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársak! Az ajánlás 182. pontjához, Selmeczi Gabriella képviselõtársunk javaslatához szeretnék hozzászólni, amelyik a törvény 79. §- át kívánja módosítani oly módon - amint itt már hallottuk -, hogy a javaslat maradjon el.
Azt hittem, Kis Gyula képviselõtársam, illetve Kósa Lajos képviselõtársam hozzászólása után már nemigen tudunk újat mondani erre a paragrafusra vonatkozóan, hiszen elõttem nagyon érzékletesen kifejtették, milyen negatív hatása van ennek a javaslatnak a feketegazdaságra vonatkozóan, milyen hatása van a gazdasági növekedésre vonatkozóan - mármint hogy emeli a munkaerõ árát, és ily módon csökkenti a magyar munkaerõ versenypozícióit, összehasonlítva a cseh vagy lengyel munkaerõvel -, milyen hatása van egy lehetséges és kívánatos államháztartási reformban a társadalombiztosítás megújítása szempontjából, illetve hogy milyen hatása van a munkaerõ, a munkavállalók kiszolgáltatottságának növekedése szempontjából.
Egy szempontot azonban, úgy látszik, képviselõtársaim sem említettek. Csak azért említem ezt föl, mert valamennyi képviselõhöz eljuttatta Kuncze Gábor belügyminiszter a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szerveinek és a Fõvárosi Önkormányzatnak a véleményét a gazdasági stabilizációt szolgáló törvénymódosításról. Itt olvashatjuk Tiba Zsolt, a fõváros jegyzõje sorait. Írása arról szól a törvényjavaslat 79. §-ával kapcsolatban, hogy miközben minden személyi juttatást társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alá von a törvényjavaslat, a társadalombiztosítás egyre inkább kivonul az ellátási kötelezettségbõl. Nem érti a jegyzõ úr, illetve nem ért egyet a munkáltató által fizetendõ táppénznek a betegség elsõ huszonöt napjára való kiterjesztésével.
Itt hozza föl azt a példát, ami miatt én végül is szót kértem. Az oktatási intézményekben a betegszabadságon távol lévõ pedagógusokat minden körülmények között helyettesíteni kell. A betegszabadságra járó keresetet és a túlóradíjat sem az oktatási intézmények, sem a fenntartó önkormányzatok nem tudják kigazdálkodni, forrást ezek fedezetéül nem tudnak megjelölni. Több polgármester, illetve több önkormányzati képviselõ-testület megerõsített engem ebben a véleményben, hogy amit összefoglalva a fõváros jegyzõje tett le az asztalunkra, valóban így van.
Ez az "iparág", amit a fõváros jegyzõje említ, Magyarország legnagyobb iparága. Itt dolgozik 180 ezer pedagógus, itt dolgozik ezen kívül körülbelül 90 ezer technikai dolgozó, több ezer intézményben közel 300 ezer munkavállaló. Ezek nagy része hölgy, az átlagos életkoruk 30 és 40 év közötti. Nagy részük szerencsére egy vagy két gyermeket nevel, ily módon a társadalombiztosítás által garantált - közkeletûen csak gyermeknapnak vagy anyanapoknak nevezett - lehetõségen túl gyakran bizony igénybe kell hogy vegyék a saját betegbiztosításukat is, hogy saját kisgyermekük nevelését, illetve a kisgyermekkorral együtt járó betegségek során a gondoskodást biztosítani tudják ezeknek a gyerekeknek.
Ennek az ágazatnak - hozzáteszem még egyszer: Magyarország legnagyobb iparágának - a biztonságát, az itt dolgozó munkavállalók biztonságát kockáztatja ez a javaslat oly módon, hogy semmilyen lehetõséget nem biztosít a fenntartó önkormányzatok számára az így rájuk hárított, a munkáltatókra áthárított terhek elviselésére. Nincs eszköz a kezükben, hogy ezt a terhet ki tudják gazdálkodni. Itt nem mûködik a feketegazdaság elõbb felvázolt technikája, hogy akkor majd átterelik ebbe a szférába a munkavállalók egy részét, mert ez a közalkalmazotti, illetve közszolgálati szféra: ez a mozgás itt nincs.
Az önkormányzati testületek, illetve a fenntartókat képviselõ polgármesterek nagy része kétségbeesve, legalábbis tanácstalanul néz e módosítási javaslat elé. Nem tudják, hogyan fognak megbirkózni ezzel a feladattal. Jelesül így van ez a közalkalmazotti intézményekben, a közoktatás területén.
Felhívom figyelmüket arra az összeállításra, amit Kuncze Gábor belügyminiszter eljuttatott önökhöz. Felhívom a figyelmüket Tiba Zsolt jegyzõ úr írásban leadott véleményére, és felhívom a saját tapasztalatomra, amelyik több tucat, önkormányzatokkal való találkozáson alapul: nem tudnak ma választ adni a polgármesterek, illetve az önkormányzati testületek, hogy az eszerinti módosítás elfogadása után mihez kezdjenek ezen a területen. Mert sem egyik, sem másik, a piaci szférában mûködõ mechanizmussal ezt nem tudják megoldani a közalkalmazotti szférában.
Ezért ajánlom figyelmükbe az ajánlás 182. pontjában Selmeczi Gabriella javaslatát. Az elõbb már Kósa Lajos képviselõtársam, illetve Kis Gyula képviselõtársam által elmondott érvek mellett megszívlelendõ ennek a pontnak az elhagyása. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)