DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Országgyûlés! A találmányok szabadalmi oltalmáról és a szabadalmi ügyvivõkrõl szóló törvényjavaslatok vitájából kitûnt, hogy képviselõtársaim szükségesnek tartják és támogatják a magyar szabadalmi jog újraalkotását, az iparjogvédelmi jogérvényesítés korszerû feltételrendszerének megteremtését. Általános volt az a vélemény, hogy e törvényjavaslatok elfogadása hozzájárulhat a hazai mûszaki fejlesztés és feltalálói tevékenység elõmozdításához, valamint nagy lépést jelenthet jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítése irányába is.
Tisztelt Ház! Miközben a törvényjavaslatok érdemét illetõen konszenzus alakult ki, egy érdemi kérdésben megoszlottak a vélemények. Ezért a következõkben errõl a kérdésrõl szeretnék részletesebben szólni.
A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat részletesen rendelkezik annak a kizárólagos hasznosítási jognak a tartalmáról, amely a szabadalmast a szabadalmi oltalom alapján megilleti. A javaslat szerint ez a kizárólagos hasznosítási jog kiterjed többek között a szabadalmazott termék, illetve a szabadalmazott eljárással elõállított termék forgalomba hozatal céljából történõ raktáron tartására. Így az ilyen célú raktáron tartás, ha jogosulatlan, szabadalombitorlást valósít meg, és annak jogkövetkezményeit vonja maga után.
A javaslathoz olyan módosító indítványok érkeztek, amelyek törölnék a szabadalmas engedélyétõl függõ hasznosítási cselekmények sorából a kereskedelmi célú raktáron tartást. E módosító javaslatok indoklása fõként azon az érvelésen alapult, hogy a törvényjavaslat a magyar gyógyszeripar érdekeivel ellentétes és a jogharmonizációs követelményekbõl nem szükségképpen következõ megoldást javasolt. Ennek az álláspontnak a hívei arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar gyógyszeripar elsõsorban nem az eredeti szabadalmi oltalom alatt álló, hanem az úgynevezett generikus szerek gyártásában érdekelt. Ezt az érdekeltséget sértené, ha a magyar gyógyszergyárak nem kezdhetnék meg raktárkészleteik feltöltését már a szabadalmi oltalom lejártát megelõzõen, annak érdekében, hogy az oltalmi idõ elteltét követõen mielõbb, gyakorlatilag azonnal piacra léphessenek az immáron nem védett generikus gyógyszertermékekkel. A raktáron tartás hasznosítási cselekménynek minõsítését ellenzõk végül emlékeztetnek arra, hogy az európai szabadalmak engedélyezésérõl szóló müncheni egyezmény tagországai mintegy felében a szabadalmi törvény nem sorolja a kereskedelmi célú raktáron tartást a szabadalmas engedélyétõl függõ hasznosítási cselekményekhez.
A gazdasági bizottság e módosító javaslatokat támogatta, az alkotmány- és igazságügyi bizottság, valamint az európai integrációs ügyek bizottsága viszont nem. A kormány nevében a szóban forgó módosító javaslatokat a következõ indokokra figyelemmel szintén nem támogatom.
A törvényjavaslat jogszerû gazdasági tevékenységhez fûzõdõ érdeket nem sért azzal, hogy a forgalomba hozatali céllal történõ raktáron tartást a szabadalmas engedélyéhez köti, és annak hiányában bitorlásnak minõsíti. A gyógyszertermék ugyanis csak olyan cselekményeket követõen kerülhet a gyógyszergyár raktárába, amelyek szintén csak a szabadalmas hozzájárulásával végezhetõk. Ezek közül a legtipikusabb és leginkább a hazai gyógyszergyárak érdekkörébe esõ cselekmény a termék elõállítása. Azt senki nem vitatja, hogy a szabadalmazott terméke elõállítására vagy a szabadalmazott elõállítási eljárás alkalmazására a szabadalmast kizárólagos jog illesse meg. A szabadalmi oltalom idõtartama alatt történõ gyártás-elõállítás pedig minden esetben, még az oltalmi idõ utolsó napjaiban is, a szabadalmas engedélyéhez kötött tevékenység. Következésképp nem lenne jogszerû az az elõállítás, melynek eredményeként még az oltalmi idõ alatt megkezdhetnék a hazai gyógyszergyárak raktárkészleteik feltöltését. A raktáron tartás hasznosítási cselekménynek való minõsítésével a törvényjavaslat csupán megkönnyíti a bizonyítást a szabadalmas számára azzal, hogy adott esetben a szabadalombitorlás megállapításához elegendõ lehet csupán a jogszerûtlen raktáron tartás bizonyítása, az azt megelõzõ jogszerûtlen elõállítás tényének jóval nehezebb bizonyítása helyett. Ha elhagynánk a kereskedelmi célú raktáron tartást a hasznosítási cselekmények közül, nem tennénk jogszerûvé az oltalmi idõ lejárta elõtt megkezdõdõ gyártást, hanem csak annak bizonyítását nehezítenénk meg a szabadalmas számára. Nagy kérdés, hogy egy ilyen megoldás összeférne-e a jogszerûtlen gazdasági tevékenységek visszaszorítására irányuló törekvéseinkkel. Szerintem nem.
