DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány, ebbe a szakaszba tartozó módosító indítványunkkal kapcsolatban kifejtsem álláspontunkat. A jelentés 86. pontjában a 12. § (2) bekezdésével foglalkozunk; ez az igazgatóság kinevezésével kapcsolatos.
Tisztelt Ház! Több képviselõtársam említette itt, hogy el kellene oszlatni azokat a veszélyeket, amelyek a privatizáció tisztaságát kérdõjelezik meg, amelyek a korrupció gyanúját kenik rá állandóan a meghozott intézkedésekre. Nem könnyû ezt a kérdést rendezni, és nem lehet megelégedni azzal a kézlegyintéssel, amellyel olykor a múltban találkoztunk; nevezetesen, hogy az ilyen ügyek mindig gyanúsak, a gyanú árnyéka rávetül azokra, akik ezen a téren dolgoznak. Ezt el kell viselni, és nem kell ezeket a gyanúkat komolyan venni.
Meggyõzõdésem, hogy ezek a gyanúk, amelyeknek nagyobb részérõl tiszta szívbõl remélem, hogy valóban csak gyanúk és nem valódi korrupciós ügyeket fednek, mégis hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar lakosság a privatizációt nem pozitív folyamatként éli meg, s nem örül annak, hogy létrejön Magyarországon egy erõteljes magántulajdon.
(12.00)
Mit lehet tenni, mit tesz ez a törvényjavaslat, illetve mit tesz a mi módosítványunk annak érdekében, hogy a döntéshozatal a lehetõ legtisztábban történjék? Errõl konkrét módosító indítványok más helyen is szólnak. Jelen pont kapcsán arról kell szólni, hogy nem mindegy, milyen bizalmi tõkéje van annak a döntéshozó testületnek, amely végsõsoron az igeneket és a nemeket kimondja.
Azt gondoljuk, hogy az igazgatótanács vagy igazgatóság - mindegy, melyik formát választjuk - egyértelmûen a kormánnyal együttmûködõ szervezet, bizonyos önállóság mellett. Méltányos és igazságos tehát, ha az alapvetõ javaslat a kormánytól származik. Azonban a parlament felelõssége és részvétele ebben az ügyben valamilyen formában elengedhetetlennek látszik. Más esetekben is létrejönnek hasonló konstrukciók, amikor a parlament szavaz, a parlament adja a megbízatást, s mi úgy gondoltuk, hogy ebben az esetben is így kell ennek történnie: kormányjavaslat és parlamenti választás legyen. S hogy e parlamenti választás ne valami meddõ vita, személyi összecsapások terepe legyen, javasoljuk, hogy egy házbizottsági konszenzus elõzze meg a kormány javaslatának beterjesztését.
Mibõl állna ez, tisztelt képviselõtársaim? Ez azt jelentené, hogy a kormánynak együtt kellene mûködnie a parlamenti frakciókkal, meg kellene találnia a kölcsönösen elfogadható szakemberállományt, így kölcsönös bizalom alakulna ki a parlament mindkét oldalán, s megmaradna a kormánynak az a lehetõsége, hogy nem rákényszerített, hanem általa elfogadott emberek kapják meg ezt az igen felelõsségteljes jogosítványt, amirõl szó van.
A vezetéssel kapcsolatban õszinte meglepetéssel észleltük azokat a törekvéseket, amelyek az Érdekegyeztetõ Tanács munkavállalói és munkaadói oldalát kizárnák ebbõl a folyamatból. Úgy ítéljük meg, hogy egy tizenegy - vagy akár csak kilenc, de inkább tizenegy - tagú testületben annak a két embernek, annak a két gondolatnak a megjelenése, amit a munkaadók és munkavállalók ottléte jelent, nem viszi be az igazgatótanácsba újra azokat a vitákat, amelyek nem odavalók, de bevihet egy olyan szemléletet, amelyre a döntések folyamán szükség van. Ezzel foglalkoztunk a 92. pontban szereplõ módosító indítványunkban.
Sajátosnak tartjuk a törvénytervezetnek azt a gondolatát, hogy az ÁPV Rt. esetében a gazdasági társaságokról szóló törvény, legalábbis annak 13. §-a alól kivonná ezt a testületet. Úgy érezzük, hogy ha a kormány elkötelezte magát a részvénytársasági forma mellett, akkor ilyen kivételek adása jogbizonytalanságot eredményez. Mi helytelenítjük a részvénytársasági formát, de ahogy már egy másik képviselõtársam említette, alapvetõ nézeteltérések vannak a parlament különbözõ pártjai között. Módosító javaslataink jelenleg nem a saját programunkat akarják rákényszeríteni a kormánypártokra, hanem azon belül szeretnének egy olyan irányú elmozdulást elérni, amiben talán konszenzushoz lehetne jutni.
Hasonlóképpen az igazgatótanáccsal azonos megfontolások mozgathatják a felügyelõbizottság kinevezését. Ezzel kapcsolatos javaslataink megint kénytelenek voltak a munkáltatói és a munkavállalói oldal mellé állni; ugyanakkor nem tartjuk elegendõnek, ha ezen testületek csak itt, a felügyelõbizottságban jelennek meg. Nem lenne kívánatos, ha egy folyamatos felülvizsgálatba hergelné magát a privatizációs folyamatban a felügyelõbizottság, amely végül is akkor végez jó munkát, ha viszonylag kevés munkát végez, és ezzel mintegy hitelesíti az igazgatótanács döntéseit.
