DR. SEPSEY TAMÁS BENEDEK (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Elõször Mészáros István László képviselõtársam nagyon gondolatébresztõ felszólalására szeretnék reflektálni; bár ironikusan megjegyezném, hogy gazdasági jogalkotók ne forgassák az Alkotmánybíróság döntéseit, hanem inkább tanulmányozzák, és az abban foglaltakat hasznosítsák. Ha önmagában csak forgatják a döntéseket, lehet, hogy fizikai munkát végeznek, de attól még nem javul a gazdasági jogalkotásunk.
Õszintén megmondom, képviselõtársam, miközben hallgattam a nagyon precíz és helytálló jogászi érvelését, hirtelenjében nem tudtam eldönteni, ön hol ül. Mindig arra hivatkozott, hogy a szabaddemokratáknak ez az álláspontja. Az én tudomásom szerint a Szabad Demokraták Szövetsége a kormányzó koalíció második legerõsebb pártja. A Horn-Kuncze kormányban a koalíciós miniszterelnök- helyettest tetszenek adni. Ehhez képest viszont a kormány a Szabad Demokraták Szövetségének módosító javaslatait, amelyek meg szeretnék valósítani, hogy ne legyen alkotmánysértõ ez a törvényjavaslat, rendre nem támogatta. Ezért volt bennem kétség, hogy most a Szabad Demokraták Szövetsége kormányzópárt-e vagy most éppen kilépett a kormány mögül, elõterjeszti javaslatát, ha nem fogják megszavazni, akkor visszalép a kormány mögé, hogy õ megpróbálta, de sajnos nem sikerült...
Nem ok nélkül húzódott hónapokon keresztül a privatizációs törvényjavaslat vitája. Úgy tûnik - mint mindig -, a kormányzópártok nem tudtak megegyezni alapvetõ kérdésekben - az én szerény véleményem szerint -, hogy kik nevezzék ki az igazgatóság tagjait, milyen legyen a közjogi állása, kormány alá rendelt legyen, kormány által befolyásolható vagy az Országgyûlés által. Ez alapvetõ kérdés. Ha a kormányzópártok még mindig nincsenek ebben a kérdésben összhangban - ahogy a beterjesztett javaslatok és a ma elhangzott pártvélemény ezt bizonyítja -, akkor nem tudom, miért tetszenek elvárni és a miniszterelnök úr miért kér türelmet az ország népétõl, ha a kormányzatban a mai napig nincs meg az egység ebben az egyik legfontosabb kérdésben.
(12.40)
Hisz a privatizációtól 150 milliárd forintos bevételt tetszenek várni ebben az évben. Úgyse lesz meg, újabb csapások jönnek. De ettõl függetlenül ez az Országgyûlés ezek szerint nem fog tudni egy jó törvényt alkotni, ha még ebben az alapkérdésben sem egyeznek meg a koalíciós pártok.
Mindig mondom annak a módosító javaslatnak a számát, amelyikhez hozzászólok, mert ha esetleg valakit érdekel, az tudja követni.
Az együttes jelentés 79. pontja próbálja megoldani azt a jogtechnikai gondot, hogy az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat az eredeti - nem tudom, hogy ahhoz képest most már hány van - koncepció szerint a pénzügyminisztert jogosította volna föl a részvényesi jogok gyakorlójává. Miután módosult a koncepció, nyilvánvalóan jogtechnikailag a pénzügyminiszter helyett meg kell jelölni azt a személyt, aki a továbbiakban a részvényesi jogokat gyakorolni fogja.
Álláspontom szerint a "kormány kijelölt tagja" kifejezés alkotmányosan és a jövendõ jogalkotását figyelembe véve megfelelõ és elegendõ. A "privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter" nem jó megoldás. Nem jó megoldás, tudniillik a kormány saját hatáskörében bármikor megteheti azt, hogy a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter - aki jelenleg, nagyon örülök neki, Suchman Tamás miniszter úr -, nem végzi olyan jól a munkáját - ennek kevésbé örülök - , és ezért a privatizációért felelõs felügyeletet a kormány másik tagjára ruházza át. Az is elképzelhetõ, hogy erõteljesebb lesz az új pénzügyminiszter lobbyja, és el tudja érni, hogy mégiscsak õ fogja felügyelni a privatizációt. Ebben az esetben már nem privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter lesz a részvényességi jog gyakorlója, hanem a pénzügyminiszter, a kormány kijelölt tagja.
Praktikus jogtechnikai megfontolásokból és azért, mert a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszteri poszt bármikor megszüntethetõ, a kormányzat figyelmébe ajánlanám, hogy ne ezen utóbbi megoldást, tehát a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter megjelölést használják, hanem a kormány kijelölt tagját, mely egyébként megfelel a korábbi jogalkotási gyakorlatunknak is, és aki a kormány kijelölt tagja, az ellátja az összes olyan feladatot, amivel a kormány megbízza, adott esetben õ fogja gyakorolni a részvényesi jogokat is.
