DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy a szeptemberben - bár benyújtásra valójában '94. november 11-én került - kezdõdött törvényhozási folyamat a mai és a jövõ heti aktussal a végéhez közeledik. Rendkívül fontos volt mindaz, ami az általános vita 1995. január 31-ei megnyitásától március 27-ig történt, hiszen úgy gondolom, hogy az általános vitában elhangzottak mindazok az érvek és ellenérvek, amelyek részint a privatizáció tovább folytatásának szükségességéhez, részint a privatizáció szabályainak rendezéséhez, részint a privatizáció törvény szerinti felgyorsításához fûzõdtek. Ugyanakkor elhangzottak mindazok az érvek és ellenérvek is, amelyek ezt a törvényt alkalmasnak, illetve alkalmatlannak tartották arra, hogy e rendkívül fontos és a nemzetgazdaság szempontjából meghatározó folyamatot lezárja, illetve szabályozza. A részletes vitában, amely gyakorlatilag egy 39 fõbb tételbõl álló módosító csomaghoz és annak kontra-érveihez kapcsolódott, ugyancsak rendkívül értékes, rendkívül kritikus hozzászólások hangzottak el, melyek alapján végül is kialakulhatott a kép, hogy mivé válik, mivé lesz a november 11-én benyújtott tervezet.
Nagyon sok kritikát kapott az MSZP frakciója amiatt, hogy a kormány által beterjesztett törvénytervezethez viszonylag nagy számú módosító indítvány benyújtásával élt. E tényhez szeretnék néhány gondolatot fûzni.
Szeretném elmondani, hogy a törvény elõkészítése kapcsán, jóllehet nem sérültek azok az alapelvek, melyeket Békesi László akkori pénzügyminiszter expozéjában elmondott, azonban a frakció többsége úgy gondolta és úgy érezte, hogy a benyújtott törvénytervezet számtalan eleme korrekcióra szorul. Ezek az elemek lettek összekapcsolva elõször 70, késõbb 39 módosító indítványban, tehát egy indítványcsomagban. Szeretném elmondani, hogy a legnagyobb gond ezzel az indítványcsomaggal az volt, hogy a törvénytervezet korábbi elõkészítése szakaszában a törvénytervezet kezelõi és készítõi - itt nem az elõterjesztõre gondolok - több gazdasági munkacsoporti és több frakcióülésen elhangzottakat nem vették figyelembe. Ezért úgy érkeztünk meg a januári általános vita megnyitásához, hogy végül is az érvekkel alátámasztott, a törvény lényegét nem megváltoztató, azonban az elmúlt négy év privatizációs gyakorlatára is kritikával tekintõ törvénytervezetnek igazi módosítványai nem születtek meg. Ezek után - mint az önök elõtt is ismert - elindult egy egyeztetési folyamat, amely nemcsak a koalíciós partnerek közötti egyeztetésre szorítkozott, hanem az elkészülés folyamatában megpróbáltuk ezt az egyeztetést lefolytatni az ellenzéki pártokkal is, és remélem, hogy részleteiben sikerrel is.
Az az eddig példátlan eset történt, hogy az ellenzéki pártok is a számítógépen összeszerkesztett variációkat egészen a vita lezárásáig folyamatosan megkapták, és az általános vita lezárását megelõzõen frakcióvezetõi, illetve szakértõi szinten egyeztetések is történtek. Ennek ellenére - bár azt gondolom, ez a törvényhozás rendjében természetes - nem minden ellenzéki javaslat került elfogadásra, de ha figyelmesen végigolvasták azt a 99 indítványt tartalmazó ajánlást, amelyet a kormánypártok elfogadásra ajánlanak, akkor láthatják, hogy abban számtalan ellenzéki javaslat is visszaköszön. A 99 indítvány elfogadása mellett tehát nemcsak kormánypárti, de ellenzéki oldalról is érveltek, jóllehet azt el kell fogadnom, hogy valamennyi indítványra, valamennyi javaslatra nem tudunk igent mondani.
Azonban voltak a hozzászólásokban és fõként a részletes vitában is hangsúlyozott kérdések, amelyeket én három csoportra osztok. Az elsõ csoportja ezeknek nem fogalmazható meg másként, mint egyfajta önkritika, és ezek a hozzászólások elsõsorban a volt ciklus legnagyobb kormánypártjának képviselõi részérõl hangzottak el. Nem kívánom ezeket kommentálni, mint ahogy általában nem tisztem és nem is foglalkozom a privatizáció négyéves történetével.
