BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A nyílt eljárást szabályozó pontok rendkívül fontosak. Fontosak a közbeszerzési folyamat hatékonysága és tisztasága szempontjából. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatba foglalt rendelkezések mind a két szempontból tovább is javíthatók, módosító indítványaim és más képviselõtársaim módosító indítványai is ebbõl a szempontból igyekeznek javítani a törvényjavaslat rendelkezésein.
Alapjában véve két körbe foglalhatók azok a módosító javaslatok, amelyek mellett érvelni kívánok.
Az egyik kör a 61. pontban a 34. § (1) bekezdéséhez kapcsolódik. Arról van itt szó, hogy jelenleg a törvényjavaslat két lehetõséget ad az ajánlatkérõnek, tehát a kiíró állami vagy önkormányzati szervnek arra, hogy milyen szempontok szerint ítélje meg az ajánlatokat. Az egyik lehetõség, amit lehetõvé tesz a törvényjavaslat, hogy a legalacsonyabb összegû ellenszolgáltatás szerint, a másik lehetõség, hogy az összességében legelõnyösebb ajánlat szempontjából mérlegelje, bírálja el az ajánlatokat.
Nos, én azt gondolom, hogy az elsõ lehetõség a másodiknak egy alesete, egy ritka esete. Vannak ugyanis olyan esetek, amikor nincs más érdemi szempont, mint az ár, aminek az alapján el kell bírálni. Az esetek többségében azonban az üzleti életben egy beszerzésnél sok más szempont is van, és az a kívánatos, hogy az ajánlatkérõ a különbözõ szempontokat együttesen mérlegelje - ezt fejezi ki a második lehetõség a törvényjavaslatban.
Amennyiben nincs más mérlegelhetõ szempont, akkor a második lehetõség átalakul az elsõvé, hiszen az összességében a legelõnyösebb ajánlat nem más, mint az olcsóbb ajánlat. Tehát ha nincs más szempont, amit mérlegelni lehetne, akkor fölösleges két lehetõséget megjelölni. Ha viszont van más szempont, akkor nem kívánatos arra a lehetõségre felhívni az ajánlatkérõk figyelmét, hogy figyelmen kívül hagyhatják, ha tetszik, az áron kívüli szempontokat. Szerintem ez rossz irányba vezeti az ajánlatkérõket, ezért azt javaslom a módosító indítványomban, hogy hagyjuk el a törvényjavaslat 34. §-ában elsõként említett lehetõséget. Legyen csak az összességében legelõnyösebb ajánlat a mérlegelés kritériuma, s ha nincs más szempont, mint az ár, akkor ez automatikusan az árat teszi kritériummá, de ha van más szempont, akkor ne hívjunk fel ennek figyelmen kívül hagyására.
Azt javaslom ezért, és a gazdasági bizottság többsége támogatta is ezt a javaslatomat a bizottsági vitában, hogy hagyjuk el itt az "a" betûvel jelölt lehetõséget, és ennek megfelelõen késõbbi pontjait is módosítani kellene a törvényjavaslatnak, amely javaslataim a 62., 63. és 97. pontokban szerepelnek, de ezeket nem kívánom külön indokolni, mert ezek az imént elõadott indoklásból következnek. Ennek a javaslatnak az elfogadása megítélésem szerint hatékonyabbá tenné a közbeszerzési eljárást.
További javaslataim elsõsorban tisztábbá tennék a közbeszerzési eljárást, hozzájárulnának a közbeszerzési eljárás során a korrupciós veszélyek visszaszorításához.
A közbeszerzési eljárások során a legnagyobb veszély az az összejátszás, ami az ajánlatkérõ, tehát az állami önkormányzati vagy más gazdasági szerv, mint vásárló és az ajánlattevõk, tehát a szállítók között kialakulhat, s aki a gazdasági életben járatos, az tudja, hogy gyakran ki is szokott alakulni. Nagyon fontos ezért, hogy az eljárás szabályait úgy próbáljuk rendezni, hogy az ilyen típusú összejátszás lehetõségeit minél inkább korlátozzuk. Ezt a célt szolgálja egész sor módosító javaslatom. Például a 67. pontban a 38. § (1) bekezdéséhez fûzött módosító javaslat még azt mondja ki, hogy amennyiben az ajánlattevõ további tájékoztatást kérhet az ajánlatkérõtõl, akkor ezt a tájékoztatást hozzáférhetõvé kell tenni más ajánlattevõk számára is.