A 85. pontban nagyon figyelemre méltó módosító indítványt terjesztett elõ dr. Karl Imre és Puch László képviselõtársunk. Ehhez én egy kapcsolódó módosító javaslatot terjesztettem be, egy új (3) bekezdés kiegészítését kérve. Mert valóban indokoltnak tartom, hogy szabályozni kell, hogy a kormányhoz lehessen fordulni egy-egy privatizációs döntéshozatal során állásfoglalásért. Úgy érzem, az igazgatóság mûködésének biztosítása érdekében indokolt lenne kiegészíteni ezt egy új bekezdésben azzal, hogy egy-egy döntéshozatal során egyetlenegyszer lehessen csak a kormánytól állásfoglalást kérni. Tehát ne fordulhasson elõ, hogy az igazgatóság elnöke adott esetben sorozatosan meg tudja bénítani a döntéshozatali eljárást, mert minduntalan állásfoglalásért fordul a kormányhoz.
Másrészt pedig az igazgatóság önálló döntési jogosultsága megköveteli, hogy kimondjuk azt: a kormány állásfoglalása nem köti az igazgatóságot. Tudniillik ha a kormány állásfoglalása köti az igazgatóságot, akkor az egész felelõsségi rendszer - ami a törvényben az igazgatóság tagjai köré lett kodifikálva - megszûnik és értelmetlenné válik. Ebben az esetben már a kormány válik felelõssé. Úgy gondolom, hogy ez a kormány általi támogatásra esetleg megfontolandó csatlakozó módosítási javaslat.
A 97. pontban ugyancsak dr. Karl Imre és Puch László képviselõtársaim szabályozni kívánják a (6) bekezdésben, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, illetõleg személyes megbízottja részt vehessen az igazgatóság ülésein. Csak õk úgy fogalmazzák meg, hogy minden olyan ügyben, amely összefüggésben van a piaci verseny érvényesülésével, az igazgatóság köteles figyelembe venni a Gazdasági Versenyhivatal elnökének a véleményét.
Hadd utaljak a korábban elmondottakra. Ha azt mondjuk, hogy köteles a véleményt figyelembe venni, akkor korlátozzuk az igazgatóság döntési jogkörét. A Gazdasági Versenyhivatal sem tévedhetetlen. A Gazdasági Versenyhivatalnak a jogszabály biztosítja azokat a jogi eszközöket, hogyan és milyen módon tudja érvényre juttatni, ha olyan döntés születik, amely ellentétes a hatályos jogszabályokkal. Ha mi már a Gazdasági Versenyhivatal elnökének a véleményét ilyen jogi normativitással ruháznánk föl, akkor véleményem szerint megfosztanánk az igazgatóságot attól, hogy adott esetben számára megfelelõ döntést hozzon, mert õ ily módon értelmezi a jogszabályokat; viszont a Gazdasági Versenyhivatalnak az egyéb jogorvoslati lehetõségei megvannak, hogy a bíróság elõtt próbáljon meg érvényt szerezni az õ álláspontjának.
Az igazgatóság egy felelõsségteljes testület, azt hiszem, ezzel mindnyájan egyetértünk, tisztelt képviselõtársaim. Azt gondolom, ha megismeri a Gazdasági Versenyhivatal véleményét és mégis azzal ellentétes döntést hoz, annak nagyon alapos indokai vannak, s azért az igazgatóság tagjai felelnek. Ezért kérem az önök támogatását ahhoz, hogy ne legyen kötelezõ figyelembe venni a versenyhivatal véleményét, csak meg kelljen ismerni, ki kelljen kérni - arra igenis szükség van -, ezt követõen viszont az eset összes körülménye alapján az igazgatóság hozza meg a felelõsségteljes döntését.
A 101. módosító javaslat nagyon furcsán fogalmaz. Tudniillik azt akarja kimondani, hogy az igazgatóság tagjai érvényesen nem lehetnek bizonyos gazdasági társaságoknál vezetõ tisztségviselõk. A beterjesztett javaslatszöveg azt mondja, hogy nem lehetnek. Azért kell ezzel foglalkoznom - elnézést kérek -, mert a kormány támogatja azt a javaslatot, hogy egészítsék ki a "nem lehetnek" formulát azzal a szóval, hogy "érvényesen nem lehetnek".
