KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Noha a vita Orbán Viktor képviselõtársam felszólalásával érdekes fordulatot vett, én azonban szeretnék visszatérni az eredeti mederhez; nevezetesen ahhoz a kérdéskörhöz, ami a mai vita tárgyát képezi: a kormány intézkedéscsomagjának megvitatásához.
Én azt gondolom, hogy rossz vetületben beszélünk a múltról akkor, amikor egymástól idézgetünk - megjegyzem, nagyon jó idézetek állnak nekem is rendelkezésemre. Valójában azonban az egészbõl csak annyi érdekes, én azt gondolom, a számunkra, hogy észre kell vennünk: itt folyamatokról van szó. Nem lehet azt állítani ép ésszel, megfelelõ hozzáértéssel, hogy mindazok a problémák, amelyekkel nekünk ma szembe kell néznünk, az elmúlt hat-nyolc hónap következményei. Nem is az elmúlt négy évé egyébként, hanem korábbi idõszakra nyúlnak vissza a problémák. Amit az elmúlt idõszakból az én véleményem szerint érdemes megjegyezni, az annyi, hogy sorozatosan elmaradtak azok a szükséges intézkedések, amelyeket adott idõpillanatban meg lehetett volna tenni. És ennek a helyzetnek az a következménye, hogy egyre súlyosabbak kell hogy legyenek ezek az intézkedések. Ebben a helyzetben van ma a kormány, akkor, amikor a március 12-ei intézkedéscsomagot, illetve annak következményeit az Országgyûlés elé terjeszti. Ez az, amirõl vitatkozunk.
Kevés idõ áll rendelkezésemre, de hadd utaljak arra, hogy amikor Szabó Iván képviselõtársam azt mondta, hogy '93-ban kísérletet tettek - és sikeres kísérletet - az egyensúly helyreállítására, akkor 3,5 milliárd dollár lett a külsõ fizetési mérleg hiánya, egy 300 milliárd forintos költségvetési hiány mellett. 1994-ben 4 milliárd volt a fizetési mérleg hiánya, egy szintén nagyon magas költségvetési hiány mellett. És ezek a folyamatok mentek tovább.
Kádár Béla utalt arra a közgazdasági vitára, ami ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban valóban létezik, hogy megindultak ezzel szemben viszont a növekedés egészséges folyamatai. Ez azonban azt a problémát, amivel ma szembe kell néznünk, hogy vajon az egyensúlyhiány, az egyensúlyproblémák nem vezetnek-e egy olyan állapothoz a közeljövõben, amikor esetleg összeomolhat a gazdaság - nem akarom ennek a képét felvillantani, de esetleg összeomolhat a gazdaság -, ez a növekedés nem oldja meg.
Ezért volt az a feladat, hogy a növekedés fenntartható elemeit valóban megtartva, a másik oldalon, az egyensúly irányába lépéseket tenni. Ez egy olyan kérdéskör, aminek aztán a részletes elemeirõl valóban lehet vitatkozni. És egyébként Kádár Béla hozzászólása nekem azért tetszett, mert azonkívül, hogy ellenzékiként megfogalmazta kritikáit, tett olyan javaslatokat, amelyeken egyébként érdemes vitatkozni, és megjegyzem, amelyek egy része benne van az intézkedéscsomagban - hiszen a jövedelmek átcsoportosítása a vállalkozói szféra javára történik egyrészt, éppen annak érdekében, hogy hitelekhez tudjanak jutni, és ezáltal fejlõdni tudjanak; és, kedves Varga Mihály, mondjuk, például munkahelyeket tudjanak teremteni.
(13.30)
És ugyanezt célozzák azok a lépések is, amelyek a pénzügyi eszközök segítségével az export növelését célozzák. Ezek a lépések tehát benne vannak ebben a programban.
Azt sem állíthatja senki, hogy a feketegazdaság virágzása az elmúlt hat- nyolc hónap terméke lenne. Ezzel szemben az az elmúlt öt-hat évben öltött ilyen méreteket, mint amilyen méreteket öltött. Korábban is létezett természetesen - schwarznak hívta a köznyelv. Ez létezik már ebben az országban persze évtizedek óta, ahogy máshol is létezik.
