FRANCZ REZSÕ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rusznák képviselõtársam felszólalása ingerelt jelentkezésre. Az az állapot, amit felfestett, rendkívül kívánatos lett volna, de sajnos én úgy gondolom, ez a hajó elment, ez a múlté. Kár lenne azzal áltatni magunkat, hogy ezt ma meg lehet csinálni. Ugyanis az élelmiszeripar privatizációja volt a legkelendõbb. Olyan monopóliumok alakultak ki ebben az országban, amelyek nemkívánatosak. Sajnos ez az elmúlt négy év olyan mellékterméke, amit ma visszahozni, megismételni nem lehet.
A gabonaipar még jelentõs hányadban nem privatizált. De most mit tudunk tenni? Nagyon nemes szándék, ami elõttem szóló képviselõtársam szájából elhangzott. Mondjuk, egy nagyobb mértékû kárpótlásijegy-csomaggal adott esetben elképzelhetõ lenne, hogy ezen a dolgon lehetne segíteni. Azonban a termelõk egy sikeres pályázat esetén is ottmaradnak forgóalap nélkül. Tehát semmi esélyük arra, hogy eséllyel tudjanak üzemeltetni akár egy gabonaforgalmi vállalatot is.
Sorra lehet menni a feldolgozóipar számtalan olyan egységén, amelyik nem kedvünkre való módon került privatizálásra. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a termelõk korábbi kiszolgáltatottsága, ami az állami feldolgozó-, illetve a felvásárlóipar tekintetében megvolt, ismételten megvan, csak ma már a privatizált vagy éppen "hamis módon" a privatizációra elõkészített és eléggé lezüllesztett, alacsony forgóalappal rendelkezõ vagy éppen nagyon eladósodott feldolgozócégek esetében semmiképpen nem nyújt módot arra a jelen helyzetben, hogy az egyébként is pénzszegény helyzetben lévõ termelõk érdemben tudjanak pályázni a feldolgozó-, készletezõ-, felvásárló-, kereskedõvertikum felé.
Úgy gondolom, ilyen hiú ábrándjaink nincsenek. Elég nagy baj, hogy ez így történt, de be kell lássuk, ez visszahozhatatlanul a múlté.
Egyetlenegy dolog lenne lehetséges, ha a termelõknek - akár tõkével rendelkezik, akár jelentõs mennyiségû kárpótlási jeggyel - olyan tõkéstársakkal sikerülne társulniuk, a menedzsmentet is beleértve, hogy így összefogva és kellõ tõkével párosulva sikerrel legyenek képesek arra, hogy adott esetben az élelmiszeripar tekintetében lépni tudjanak.
Az elmúlt idõszak keserû tapasztalatai azt mondatják velem, hogy maguk a termelõk is egymással szemben nem voltak olyan nyíltsággal, nem tudtak úgy összefogni, nem tudtak olyan eséllyel rajtolni a pályázatokra, hogy megfelelõ átütõ erõvel képesek legyenek pályázni. Pláne nincsenek abban a helyzetben, hogy megfelelõ tõkéstársat tudjanak szerezni a maguk kárpótlásijegy-tömege mellé.
Elég szomorú, hogy ez a helyzet így alakult ki. Ebben adott esetben az ÁVÜ vagy annak akármilyen jogutód szervezete sem nagyon tud ma mit tenni. Azt lehetne inkább elõsegíteni - de ezt inkább a parlamenten, illetve az ÁVÜ-n kívüli dologban lehetne megtenni -, hogy olyan szervezeteket lehetne létrehozni, ahol össze lehetne hozni a tõkéstársakat és a megfelelõ kárpótlási jeggyel rendelkezõ termelõket.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(20.20)