KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy kicsit hosszabban kell elidõznöm, a döntõbizottság hatáskörérõl van szó. Tulajdonképpen itt szeretnék mindazokra reflektálni, ami korábban a közbeszerzési tanács kapcsán elhangzott a döntõbizottságról.
Amint arról már szóltam, a törvényjavaslat a közbeszerzésekkel kapcsolatos vitás vagy jogsértõ ügyek jogorvoslati intézésére létrehozni javasolja a közbeszerzési döntõbizottságot. A 76. § e tekintetben nagyon lényeges törvényi szakasz, rögzíti a bizottság hatáskörét. A 34. ajánlási pontban megfogalmazott módosító javaslataimban azt indítványoztam, hogy a döntõbizottságot ne hozzuk létre, és akkor jeleztem, hogy a döntõbizottsággal kapcsolatos véleményemet késõbb fogom kifejteni.
Amikor a javaslatomban foglaltakat részletesen indoklom, kiindulópontként két dolgot mindenképpen szükséges világosan látni. Az egyik: a törvény nagyon részletes szabályrendszert dolgoz ki az eljárás lefolytatására. A másik: a miniszter úr is jelezte expozéjában, de több képviselõtársam szintén utalt rá, hogy halaszthatatlan a közpénzekkel gazdálkodók belsõ gazdálkodási rendjének átgondolása és a törvény hatálybalépésével annak átalakítása.
Tehát a közbeszerzési törvény életbe lépésétõl kezdve a közpénzekkel gazdálkodók munkáját segíti egy feszes eljárási rend és egy felelõsséget érvnyesítõ belsõ gazdálkodási rend. Persze mindez nem jelenti azt, hogy az eljárás során ne alakuljon ki vitás helyzet és nem kerülhet sor jogsértésre. A döntõ az, hogy az így kialakult helyzetet ki kezelje. Az elõterjesztõ álláspontja az, hogy a bíróságok leterheltsége miatt indokolt egy elõzetes államigazgatási jogkörben eljáró szervezet, amely a bíróságokhoz képest lényegesen gyorsabb eljárásban oldja meg a vitás helyzeteket. Ez, ha nem mélyülünk el abban, hogy vajon ténylegesen milyen hatásköre is lehet a döntõbizottságnak, abban, hogy a bíróságok ezen túlmenõen milyen feladatot kell hogy ellássanak a törvény következtében, és abban, hogy vajon kell-e ahhoz újabb szervezet, hogy a gyorsított eljárás lefolytatható legyen, vagyis azt feltételezzük, hogy a bíróságok ügyintézése hosszú távon az elõterjesztõ álláspontja szerint fog alakulni, nos ha mindezeket nem vizsgáljuk, akkor a döntõbizottság létrehozása még ésszerû megoldásnak is tûnhet. Vegyük azonban sorra!
1. A bizottság hatáskörébe tartozik a közbeszerzési eljárás jogtalan mellõzése miatt indult eljárás lefolytatása. Vagyis ha valamelyik közpénzzel rendelkezõ gazdálkodó szervezet, intézmény úgy köt szerzõdést, hogy a törvényt a beszerzésére nem alkalmazza, tehát mellõzi a nyilvánosságot, ebben az esetben nincs ajánlatkérõ, az eljárást valamelyik konkurens szállító vagy a tanács kezdeményezheti, ha tudja bizonyítani. Erre viszont a törvény elõírásai nem adnak lehetõséget. De egyébként is ez a szerzõdéskötést követõen derülhet csak ki, amikor már a szerzõdést a bizottság nem semmisítheti meg. Ezt a problémát így csak a bíróság által lehet kezelni, vagy a belsõ gazdálkodási számonkérés során kell eljárni.
2. A 76. § b) pontja értelmében a bizottság az 5. §-ban foglaltak megsértése - nevezetesen a részekre bontás - vagy más, törvényben foglalt alapelvek és szabályok megsértése miatt indíthatna eljárást. Ha a részekre bontással kerüli meg a beszerzést végzõ a közbeszerzési törvény elõírásait, akkor a helyzet ugyanaz, mint az elsõ esetben. Ez csak akkor derül ki teljes bizonyossággal, ha mondjuk, az Állami Számvevõszék vizsgálatot végez a közpénzek felhasználóinál. Amennyiben az alapelveket vagy a törvény szabályait sértették meg és még nem történt meg a szerzõdés megkötése, akkor van csak érdemi intézkedésre lehetõsége a bizottságnak, de a várható következményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha a szerzõdést idõközben megkötötték, akkor azt már megint csak a bíróságon lehet semmissé nyilvánítani.
Néhány szóban a várható következményekrõl:
Azt vélelmezem, hogy a bizottsági eljárás a legtöbb esetben a bíróságon fog folytatódni, legyen az bírság kiszabása vagy az eljárás felfüggesztése. A 90. § azt mondja ki, hogy amennyiben a bizottság határozatát nem fogadja el valamelyik érdekelt fél, akkor keresettel élhet a bíróság felé, de ennek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. De hogyan lehet végrehajtani a határozatot jogerõs bírósági döntés nélkül? Errõl nem szól a törvény. Vagy mi történik akkor, ha kiderül a bírósági eljárás során, hogy a bizottságnak nem volt joga felfüggeszteni a közbeszerzési eljárást, és ebbõl az ajánlattevõknek komoly kára származott?
Számomra ezek a kérdések nem megválaszolhatók. Itt jegyzem meg, hogy például az Ipartestületek Országos Szövetsége az elõzetes véleménynyilvánítás során kifejezte hasonló aggodalmát az iránt, hogy a bírósági megtámadás ellenére a bizottság határozata érvényben marad, de az elõterjesztõ képviselõi a bizottsági vitákban pozitív megközelítésbe helyezték ezt az ellentmondásos helyzetet.
