DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök asszony, köszönöm a szót. Így az esti órán, amikor már magunk között vagyunk, a kérdéseket családiasabb hangulatban is megbeszélhetjük. Az elõbbi ellentmondásra vagy nem ellentmondásra szeretnék reagálni néhány apró gondolattal.
Elõször is aktualizálni szeretném azt, amit Rusznák Miklós képviselõtársam mondott. Holnap a Vagyonügynökség Igazgatótanácsa egy nagy mezõgazdasági csomag kárpótlási jegyért történõ privatizációjáról dönt, ahol is elsõsorban termelõk - összesen vagy ötszáz termelõszövetkezet nyújtott be igényt - részére lesz az élelmiszer-gazdasági privatizáció kisebbségi tulajdoni csomagja felajánlva. Én ezt nagyon fontosnak tartom, tekintettel arra, hogy piacot kell szerezni a termelõknek. Ez rendkívül fontos érdek.
Hozzáteszem, hogy olyan konstrukciót kértem kidolgozni a Vagyonügynökség illetékeseitõl, ahol a kárpótlási jegy nagyságához viszonyítva 10-20 százalékban készpénz is kerül a rendszerbe, mert - ahogy az elõbb Francz Rezsõ is mondta - kárpótlási jeggyel egyébként forgóeszközt még akkor sem lehet finanszírozni vagy pótolni, ha a termelõ magával a terménnyel is mûködteti a céget. Ebben egyetértünk. Csak vannak olyan folyó kiadások - villanyszámla, adó, APEH stb. -, melyek nem abban az ütemben érkeznek, mint a tej, a liszt vagy egyéb termékek. Tehát én azt gondolom, hogy ezzel a holnapi csomaggal - és ha lesz még felajánlás, akkor még egy csomaggal - azért nem kevés termelõszövetkezetnél felhalmozott kárpótlási jegyet fel tudunk szívni. Hozzáteszem, arra is lehetõséget adtunk, hogy nemcsak termelõszövetkezetek, hanem más termelõk - például a kárpótlási eljárás során tulajdont szerzett egyéb termelõk - is csatlakozhatnak hozzá, tehát olyan gazdák, akik a felvásárlásban szintén érintve vannak. Én erre kértem a munkatársaimat.
Nagyobb gond azonban: lehetséges, hogy a levegõbe beszélünk. Ugyanis - és ezt Sepsey képviselõ úrnak szánom - 16,7 milliárd forintos kárpótlásijegy- felhasználásra adott át a MOSZ számomra egy listát és egy igényt. Más információk szerint nincs is ennyi kárpótlási jegy a termelõszövetkezeteknél, talán ha 6-8 milliárd.
(20.30)
Ebben az esetben ez a holnap kibocsátott csomag nem lesz túl sikeres - olcsóbban meg nem lehet odaadni. Attól még a privatizációs vagyonnak azért ára van! Holnaptól fog eldõlni, hogy valójában mennyi kárpótlási jegy van a termelõszövetkezeteknél.
Korábban itt, a parlamentben elhangzott - egy idõben én is reagáltam rá -, hogy a termelõszövetkezetek egész nagy nagyságrendben a tõzsdére vitték, amikor még nem ennyi volt az ára. Némelyek ezt kifogásolták. Akkor erre úgy reagáltam, hogy a termelõszövetkezeteknél folyó fizetési gondok vannak, tartanak attól, hogy elértéktelenedik a kárpótlási jegy, és én tudom, hogy egész nagy nagyságrendû felajánlások voltak, amelyek a bankokon keresztül a tõzsdén keltek el. Lehetséges tehát, hogy a levegõbe beszélünk - bár ne legyen így. Abban az esetben ez az elsõ - illetve vélhetõen összeállítandó második - csomag fel fogja ezt szívni.
Még egy mondatot szeretnék elmondani: mire az új privatizációs törvény konstrukciója beindul, valójában a kisebbségi tulajdonok el fognak fogyni. A 100 százalékos tulajdonban lévõ néhány élelmiszer-feldolgozónál viszont olyan szerencsés privatizációt kellene végrehajtani, ahol a tõkeemelést nagy nagyságrendben lehet biztosítani, mert ezek a cégek egyébként fontosak, de óriási tõkehiányban szenvednek, jelentõs felújítási vagy modernizációs kötelezettségük van. Ebben az esetben legfeljebb ha konzorciálisan lehetne pályázni, pénzügyi befektetõkkel.
Elmondtam - szeretném megismételni -, hogy a mûködõképes privatizációnak vagyok a híve, amellett, hogy egyébként mindenfajta érdeket okosan lehet érvényesíteni. De azt nem tudom támogatni, hogy ahol jelentõs nagyságrendû forgóeszközhiány van és jelentõs nagyságrendû felújítási kötelezettség, csak azért adjam oda a termelõknek, hogy a termelõk oldaláról a felvásárlás is biztosítva legyen. Itt ügyesnek kell lenni, és olyan partnereket kell szerezni, hogy a második, harmadik feltétel is egyidejûleg teljesüljön.
Azt hiszem, így valahogy ki lehet egyenlíteni a kialakult vitát - bár nem ez a tisztem. A vitában valahol mindenkinek igaza van, csak a helyzet nem biztosan az, amirõl beszélünk - de ez rövidesen ki fog derülni. Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Kávássy Sándor: Magánkézen is rengeteg van még, azzal is kellene kezdeni valamit!)