Röviden szólnék a módosító javaslatok indoklásának másik elemérõl is. Való igaz, hogy az európai szabadalmak engedélyezésérõl szóló müncheni egyezmény tagállamainak mintegy felében a szabadalmi törvények nem sorolják a hasznosítási cselekményekhez a termék raktáron tartását. A müncheni egyezmény azonban nem irányadó e kérdésben, hiszen az a szabadalmazhatóság feltételeit egységesíti és nem rendelkezik a szabadalmi oltalomból folyó jogokról. Ez utóbbiakat a közösségi szabadalmakról szóló luxemburgi egyezmény szabályozza. E még nem hatályos egyezmény rendelkezéseit a közösségi tagországok többsége átvette, az egyezmény hatálybalépését követõen pedig valamennyi tagállam kénytelen lesz átvenni.
(18.40)
A törvényjavaslat a raktáron tartás kérdésében ennek az egyezménynek a szabályaira épít, azokat veszi át, s ezzel követi a közösségi jogharmonizáció meghatározó tendenciáját.
Végül még egy szempontot hoznék föl a raktáron tartásnak a törvényjavaslatban foglalt szabályozása mellett:
A magyar gyógyszeripar számára kétségkívül hátrányos volt, hogy az 1994. évi VII. törvény - az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kormányközi megállapodás alapján - bevezette a gyógyszertermékek szabadalmazhatóságát, s ráadásul átmeneti oltalmat biztosított a korábban külföldön szabadalmazott gyógyszertermékeknek. Mind a magyar gyógyszeripar, mind pedig hazánk jó hírnevét sértette, hogy e lépésre a magyar gyógyszergyárakra a tisztességtelenség árnyékát vetõ vádak és gyanúsítások nemzetközi légkörében került sor. A magam részérõl nem kételkedem a magyar gyógyszergyárak jóhiszemûségében és tisztességében. Meggyõzõdésem, hogy vezetõikben fel sem merül a szabadalmi jogsértés gondolata. Ezért biztos vagyok benne, hogy nem szolgálná a magyar gyógyszergyárak nemzetközi jó hírét, ha érdekeikre hivatkozva az Országgyûlés olyan rendelkezéseket fogadna el, amelyek megnehezítenék a szabadalmi jogsértések bizonyítását.
Tisztelt Képviselõtársaim! A raktáron tartás hasznosítási cselekménynek való minõsítése volt az egyetlen érdemi kérdés, mellyel kapcsolatban a bizottságokban, illetve az Országgyûlés ülésein vita alakult ki. A módosító javaslatok és a vitában elhangzott kifogások egyébként kizárólag megfogalmazási és szerkesztési kérdéseket érintettek. E körülményt egyértelmûen a javaslat sikereként értékelem, hisz ez azt jelenti, hogy a törvényjavaslatot illetõen - a raktáron tartás kérdését leszámítva - teljes az érdemi egyetértés a tisztelt Házban. Ennek fényében tartom különösnek a szövegezési, jogtechnikai kérdésekben kialakult vita hevességét, helyenkénti szenvedélyességét. Szomorúsággal töltött el, hogy egyes képviselõtársaim e vitában nem mutattak készséget a kormány álláspontjának megismerésére és megértésére, s érvekre nem ellenérvekkel válaszoltak, hanem minõsítésekkel.
A magam részérõl nem kívánom az idõt elvenni valóban fontos és érdemi kérdések megtárgyalása elõl azzal, hogy szövegezési részletkérdések elemzésébe bocsátkozzam. Úgy hiszem, idõnk és erõnk java részét nem az ilyen természetû és rangú vitákra kell fordítanunk e Ház falai között. Ezért csupán néhány általános megjegyzést engedjenek meg.
A törvényjavaslat bírálói nyelvhelyességi aggályokat hangoztattak. Valóban alapvetõ követelmény, hogy fokozottan ügyeljünk születõ jogszabályaink szabatosságára, helyes, magyaros megfogalmazására. A nyelvhelyességi kérdések is megítélhetõk azonban szakmai, tudományos alapon, ezért nem célszerû azokat indulatosan, illetve politikai hovatartozás függvényében megközelítenünk. Természetesen nem lenne helyes, ha a jogharmonizációs követelményeket teljesítõ jogszabályainkat magyartalan tükörfordításokkal tûzdelnénk tele. Önmagában azonban az, hogy egy szónak, szókapcsolatnak valamely idegen nyelvben is megvan a párja, még nem minõsül feltétlenül magyartalannak, nyelvtörõnek.
