VANKÓ MAGDOLNA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! Szeretnék visszakanyarodni az eredeti témánkhoz, különösen azért, mert az általam képviselt körzet középpontjában az egyetlen város: Aszód áll, ahol éppen 110 éve van a 2. számú Fiúnevelõ Intézet, így a fiatalkorúakra vonatkozó büntetõjogszabály-módosítást az aszódi pedagógusok is figyelemmel kísérik.
Ez a törvénytervezet azért jó, mert alapgondolatát 13 éve fogalmazták meg elõször a magyarországi javító-nevelõ intézetek pedagógusai.
(19.20)
Az eddig hatályban lévõ törvényben azzal a feloldhatatlan jogi helyzettel kellett számolni, hogy a fiatalkorút hosszabb-rövidebb elõzetes letartóztatásból, azaz a börtönbõl fogadják be az intézetek. Ilyenkor a fiatal bûnelkövetõ a börtönrezsimbe szocializálódik, sok ártó hatás érheti õt, ezenkívül az a bizonytalanság, amiben elõzetes letartózásban élnek a fiatalok, rendkívül demoralizáló.
Kettõs céllal fogalmazták meg a javító-nevelõ intézetek vezetõi azt, ami most a törvénytervezetben látható, miszerint jó lenne, ha az elõzetes letartóztatást börtön helyett javító-nevelõ intézetben tölthetné el a fiatalkorú bûnelkövetõ. Így a javító-nevelõ intézetek a meglévõ üres kapacitásokat ki tudják használni. Jelenleg ugyanis a javító-nevelõ intézetek nem érik el az 50 százalékos kihasználtságot. Az elõzetesben letöltendõ idõben pedig a pedagógusok közvetlen hatást gyakorolhatnak a gyerekekre. Ezzel nem sérül a jogalkotói szándék és a fiatalkorú személyisége sem.
Nemcsak azért, mert aszódi vagyok, hanem mert édesapám a szóban forgó fiúnevelõ intézetben dolgozott, így évek óta bejárok az intézetbe és tudom, hogy ez az intézet például felkészült arra, hogy az elõzetes fogva tartásban lévõ fiatalokat el tudja helyezni, külön magánzárkák is vannak és ezenkívül elkülönített részek is.
A '80-as évek elején a büntetés-végrehajtás bizalmát vesztette a javító- nevelõ intézetekkel szemben. Folyamatosan csökkent a javítóintézetek növendékeinek száma. A büntetõ jogszabály olyan ítélet kiszabására késztette a bírót, hogy az a fiatalkorú börtönbüntetését, pártfogói felügyeletét rendelje el, esetleg próbaidõre felfüggesztette a fiatalkorút. A mostani törvényben az elõzetesben letöltött idõt is beszámítják a büntetés letöltésébe, és a javító- nevelõ intézetben eltöltött idõt is megszabják az eddigi bizonytalansággal szemben. Ez rendkívül jó, mert maguk a fiatalkorú bûnelkövetõk is jobban szerették, ha a bíró - mondjuk - Tökölre utalta be õket egy meghatározott idõre, mert a javító-nevelõ intézetben minimum egy évet kellett eltölteni, de ezen túlmenõen - attól függõen, hogy a pedagógusok hogy ítélték meg, meddig marad a fiatal -, nem lehetett tudni, hogy mikor is fog szabadulni. Elõzetes letartóztatásban 3-6 hónapot töltenek a fiatalkorúak, illetve akadnak szélsõséges esetek is, például 13-15 hónap. Ez alatt az idõ alatt komoly sérülések érhetik a fiatalkorút, s ezek a sérülések nem mindig láthatók. Egy börtönnormán felnevelt gyereket elég nehéz visszavezetni a normális életbe.
A mostani tervezett jogszabály azt igazolja, hogy a javító-nevelõ intézetekre szüksége van a jogalkotóknak. Komoly elismerés ez azoknak a pedagógusoknak, akik minden ellentmondás dacára felvállalják a javító-nevelõ munkát. A közalkalmazotti törvény jelenleg nem differenciál más nevelõintézetekhez képest, így csak azok maradtak ezen a pályán, akik elhivatottságot éreztek a nevelõmunka iránt.
Az országban jelenleg három nevelõintézet mûködik. Az aszódi mellett a rákospalotai leánynevelõ intézet és a budapesti Szõlõ utcai szellemi fogyatékosok javító-nevelõ intézete. Ezt a három intézetet szakmailag és jogilag is stabilizálni kell a közeljövõben. Ezekben az intézményekben nagy valószínûséggel utoljára van módjuk a pedagógusoknak arra, hogy a fiatalokat megállítsák a bûnözés útján és eltérítsék õket a további kriminalizálódástól. Ezekben az intézetekben a gyerekek tanulhatnak, befejezhetik a nyolc általánost, szakmunkásvizsgát tehetnek. Mindez természetesen nem olcsó, de sokkal gazdaságosabb, mint új börtönöket építeni, ahova akkor kerülnének ezek a fiatalok, ha a szakprevenció utolsó állomására már nem érnének el.
A második világháború elõtt, 1938-ban dr. Schäffer István ügyvéd a Bûnügyi Védõk Országos Egyesületében tartott egy elõadást "A jövõ bûnözõi a javító nevelés tükrében" címmel. Schäffer István körbejárta a javító-nevelõ intézeteket, széles körû tapasztalatokat szerzett és megállapította: még sok tennivaló van, hogy a javító nevelés célja elérhetõ legyen. Gondolatait a következõképpen zárta - és szeretném én is ezzel bezárni felszólalásomat: "Önmagát csapja be az a társadalom, mely e kérdés terén a takarékosság vagy nemtörõdömség álláspontjára helyezkedik". Köszönöm a figyelmet. (Taps.)