Ezt a célt szolgálja a 71. pontban említett javaslatom, amely azt mondja ki, hogy az ajánlatot az ajánlattevõnek két külön borítékban kell benyújtani. Az egyik boríték az ajánlat érdemi részét tartalmazza, a másik boríték pedig a különféle elõírt igazolásokat, és amit egy késõbbi pontban, a 83. pontban szereplõ módosító indítványom tartalmaz, az ajánlatok értékelésekor elõször csak azt a borítékot szabad felnyitni, amely a különbözõ igazolásokat tartalmazza, és az ajánlat érdemi részét tartalmazó borítékot pedig csak akkor, ha a szükséges igazolások hiánytalanul benne voltak a másik borítékban.
Ezt a célt szolgálja a 79. pontban említett, a 46. § (1) bekezdésére irányuló módosító javaslatom is, amelyik azt mondja ki, hogy nem lehet a közbeszerzési eljárásban ajánlattevõ az sem - mások mellett -, aki a mûszaki leírást készítette a kiíró számára. Ezt a célt, tehát az összejátszás lehetõségének csökkentését szolgálja a 90. pontban szereplõ módosító javaslatom, amely törölni javasolja a törvényjavaslatban rögzített ama lehetõséget, hogy az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérõ felvilágosítást kérhet az ajánlattevõtõl az ajánlattal kapcsolatos nem egyértelmû kijelentések tartalmának tisztázása érdekében. Az ilyen típusú információcsere a legjobb eszköze annak az összejátszásnak, amely bizonyos ajánlattevõket elõnyhöz juttat. Legyen az ajánlat egyértelmû, legyen a kiírás egyértelmû, és akkor ilyen lehetõségeket nem kell megnyitni.
Ugyanígy a 92. pontban tartalmaz a törvényjavaslat egy olyan lehetõséget, hogy ha az ajánlat ésszerûtlenül alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérõnek írásban kell magyarázatot kérnie. Ez is egy lehetõség az ajánlatkérõ és ajánlattevõ közötti összejátszásra. Megjelöl egy feltûnõen alacsony, irreális árat, és aztán egy ilyen közvetlen információcsere során próbálja megteremteni azokat a kapcsolatokat, amelyek a kedvezõ elbírálást lehetõvé teszik. Ha egy ajánlat ésszerûtlenül alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, akkor ott valami nem stimmel, akkor ezt az ajánlatot helyesebb eleve figyelmen kívül hagyni.
Végül azt a két módosító indítványomat említeném meg, a 114. és a 115. pontban lévõt, utóbbi egybeesik Keller László képviselõtársam egy indítványával, amelyek a tárgyalásos eljárás körét szûkítenék ahhoz képest, amit a törvényjavaslat lehetõvé tesz.
A törvényjavaslat felsorol számos lehetõséget arra, hogy mely esetben lehet a nyílt versenyeztetés helyett közvetlen tárgyalásos eljárást alkalmazni, tehát megkerülni a versenytárgyalás jellegû megoldást.
(20.30)
Nyilvánvaló, hogy minél ritkábban kell erre módot adni, és az a két pont, amirõl beszélek, a 70. § e), illetve h) pontja az a lehetõség, hogy ne legyen versenytárgyalás akkor, ha a szolgáltatás tárgyának meghatározása nem lehetséges olyan pontossággal, illetve egyértelmûséggel, mely lehetõvé teszi a nyílt vagy meghívásos eljárásban a legkedvezõbb ajánlat kiválasztását, erõfeszítéseket kell tenni arra, hogy egyértelmûen megjelöljék a szolgáltatás tárgyát. Ugyanez vonatkozik arra a törvényjavaslatban szereplõ lehetõségre is, miszerint ha a beszerzés kedvezõ feltételei csak rövid ideig állnak fenn és a kedvezõbb feltételek igénybevétele más típusú eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna, ez bizony egy kibúvó a versenytárgyalásos megoldás alkalmazása alól. Azt gondolom, az a célszerû, ha ezeket a kibúvókat, ezeket a lehetõségeket lezárjuk a közbeszerzési eljárás során.
Végül azt a módosító javaslatomat említeném, amelyik leszögezi, hogy a tárgyalás nyilvános. Tehát ki kell zárni azt a lehetõséget, amennyiben jogorvoslatra kerül sor, hogy a tárgyalás ne nyilvános legyen. Köszönöm szépen.