Az egyik botránykõ ilyen szempontból a javaslatban található "technika állása" kifejezés volt. Ezt a szövegezést több képviselõtársam magyartalanként bélyegezte meg, s állította pellengérre. Válaszképp nem hivatkozom most arra, hogy ez a kifejezés a magyar szakemberek által régóta használt és elfogadott, a magyar szaknyelvben meghonosodott terminus technicus. Nem idézem képviselõtársaim emlékezetébe azt sem, hogy az elõzõ Országgyûlés idején nyelvhelyességi aggályok nélkül fogadták el a használati minták oltalmáról szóló törvényt, mely szintén használja e kifejezést, csakúgy, mint hatályos szabadalmi törvényünk. Érveimet ezúttal inkább a Magyar nyelv értelmezõ szótárából meríteném, melyet a Magyar Tudományos Akadémia adott ki 1992-ben. Az "állás" szócikknél tizennégy különféle értelem szerepel, melyek közül a hetedik a következõ: "állás - valaminek a megelõzõ mozgás, változás, fejlõdés eredményeképpen kialakult helyzete, foka". A szótár példái a szónak erre az értelmére a következõk: "az ügy jelenlegi állása, a dolgok állása stb." Úgy érzem, e sorba jól illeszkedik a "technika állása" kifejezés.
A többi emlegetett nyelvhelyességi problémára hasonló válaszok adhatók. Ezeket a válaszokat a kormány képviselõi részletesen, kellõ magyarázatokkal meg is adták a bizottsági üléseken. Ebbõl a szempontból érzem méltatlannak azt, hogy egyes képviselõtársaim a kormány részérõl soha el nem hangzott érvekre, állításokra alapozták súlyosan elmarasztaló minõsítéseiket. Azok a képviselõtársaim, akik figyelmesen és elfogultság nélkül tanulmányozták a javaslatot, korántsem alkottak ilyen súlyosan elmarasztaló ítéletet annak szövegezésérõl, hanem éppen annak magas színvonalát és kifogástalanságát méltatták.
Elhangzott olyan észrevétel is a törvényjavaslat vitájában, hogy a javaslat indokolatlanul vesz át egyes megfogalmazásokat az éppen száz éve elfogadott elsõ magyar szabadalmi törvénybõl. E bírálat megfogalmazója ugyanakkor más kérdésekben éppen azt rótta fel a javaslat elõterjesztõjének: miért nem épít szabadalmi jogunk száz évvel ezelõtti megoldásaira? Ezzel a logikai ellentmondástól sem mentes véleménnyel szemben az hozható fel, hogy a törvényjavaslat két szempontot kíván összeegyeztetni: a jogharmonizációt és a hagyománytiszteletet.
A törvényjavaslat a jogharmonizációs követelményeket úgy teljesíti, hogy egyúttal megõrzi, fenntartja a magyar szabadalmi jogi hagyományoknak azokat az értékes elemeit, amelyek összeegyeztethetõk az európai szabadalmi joggal. Azért hagyatkozik a szabadalmazhatósági feltételek megfogalmazásakor az 1895. évi törvény terminológiájára, mert a hagyomány tisztelete és a jogközelítés igénye e kérdéskörben összeegyeztethetõ. S azért veti el a nagyon régi találmányok újnak minõsítését, mert az nemcsak a technikai fejlõdés és a logika törvényszerûségeivel lenne ellentétes, hanem az európai szabadalmi egyezmény szabályaival is.
A részletes vitában egyik ellenzéki képviselõtársam kifogásolta, hogy a kormány egyetlen módosító javaslatot sem fogadott el. Ez nem felel meg a valóságnak. Egyes módosító javaslatokat ugyanis támogattunk és támogatni is fogunk; sõt a szabadalmi ügyvivõkrõl szóló törvényjavaslathoz benyújtott valamennyi módosító indítványt támogatjuk. Nem a kormány hibája, hogy a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslathoz csak kevés akceptálható módosítási javaslat érkezett. Egyébként nincs tudomásom sem olyan házszabályi rendelkezésrõl, sem pedig olyan szokásjogi gyakorlatról, melynek alapján a kormány módosító javaslatok meghatározott hányadát - jobb szakmai meggyõzõdése ellenére is - kénytelen lenne elfogadni s támogatni.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat tárgyalását szerencsére általában nem jellemezte - még nyelvhelyességi kérdésekben sem - az érzelmi túlfûtöttség, a tárgyilagosság félretétele. A vitában a felelõs, tárgyszerû, a törvényjavaslat jelentõségéhez illõ hangnem uralkodott. Ezért ezúton mondok köszönetet a vitában részt vevõ képviselõtársaimnak. Szeretném külön is kifejezni nagyrabecsülésemet azoknak az ellenzéki képviselõtársaimnak, akik a törvényjavaslat tárgyalása során a szó legnemesebb értelmében vett konstruktív, építõ jellegû ellenzéki magatartást tanúsítottak.
Tisztelt Országgyûlés! Kérem a napirenden lévõ, a találmányok szabadalmi oltalmáról és a szabadalmi ügyvivõkrõl szóló törvényjavaslatok támogatását, a szükséges módosító indítványok elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)