A harmadik hatásköri lehetõsége a bizottságnak az ajánlatkérõ döntésével szembeni bármely kérelem elbírálása - tehát döntés után érkezik kifogás. Ha az ajánlatkérõ dönt, azaz elbírálja a pályázatokat, akkor a döntés tényének megismerésével egyidejûleg a szerzõdés is létrejön. Csak abban az esetben van idõ a beavatkozásra, ha a kiíró a pályázatban elõre közli, hogy a döntéssel egyidejûleg nem fog szerzõdést kötni, csak a megjelölt határidõn belül. Akinek szándéka nem tisztességes, az nem fog lehetõséget biztosítani a két idõpont nyilvánosságra hozatalával arra, hogy bárki még a szerzõdéskötés elõtt beavatkozhasson. Ha pedig már a szerzõdéskötés megtörtént, akkor csak a bíróság tudja kimondani a szerzõdés semmisségét. Az összes többi jogvita a bíróságok feladata a törvény szerint is.
Az eddigiekbõl választ kaphattak tisztelt képviselõtársaim arra, hogy miért tartom aggályosnak a bizottságok mûködését, és arra is, hogy milyen többletfeladatokat kell ellátniuk a bíróságoknak, függetlenül a bizottság lététõl. De ha a bizottság létezik, akkor a bíróságok feladata még növekszik is a bizottsági határozatok garantált megtámadása miatt.
Joggal tehetõ fel a kérdés, hogy megoldható-e a törvénybõl következõ feladat újabb szervezet létrehozása nélkül. A válaszom: természetesen igen, és a módosító javaslataim ezt tartalmazzák is.
(20.40)
Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét az ajánlás 122. és 163. pontjában foglaltakra; ezeket most nem kívánom részletesen ismertetni, csak utalásszerûen. Álláspontom szerint a közbeszerzéssel kapcsolatos jogviták elbírálási eljárására a polgári perrendtartás XXV. fejezetének elõírásait kellene alkalmazni. A Pp. ezen fejezete jelenleg üres, így ebben elhelyezhetõk a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó követendõ jogszabályok.
Az eljárások tehát a Pp. általános szabályai szerint folynának a XXV. fejezetben meghatározott speciális szabályok figyelembevételével.
A közbeszerzési törvényben kerülne rendezésre az az anyagi jogi lehetõség, hogy a bíróság a felek kereseti kérelmén felül hivatalból felhívhatná a jogsértés okozóját a megfelelõ eljárásra, eltilthatná az ajánlattevõt a közbeszerzési eljárásban való részvételtõl, illetve bírságot szabhatna ki. A speciális szabályok között ki kell mondani, hogy egyes bíró jár el a perekben, milyen mulasztáshoz fûzõdõ jogkövetkezményeket lehet alkalmazni, van-e helye viszontkeresetnek, egyezségnek, illetve szüneteltetésnek. Tisztázni kell azt is, hogy melyik bíróság az illetékes, illetve kinek van hatásköre. Álláspontom szerint értékhatártól függetlenül a megyei bíróságok hatáskörébe kellene helyezni ezeket a pereket, az illetékességet pedig az ajánlatkérõ székhelye alapozná meg.
A javaslatom értelmében soron kívül kellene az eljárást lefolytatni, s lehetõséget kell adni az ideiglenes intézkedés elrendelésére is. A gyors eljárás érdekében a fellebbezési határidõ, a felülvizsgálati lehetõség a javaslatnak megfelelõen kerülne a Pp.-be, továbbá a jogerõs döntést közzé kellene tenni a Közbeszerzési Értesítõben.
Álláspontom szerint mindezzel a döntõbizottság felállításával elérni kívánt célok hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban érvényesülnének, mint az eredeti javaslatban elképzelt megoldás alkalmazásával, ugyanakkor a törvényjavaslat elveit, megoldási módozatait a módosító javaslat megtarthatja.
Tisztelt Ház! A bizottsági viták során többször hallottuk érvként, hogy a döntõbizottság és a tanács mûködésével kapcsolatban kimutatható megtakarítás várható a közpénzek felhasználása terén. Határozott álláspontom, hogy a megtakarítás nem az új szervezet miatt jelentkezik, hanem a szabályozott eljárási rend miatt, valamint az ezt betartani hivatott belsõ gazdálkodási és ehhez párosuló felelõsségi rendszer miatt.
Végül ki kell térnem egy szintén sokat emlegetett javaslatommal szembeni érvre, nevezetesen arra, hogy a bíróságok leterheltek. Ahogyan azt már említettem, a megyei bíróságok gazdasági peres csoportjai járnának el a jogviták kezelésében. Áttekintettem a megyei bíróságok ügyfélforgalmának statisztikáit, és ez alapján mondhatom, hogy nem érzem indokoltnak a leterheltség miatti aggodalmat.
Az 1994. évben az elsõfokú gazdasági peres ügyek száma a megyei bíróságokon 10 068-ról 4525-re csökkent. Az elmúlt évben 3385 ügy indult meg, és ha ezzel szembeállítjuk a törvény indoklásában valószínûsített körülbelül évi 80 ügyet, akkor azt hiszem, nem elképzelhetetlen, hogy a bíróságok képesek megbirkózni a közbeszerzési törvénybõl fakadó többletfeladattal, fõleg akkor, ha a törvényben tervezett ráfordításból némi összeggel a bíróságok is részesedhetnek.
Köszönöm a figyelmüket, és elnézést a hosszas érvelésért. (Taps a bal oldalon.)