Jó érzéssel veszem tudomásul, hogy mindazokat a hibákat, amelyeknek következményei sokszor rendkívül súlyos gazdasági döntések voltak, legalább úgy próbálták az MDF soraiból korrigálni, hogy jobbító szándékkal módosító indítványokat tettek vagy volt korábbi gyakorlatukat bírálták, miként azt felfedezni vélték a jelenlegi törvénytervezetben, holott annak elkerülésére igyekeztünk indítványokat tenni, és így elkerültük ezeket a rossz megfogalmazásokat.
A második csoport a jobbító szándékkal benyújtott jogtechnikai javaslatok voltak, melyek közül számtalanra már a részletes vitában is reagáltam, hogy elfogadjuk, vagy más indítványban megfogalmazásra kerül, de mindenképpen támogatandó. Azt gondolom, hogy ezek az általunk támogatásra javasolt 99 indítványban megtalálhatók. Végül ennek köszönhetõen az utolsó pillanatban az alkotmányügyi bizottság munkájával is sikerült koherenssé tenni a törvényt. Azt gondolom, hogy az elfogadása után mintaszerûen és jól fog mûködni.
Sorrendben, ahogy a vita során elõjöttek, szeretnék kiemelni néhány gondolatot anélkül, hogy szó szerint újra elmondanám a módosító indítványoknak azt a körét, amelyek végül is - azt gondolom - a törvény kerekké tételéhez hozzájárultak. Az elsõ az Érdekegyeztetõ Tanácsi megállapodáshoz való visszatérés, vagy az ÉT-megállapodás szabályainak beillesztése a törvénybe. Két kivétellel ez a novemberben megkötött megállapodás két szabály elfogadásával érvényesül, az egyik az igazgatótanácsi tagság kérdése, a másik a felügyelõbizottsági tagsággal kapcsolatos, illetve a véleményezésekkel kapcsolatos eljárás rendje.
Számtalan hozzászólás és javaslat érintette a garanciális elemeket. Az elmúlt négy év gyakorlatában - azt gondolom - talán a legnagyobb hibaszázalék a garanciális elemek érvényesítése során, illetve azok hiányában jelentkezett.
A következõ rendkívül hangsúlyos rész a szerzõdésre, a szerzõdéskötésre, a szerzõdés ellenõrzésére, az ellenõrzés eltûrésére vagy annak megtagadására, általában a szerzõdéses elemekre vonatkozott. Szeretném elmondani, hogy szinte a tervezet kézhezvételétõl számítva képviselõként is folyamatosan támogattam mindazokat az indítványokat, javaslatokat, amelyek a szerzõdések tartalmi, formai kellékeinek szigorítására vonatkoztak.
(19.00)
Úgy gondolom, ezek a javaslatok is vissza fognak köszönni a törvényben, illetve az indítványok elfogadásában.
Nagyon széles körû vita bontakozott ki a melléklet szövegét, összetételét illetõen. Én támogattam részint a szocialista párti, részint a kereszténydemokrata, illetve MDF oldalról érkezõ javaslatokat, amelyek az eredeti mellékletet - no, nem átláthatatlan formában és nem a végtelenségig - kiegészíteni javasolták. Így elsõsorban támogatást kapott - a vitában is elhangzott -, és bízom benne, hogy támogatást kap a szavazásban is a mezõgazdasági állami gazdaságok tizenegyrõl huszonnyolcra történõ növelése, ami nem az állami tulajdonhoz való ragaszkodás, nem a maradó állami tulajdon mértékének feljavítását szolgálja, hanem - ahogy az a vitában is elhangzott - a térségi innovációs és egyéb agrárérdekekhez kapcsolódik.
Nagy vita bontakozott ki minden oldalról az egyszerûsített privatizáció kérdésében, melyet technikának nem lehetett elfogadni abban a formában, ahogy megszületett. A vita eredményeként és a módosító indítványok elfogadása esetén az egyszerûsített privatizáció részint szolgálja annak a - ma már kevésbé értékes - vagyontömegnek a gyors értékesítését, mely elsõsorban az Állami Vagyonügynökség portfóliójában van. Ugyanakkor bízom benne, hogy megfelelõ garanciákkal megállítja részint az elértéktelenedés folyamatát - hiszen gyors értékesítésre kerül -, részint pedig azt, hogy úgy tudják elvinni, hogy ne legyen se ura, se gazdája, hisz a törvény szabálya megfelelõ garanciákat nyújt, és a versenyeztetési szabályzatnak a kötelezõ használata az eljárás során egyéb garanciális elemeket is erõsít.
Ugyancsak rendkívül nagy vitát váltott ki a szakértõi privatizáció, illetve annak elhagyása. Szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy - mivel közben a szakértõi privatizációra vonatkozó rendelkezés értelmetlenné vált - ebben a formában hagyjuk el ezt a fogalmat, egyáltalán ne szerepeljen a törvényben. Az egyéb privatizációs technikák megfelelõ mûködés esetén garantáltan lehetõséget biztosítanak a privatizáció felgyorsítására.
