BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Már korábban jeleztem, hogy amikor eljutunk a részletes vitának ehhez a szakaszához, a közbeszerzési döntõbizottság kérdéséhez, akkor szeretném nagyon röviden megindokolni azt, hogy ebben a vitában történetesen miért Keller László képviselõtársammal értek egyet.
Már akkor jeleztem, hogy úgy gondolom, azt a kérdést kell feltennünk, hogy a közbeszerzési döntõbizottságnak, illetve a közbeszerzési biztosoknak részben olyan feladatuk lenne, amit elláthat a bíróság is, nevezetesen - ha jól értem - mindazt, ami a szerzõdéskötés után történik, azt a funkciót elláthatja a bíróság is.
(20.50)
A kérdés az, hogy ezt a funkciót ki láthatja el jobban? Bizonyosan jobban elláthatja-e a döntõbizottság, a biztosok, mint a bíróság? Számomra meggyõzõ az a gondolatmenet, hogy erre találták ki a bíróságot, és akkor helyesebb, ha ezt a funkciót a bíróságok látják el. Én nem hiszem, hogy abból a ténybõl, hogy a bírósági eljárás, a bírósági ügymenet kétségkívül lassú, azt a következtetést kell levonnunk, hogy egy ilyen fontos ügyet vonjunk ki elsõ menetben a bíróságok hatókörébõl. Már csak azért sem, mert nagyon valószínû, hogy a közbeszerzési döntõbizottság által egyszer eldöntött ügy következõ állomása újra a bíróságoknál lesz.
Azt gondolom tehát, hogy ezek miatt az ügyek miatt aligha indokolt közbeszerzési döntõbizottság létrehozása és a közbeszerzési biztosok intézményének bevezetése.
Az igazi kérdés az, hogy vajon indokolja-e a közbeszerzési biztosok intézményének felállítását, a döntõbizottság felállítását az a jogorvoslati lehetõség, ami még nem a bíróság dolga, tehát ami a szerzõdéskötés elõtt lenne idõszerû. Indokolt-e az, hogy azoknak, akik vesztettek a döntés során, módjuk legyen-e a szerzõdéskötés elõtt megakasztani minden egyes eljárást?
Én azt hiszem, ennek a lehetõségnek a biztosítása nem célszerû. Azt hiszem, az állami gazdasági döntések más területein sem állít föl az állam egy külön apparátust arra, hogy a már meghozott állami, gazdasági döntéseket fölülvizsgálhassa, ha ezt valaki kívánja. Például a privatizációs eljárásban az állami privatizációs intézmény mellett nem mûködik egy olyan külön privatizációsbiztos-rendszer, amely minden egyes privatizációs döntésnél, ahol szintén versenyeznek a potenciális vevõk, a vesztes kezdeményezésére megakaszthatná az eljárást, fölülvizsgáltathatná az eljárást abból a szempontból, hogy szabályos-e vagy nem. És számos más, hasonló példát mondhatnék az állami döntéshozatal területérõl. Nincsenek ilyen intézmények, és jó, hogy nincsenek ilyen intézmények, mert a különbözõ állami intézményeknek jogszerûen kell ellátniuk a maguk feladatát. Ha nem jogszerûen teszik, akkor a megfelelõ intézményeknek le kell vonni ismétlõdõ jogsértés esetén a következtetéseket, illetve erre találták ki a bíróság intézményét.
Tulajdonképpen az állami intézmények, adott esetben a közbeszerzési eljárást folytató állami intézmények hitelét is rontja, ha egy ilyen intézményt hozunk létre, amely intézmény létrehozása valósággal ösztönzi mindazokat, akik mint ajánlattevõk, bekapcsolódnak a folyamatba, hogyha nem õk a gyõztesek, akkor azonnal forduljanak a közbeszerzési döntõbizottsághoz, hiszen ez egy sokkal - áttételesen mondom - olcsóbb, egyszerûbb, gyorsabb eljárás, valóban. Ezért sokkal több ügy is lesz, mintha csak a bíróságnál lehetne jogorvoslatot kérni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez kifejezett szándékunk lenne akár gazdaság-, akár jogpolitikai szempontból.
Ezért azt gondolom, hogy az elõterjesztõtõl a bizottságokban meg a plenáris ülésen hallott és a vitában elhangzott érvek sem gyõztek meg engem arról, hogy ez egy kívánatos, elõnyös javaslat. Ezért én a magam részérõl azt javaslom mindenekelõtt az elõterjesztõnek és a jelenlevõknek is, hogy alaposan fontoljuk meg Keller László képviselõtársam javaslatait, amelyeket a gazdasági bizottság támogatott. Én, mint a gazdasági bizottságban tevékenykedõ szabaddemokrata képviselõ, támogatom az õ javaslatát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.