Mindenkivel egyetértek azonban, aki azt mondja, hogy nagyon határozottan kell a feketegazdaság ellen fellépni. A kormány meg is teszi a szükséges intézkedéseket. Nem igaz az, kedves Varga Mihály, hogy eddig nem tett semmit ennek érdekében, mert voltak ilyen intézkedések. Például a január 1-jével bevezetett adótörvényekben is, például az olajüggyel kapcsolatban, és az elkövetkezendõ idõszakot is fogják jellemezni ilyen intézkedések.
A vitának arról kell szólnia, hogy ebben az adott helyzetben, amiben az ország ma van, vajon milyen lehetséges cselekvési irányaink vannak. Ne arról vitatkozzunk, hogy volt-e túlfogyasztás vagy nem volt túlfogyasztás, mert akkor én felolvasok az elõzõ kormány pénzügyminiszterétõl egy idézetet '93- ból, ahol azt mondja, hogy túlfogyasztás van az országban, és ezt meg kell állítani. Arról vitatkozzunk, hogy melyek azok a lépések, amelyekkel ezen a helyzeten úrrá lehetünk. Azért vitatkozzunk errõl, tisztelt képviselõtársaim, mert nem várhatjuk meg azt a helyzetet, amíg az az elkerülendõ csõd bekövetkezik, nem játszhatunk erre! Ha önök erre játszanának, az nagyon felelõtlen dolog lenne, mert azzal a helyzettel már végképp nem lehetne mit kezdeni.
Arról kell beszélnünk, hogy most mit lehet tenni. Kádár Béla felszólalása például ilyen volt. Én Varga Mihállyal ellentétben, õszintén szólva, nem hallottam például a Fidesz alternatív programját ezzel kapcsolatban. Semmilyen olyan javaslatról nem volt itt szó, ami korábban már ne hangzott volna el, illetve ami megoldást adott volna a problémákra. Azt a javaslatot jónak tartom, hogy vitatkozzunk a Fidesszel arról, mit kell csinálni a szociálpolitikában. Azért tartom jónak egyébként, mert lesz lehetõségünk legalább szóban meghallani azt, amit írásban még soha nem láthattunk, mert nem készült el.
Azt gondolom, hogy arról se nagyon érdemes vitatkoznunk, hogy félfordulat vagy nem félfordulat, mert ha ez a félfordulat hol erre történik, hol arra, akkor azt nem gazdaságpolitikának, hanem szélkakasnak hívják. (Derültség, taps a bal oldalon.)
Én egyetértek mindazokkal, akik tárgyszerû vitát ajánlanak annak érdekében, hogy keressük meg a legjobb megoldásokat. Egyetértek azzal, hogy a felelõsséget a kormánynak és a kormánykoalíciónak kell felvállalnia. Hozzáteszem rögtön, hogy ebben az országban élünk; azért kell a legjobb megoldásokat megtalálnunk, mert a következményeket természetesen mindnyájunknak kell majd viselnünk. Az elõzõ idõszakra is ez a jellemzõ. Az elõzõ idõszak felelõssége természetesen az elõzõ kormányzatot terheli - a következményeivel most mindnyájunknak, nekünk kell számolnunk.
Én ezért vitatkoznék azokkal is, akik most azt mondják, hogy ezt sem lehet megcsinálni, meg azt sem, meg azt sem, mert ez a következménye az elmúlt négy évben a kellemetlen lépéseket halogató politikának. Ezért kell ma vállalni ezt a kellemetlen felelõsséget, vállalni ennek a kormánynak a népszerûtlen intézkedéseket. Vállalja is, a felelõsséget is vállalja. Önöktõl csak azt kérjük, hogy ha valóban vannak jó javaslataik, akkor ne azt ajánlgassák, hogy írásban megküldik, arra való a parlamenti vita, hogy ismertessék ezeket velünk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)