Nagyon fontos elem volt és a vitában nagyon sokan szóltak róla hangsúllyal, hogy lehessen egyfajta esélyegyenlõséget biztosítani részint a hazai arányos privatizáció megvalósításához, részint hogy a privatizációnak ez a formája valóban a nemzeti tulajdonhoz kötõdõen biztosítson a hazai befektetõknek egyenlõ esélyeket. Én azt gondolom, hogy az E-hitel, az MRP-hez fûzõdõ szabályozás módosításával együtt is elégséges feltételt biztosít e körülmény mérlegelésére.
Nagyon lényeges kérdésként merült fel az egyes hatásköröknek a tisztázása. A törvény egy nagyon fontos, értékes pontjának tartom, hogy a nemzetgazdaság szempontjából jelentõs cégek listáját a parlamentre bízza, azaz hogy nemcsak a listát kell a parlament elé terjeszteni a törvény elfogadását követõ hatvanadik napon, hanem e listában szereplõ cégek privatizációs stratégiáját is.
Azért tartom ezt különösen fontosnak, mert eddigi mûködésem során számtalanszor találkoztam olyan felvetéssel, hogy de mi ad arra garanciát, hogy az egyes privatizációs döntések vagy staratégiák nem lesznek megváltoztatva. Nyilvánvalóan elsõsorban a nagyobb jelentõségû cégek privatizációs érdeklõdése során merültek fel ezek a kérdések. Úgy gondolom, amennyiben ez a szakasz elfogadásra kerül, maga az a tény, hogy a parlament elé kerül elõterjesztésre, elegendõ garancia.
A privatizációs törvény, azt gondolom, hogy egyfajta üzenet is egy elmúlt idõszak értékelése után és az elõttünk álló feladatok megfogalmazása során. Szeretnék most is úgy fogalmazni, hogy a privatizációt epizódnak tartom a magyar gazdaság modernizálása történetében vagy az elõttünk álló feladatok során - de nem lényegtelen epizódnak. Maga a törvény és annak végrehajtása egyrészt üzenet a külföldi befektetõ partnereknek, a kiszámítható, tisztakezû privatizáció üzenete Magyarországról; másrészt üzenet a magyar gazdaság szereplõi számára az esélyegyenlõség biztosításától a garanciális elemek beépítéséig, egy nagyon fontos üzenet; de ne felejtsük el, hogy egyfajta üzenet a lakosság számára is - különösen az energetikai szektor privatizációjára gondolok -, hiszen a lakosság, amely a fogyasztói társadalom része, szeretne biztosat tudni az energiaprivatizációs, a villamosenergia- privatizációs, gázprivatizációs és egyéb ügyekben, és úgy gondolom, hogy a törvény szelleme és annak leendõ végrehajtása ezt az igényt kielégíti.
Szeretném, ha ezzel a törvénnyel az elkövetkezendõ hónapokban vagy években meg lehetne változtatni azt a negatív élményt, azt a negatív képet, mely Magyarországon kialakult a privatizációt illetõen.
Szeretném elmondani azt is, hogy a bizonytalanság nemcsak az üzleti és a gazdasági életben jelentkezik. Bizonytalannak érzik magukat a foglalkoztatottak, akik a munkahelyen várják, hogy helyettük vagy a fejük felett döntsenek.
Azt gondolom, hogy azért kell rendkívül határozott, egyértelmû üzeneteket küldeni, hogy a gazdasági rendszerváltásnak, a privatizációnak, a tulajdonváltásnak az ebben az évszázadban sokszor kivéreztetett munkásság vagy munkásosztály nem vesztese lesz, a fejük felett nem történnek lépések. Az történik, hogy tulajdonosváltás áll be a cég életében, számukra, amennyiben lehetséges, a foglalkoztatási szempontok érvényesítése, szerzõdéses ellenõrzése és megkövetelése nem teremt további bizonytalanságot.
Ez az üzenet nyilván nem fogalmazható úgy át, hogy a privatizáció során valamennyi munkahelyet meg lehetne tartani, és nem fogalmazható úgy át, hogy a privatizáció lényege a tulajdonosváltás a foglalkoztatási struktúra megõrzésével. Azonban úgy átfogalmazható, hogy a privatizáció a modernizáció fontos és elengedhetetlen kelléke, és hogy a privatizáció során több szempontot is figyelembe lehet venni, mint az mostanáig vagy az elmúlt négy évben figyelembevételre került.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)