Ez kifejezetten jogi probléma. Ha egy törvény egyszerûen kimondja, hogy valaki, valami nem lehet, akkor fölösleges hozzátenni, hogy érvényesen nem lehet. Mert a jogszabály tiltása önmagában azt jelzi, hogy ahhoz semmiféle jogi hatás nem fûzõdik. Nem érvényes. Felesleges külön még egyszer deklarálni. S ebben a törvényjavaslatban, sajnos, néhányszor elõfordulnak ezek az elemek. Ha egy jogszabály törvénybe ütközik, az a polgári törvénykönyv szerint semmis. Két esetben is kimondja ez a törvényhely azt, hogy bizonyos szervek jóváhagyása szükséges, a jóváhagyás hiányában kötött szerzõdés érvénytelen; s most már támogatják azt - hogy legalább precízen legyen -, hogy semmis. De fölösleges kimondani! A Magyar Köztársaságnak van polgári törvénykönyve, amely megmondja, hogy ilyen szerzõdéseknél mi a követendõ eljárás. Ezt nem kell minden egyes jogszabályunkban kodifikálni.
Ugyanígy vagyunk ezzel is. Ha kimondja egy jogszabály az összeférhetetlenség eseteit, akkor nem kell hozzátenni, hogy érvényesen nem összeférhetetlen. Az egyszerûen összeférhetetlen, nem lehet vezetõ tisztségviselõje, kész, a kérdés itt lezárult - legalábbis az én véleményem szerint. Tehát az eredeti javaslat megfelelõ, pontosan kifejezi a hatályos jogi környezetnek megfelelõ szóhasználattal, hogy a jogalkotó mit kívánt elérni.
A 107. pontban Göndör István és Szabó Lajos képviselõtársaim indítványozzák, hogy az igazgatósági tagság megszûnése után - bár a törvény tiltó rendelkezéseket tartalmaz, hogy hová nem kerülhetnek ezek a volt igazgatósági tagok - indokolt esetben a kinevezést gyakorló felmentést adhasson.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Ez az a pont, ahol úgy érzem, az a tiszta szándék, ami a törvényjavaslat megfogalmazásában megnyilvánult, hogy átláthatóvá, korrupciómentessé tegye a privatizációt, megint sérelmet szenved.
(12.50)
Nem vonnám kétségbe, hogy lehetséges "indokolt eset" - de miért legyen? Ha a törvény egyszer expressis verbis, általános érvénnyel kimondja, hogy aki ebben a pozícióban betöltött bizonyos funkciót, az nem kerülhet utólag, a funkció megszûnése után olyan gazdasági társaságokhoz, amelyeknek a privatizációjában részt vett, amelyeknek a legfontosabb ügyeit eldöntötte, akkor utána miért adunk mégis egy felmentési lehetõséget? Miért tesszük lehetõvé adott esetben - és ezt most jogászként mondom, hogy elõfordulhat, mert biztos, hogy idáig sem fordult elõ, és bízom benne, hogy a jövõben sem fog elõfordulni -, hogy ez egy eszköz legyen a kinevezést gyakorló kezében: "ha nem hozod meg a megfelelõ döntést, ha nem úgy viselkedsz, akkor nem adom meg a felmentést, hogy bizonyos összeférhetetlenségi szabályok alól mentesülj"? A kinevezést gyakorló kinevezheti, felmentheti.
Aki ilyen pozíciót vállal - és elnézést kérek, de hadd mondjam: olyan mamutjövedelmek mellett, amik ebben az országban azért kirívóak -, amikor a kinevezését elvállalja, vegye tudomásul, hogy ha megszûnik a kinevezése, ebben a szektorban õ meghatározott ideig nem tud vezetõ pozícióban elhelyezkedni. Vagy vállalja emellett, vagy nem vállalja! Tudomásom szerint az ÁV Rt.-nél 6- 800 ezres, akár 1 millió forintos havi jövedelmek is vannak. Hát ha megszûnik ez a megbízatása, utána megkapja a felmentést, átmegy a bankszektorba, egy olyan bankba, amelyiknek a privatizációját õ intézte, és 1 milliós, 1 millió 200 ezer forintos havi jövedelmeket kap... Errõl abban a pillanatban fölmerül a gyanú az egyszerû emberekben, a közemberekben, hogy ez nem volt teljesen tiszta.
Sajnos azt kell mondani, éppen az Állami Számvevõszék ÁV Rt.-rõl szóló jelentésével kapcsolatban - amire Mészáros képviselõtársam is hivatkozott -, hogy több száz milliós hitelkihelyezés történt egy magánbankhoz, miközben az ÁV Rt. nem teljesítette befizetési kötelezettségét, és ezt követõen az ÁV Rt.- nek az elbocsátott - felmentett - elnök-vezérigazgatója ennél a banknál helyezkedett el. Nyilvánvalóan nincs összefüggés, mert nem lehet bizonyítani - de azért mégiscsak elgondolkodtató. Ne lehessen felmentést adni! A korábbi törvénynek egy rossz gyakorlata volt ez. Vállaljuk konzekvensen végigvezetve azt az elvet, hogy ha valami összeférhetetlen, akkor az legyen összeférhetetlen - vagy szüntessük meg! De hogy "indokolt esetben" valaki adhat vagy nem adhat... Az indokoltság - miután nincs a törvényben megfogalmazva, és nem is lehet megfogalmazni - teljesen érthetetlenné és visszássá teszi ezt a helyzetet.
