BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Büntetõjogszabályok módosítása fekszik a tisztelt Ház asztalán, amely törvények rendkívüli gondosságot és körültekintést igényelnek a jogalkotó részérõl. Figyelemmel kell lennünk alkotmányos alapelveinkre, büntetõjogi rendszerünk belsõ összefüggéseire, a társadalmi értékítéletre a védelemben részesítendõ jogi tárgy megítélésével kapcsolatban. E törvényjavaslat azonban az elõbb felsoroltakon kívül még két szempontnak kell hogy megfeleljen: a gyermek jogairól szóló egyezménynek, amelynek a beillesztése a magyar jogrendszerbe sajnos a mai napig indokolatlanul késik; másfelõl a bûncselekmény elkövetõje, a büntetõeljárás terheltje, amennyiben fiatalkorú, részesüljön pozitív diszkriminációban, kedvezményekben.
A javaslat konkrét rendelkezéseinek jogi megítélését, jogrendszerünkbe való illeszkedésének kérdését az elõttem felszólaló képviselõtársaim már érintették. Teljesen egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a gyermek- és fiatalkorúak ellen elkövetett bûncselekmények súlyosabb megítélése, a büntetési tételek emelése összhangban van a társadalmi megítéléssel, mint ahogy az is, hogy a fiatalkorú bûnelkövetõvel szemben lehetõség szerint nem megtorló, a generális prevenciót szolgáló intézkedésekre, hanem sokkal inkább a nevelõ, a speciális prevenciót elõtérbe állító szabályozásra van szükség.
Ez a törvénymódosítás - mind szellemében, mind konkrét szabályaival - megfelel a gyermek- és ifjúságvédelmet középpontba állító jogalkotói szándéknak. Ugyanakkor véleményem szerint sem kerülhetõ meg az a kérdés, amit elõttem Kutrucz Katalin képviselõ asszony már érintett: milyen helyzetben is van ma Magyarországon a gyermek- és ifjúságvédelem? Szerény becslések szerint is több százezer veszélyeztetett gyermek él ma hazánkban, akik természetszerûleg sokkal nagyobb valószínûséggel válnak bûncselekmények áldozataivá vagy elkövetõivé. Ez ténykérdés. Sajnos tényként megállapítható az is, hogy a gyermekvédelmi törvény égetõ hiánya, a gyermekjogi egyezmény jogszabályi adaptációjának késlekedése és a súlyos pénztelenség miatt ma a magyar gyermek- és ifjúsági rendszert jószerivel semmi más nem tartja össze, mint a benne dolgozó pedagógusok és szakemberek elkötelezettsége és kiváló szakértelme. Ez nagyon fontos és nagyon biztató alap, amelyre lehet és kell is építenünk, de további késlekedés a jogszabályi és költségvetési intézkedések terén már beláthatatlan károkat okozhat. Megjegyzem, milliárdokról van szó, hiszen - itt már elhangzott - csak ezen javaslat költségvetési plusz vonzata éves szinten több száz millió forint.
Érintették itt már a vitában a kormány március 12-ei stabilizációs csomagtervét, én sem tudom kihagyni felszólalásomból. Nem azért, mert szoros kapcsolatot látok a 12-ei stabilizációs csomagterv és a Btk.-módosítás között, hanem mert nagyon sokan ezeket az intézkedéseket család- és gyermekellenesnek magyarázzák. Én a csomagtervvel egyetértek, amennyiben - és remélem, ez így fog történni - valóban csak a legmagasabb jövedelmûeket érinti. Megnyugodni azonban csak akkor tudok, ha az így keletkezett megtakarításokból jut a leginkább rászorultakon segítõ gyermek- és ifjúságvédõ intézményeknek is, ha így megteremtõdik a pénzügyi fedezete a rég várt, szakmailag megalapozott és az egész intézményrendszert érintõ reformnak.
Tisztelt Ház! Ismert a hasonlat: ha a cseresznyetolvajláson ért gyermeket a csendõr kegyetlenül felpofozza, abból a gyermekbõl felnõtt korára nagyon nehezen lesz törvénytisztelõ polgár, mivel a büntetést igazságtalanul súlyosnak érzi az elkövetett csínytevéshez képest. Ez a most vitatott törvényjavaslat a pofon mértékét korlátozza, hogy ne okozhasson gyógyíthatatlan sérülést. De hiányzik a kéz, amely segít a lejtõn megállni, a helyes útra terelve újabb esélyt ad.
Ezek a fiatalok, tisztelt képviselõtársaim, akikrõl e javaslat szól, megszülettek egy régi világ romjaira. A gazdasági válság hatásait - negatív hatásait - a legvédtelenebbül õk szenvedik el. S reményeink szerint élni fognak majd egy szép, új világban, melynek végsõ falait, tisztelt Ház, nem ez a parlament, hanem még több, ez után következõ fogja végérvényesen felépíteni; de õk, tisztelt képviselõtársaim, akkor is a XXI. század magyar állampolgárai közé fognak tartozni - fiatal életükön egy szörnyû sebbel, amely nehezen és fájdalmasan gyógyul. De én úgy gondolom, hogy elsõsorban önmagunknak tartozunk azzal, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásával, de fõleg több hasonló szellemû és sürgõsen meghozandó törvénnyel esélyt adunk nekik a gyógyulásra.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(18.50)