Szintén beadtam egy kapcsolódó módosító indítványt azon tárgykörben, hogy az igazgatóság tagjai és a Ptk. szerinti közeli hozzátartozói a tagsági viszony keletkezésekor és megszûnésekor adjanak egy vagyonnyilatkozatot. Az általános vita során már jeleztem képviselõtársaimnak: igen visszásnak tartom, hogy több száz milliárdos vagyon felett rendelkezõ személyek esetében nem akarja a jogalkotó megteremteni azt a jogi környezetet, hogy ezeket az embereket is védje az indokolatlan gyanútól; másrészt viszont tegye lehetõvé az államigazgatás számára, hogy adott esetben vizsgálódni tudjon, volt-e egy- egy döntés hátterében személyes anyagi motiváltság vagy nem volt. Ha az országgyûlési képviselõk megválasztásukkor és a ciklus végén kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni - hozzátartozóikra nézve is -, azt hiszem, semmifajta kirívó aránytalanság nem következik be, ha az Állami Vagyonkezelõ Részvénytársaság helyébe lépõ ÁPV Rt. igazgatóságának tagjaitól is megköveteljük ezt a vagyonnyilatkozatot.
Ismételten szeretnék arra hivatkozni, hogy ha ezt a privatizációt átláthatóvá, tisztává akarjuk tenni, ha a korábbi gyanút el akarjuk oszlatni, akkor jogtechnikai eszközökkel is biztosítanunk kell a lehetõséget arra, hogy a gyanú valóban elháruljon, és hogyha valaki tisztességes úton szerezte a jövedelmét, ne kelljen attól félnie, hogy mások megrágalmazzák és olyan színben próbálják õt feltüntetni, hogy jogtalanul jutott a vagyonához.
Szintén az összeférhetetlenséggel kapcsolatos az a számomra teljesen elfogadhatatlan és értelmezhetetlen kormányzati álláspont, amely a Magyar Demokrata Fórumnak a 108. és a 139. pontban foglalt, összeférhetetlenséget kiterjesztõ javaslatát nem támogatja. Ennek a javaslatnak ugyanis az a lényege, hogy sem az igazgatóság tagja, sem a felügyelõbizottság tagja nem lehet politikai párt tisztségviselõje.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! Szomorú lennék, ha hosszan kellene indokolni, mi miatt tartjuk fontosnak, hogy a politikai pártok tisztségviselõi ne kerülhessenek ilyen döntéshozatali vagy ellenõrzési pozícióba. Nem tudom, mi van emögött, hogy a kormány ezt nem támogatja. Azt hiszem, a hat parlamenti politikai pártnak a legelemibb érdeke, hogy az egyéb összeférhetetlenségi szabályokhoz képest itt is kimondjuk, hogy nemcsak az országgyûlési képviselõi tisztséggel összeférhetetlen ez, hanem a politikai pártbeli tisztségviseléssel is. Nehogy fölmerüljön a gyanú - mert a választások után kicserélõdhetnek az igazgatóság tagjai is -, hogy a pártok odahelyezik a tisztségviselõiket azért, hogy a párttisztségviselõkön keresztül befolyásolni lehessen a privatizáció menetét.
Ez a javaslat nem azt mondja, hogy nem lehet pártnak a tagja, mert ez adott esetben fölvethetné az alkotmánysértés vádját - bár a katonák esetében az Alkotmánybíróság méltányolta -, hanem azt mondja, hogy tisztségviselõje ne legyen. Én beadtam ehhez még egy csatlakozó módosító indítványt, hogy politikai párt vezetõ tisztségviselõje ne legyen - hátha azt értette félre a kormány, hogy a párt lehet nem politikai párt is, bár a jelenlegi magyar fogalomrendszerben a párt egyértelmûen politikai párt. Nagyon kérem képviselõtársaimat, hogy ha nem jó a megfogalmazásom vagy a Magyar Demokrata Fórum korábbi megfogalmazása, akkor a bizottság formálja át. De ne hagyjuk meg azt a lehetõséget, hogy a társadalom részérõl olyan támadások érjék ezt az Országgyûlést, hogy bezzeg a politikai pártok tisztségviselõi számára megteremti a lehetõséget, hogy igazgatótanácsi tagságot kapjon az illetõ vagy felügyelõbizottsági tagságot. Ettõl még lehet a párt tagja, lehet szimpatizánsa is, de tisztségviselõ számára ne hagyjuk meg ezt a lehetõséget.
Tisztelt képviselõtársaim, köszönöm a figyelmet; elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.)