Érdekes sorsa van a 22. § (3) bekezdéséhez beterjesztett kiegészítésünknek. Ez ugyanis két új feladatot jelöl meg: az új munkahelyek létesítését és a válságtérségekben az adott társaság gondjainak megoldására vonatkozó felhívást.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nyilván nem véletlen és nem az én bizottsági elnöki funkcióm az oka annak, hogy a foglalkoztatási bizottság ezt a javaslatot egyhangúlag támogatta. Lehet azt mondani, hogy a törvény túl részletezõ, és akkor ezt az egész felsorolást el lehet hagyni. De ha nem hagyjuk el, akkor a foglalkoztatási, a térségfejlesztési szempontok nem hagyhatók ki - és ezt nagyon erõsen szeretném hangsúlyozni.
Problémát okozott számunkra egyébként a bizottsági ülésen az a "kellemes" bejelentés - idézõjelben mondtam a kellemest -, hogy a kormány igen tisztelt képviselõje, aki megtisztelte bizottságunkat jelenlétével, közölte, hogy nincs felhatalmazása az elõre hozott "igen"-ektõl és a "nem"-ektõl való eltérésre. Kérem miniszter urat és kérem általában a kormányzatot, gondoljuk ezt végig! Mi értelme ugyanis a bizottsági vitáknak, ha azokban eleve abból indulunk ki, hogy változtatásra nem kerülhet sor? Bizottságom képviselõ tagjai érzékelték ezt a helyzetet, és bizony voltak esetek, amikor egyhangúlag szavaztunk a kormány képviselõjének véleménye ellen. Ha az ügyben kellõen járatos, felhatalmazással rendelkezõ képviselõ van jelen a bizottsági ülésen, akár ebben az esetben is, akkor talán remény lehet arra, hogy nemcsak utólag kell a miniszter úrnak összefogni a dolgokat és esetleg felülbírálni munkatársainak egyébként megkötött kezébõl adódó nehézségeit, hanem már eleve látható, hogy van valami mozgástér a kormány pozíciójában.
Végül engedjenek meg még néhány szempontot elmondani az e szakaszban szereplõ módosító indítványok kapcsán.
Az osztalékról meg kell mondani, hogy a bizottsági tagok egyharmadától sem kapott az erre vonatkozó anyag támogatást egyik bizottsági ülésen sem, holott ha a törvény nem foglalkozik azzal, hogy az ÁPV Rt. a maga osztalékbevételeit mire fordítja, akkor ez a bevétel eltûnik a költségvetésben. Ez lehet cél, de azért többen szorgalmazzák, hogy minden évben vagyonpolitikai irányelveket kellene megszabni és végigtárgyalni úgy, ahogy ezt az elõzõ idõszakban szerette volna a kormányzat; de valljuk be utólag kritikusan, hogy sose sikerült neki, mert mondjuk, decemberben tárgyalni az az évi vagyonpolitikai irányelveket már viszonylag kevésbé hatékony. Lehet, hogy ez vezeti azokat, akik ezt most el akarják kerülni; de ha elkerüljük, akkor az Országgyûlés gondolja meg, hogy nincsenek-e olyan fontos célok az állami vagyon tulajdonosi állapotából folyó bevételek tekintetében, amelyeknek legalább a körvonalait nem a Pénzügyminisztériumra, hanem erre a Házra kell bízni, vagyis megszabni - ahogy itt próbálkoztunk egy felsorolással - azokat a szempontokat, amelyekre ezt a pénzt fordítani kell.
Nyilvánvaló, hogy mire gondolunk elsõsorban: a reorganizációra, arra, hogy a meglévõ vagyont lehetõleg minél inkább mûködõképes állapotba kell hozni; arra, hogy a vagyonvesztéseket elkerüljük és így tovább - hogy hozzájáruljon ez a bevétel a magyar gazdaság felemelkedéséhez.
(12.10)
Az idõ elõrehaladta miatt nem ismertetek minden egyes módosító indítványt, de engedjék meg, hogy még szóljak arról, amit nagyon szeretnénk; bár egyharmados támogatása sincs annak a gondolatunknak, hogy az ÁPV Rt. éves beszámolójáról legkésõbb a költségvetés elfogadásával egyidõben az Országgyûlés határozatban dönt.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy érzem, hogy a parlamentnek ennyi rátekintése a magyar társadalom átalakításának egyik legfontosabb kérdésére mindenképpen kívánatos. Természetesen ez akkor is lehetséges, ha a törvény ezt nem rögzíti. De miért ne rögzítené, amikor a kormány állandóan azt hangoztatta, hogy átlátható, hogy nyilvános és így tovább? Semmibe sem kerülne a kormánynak elfogadnia ezt a változatot, és én kérem miniszter urat, gondolja végig, csak nyer vele mint privatizációért felelõs miniszter, semmit nem veszít.
Hasonlóképpen szól a törvény arról, hogy az ÁSZ jelentést terjeszt elõ az ÁPV Rt. ténykedésérõl. A kereszténydemokraták nem szeretnék, ha ez a jelentés a sok papír között itt feküdne az asztalunkon, és senki sem törõdne vele. Ezért azt javasoljuk, a törvény írja elõ, hogy az ÁSZ elnöke terjessze be - mint minden más elõterjesztést - a parlamentnek ezt a jelentést itt, az Országgyûlés plénuma elõtt, és ne lehessen egy ilyen beterjesztés és nyilvánvalóan az azt követõ vita nélkül errõl a kérdésrõl szavazni. Itt megint arról van szó, nem örökre szólnak ezek a törvények, hiszen tudjuk, hogy a privatizációs folyamat elõbb-utóbb lecseng. Addig azonban ennek a parlamentnek s az itt lévõ hat pártnak felelõssége van a tekintetben, hogy a lehetõ legtisztességesebben, a legjobban, legátláthatóbban és a legcélszerûbben folyjék ez a folyamat. Az elmúlt évek ÁSZ-jelentéseit tanulmányozva azt kell mondanunk, hogy bizony minél több a kontroll, minél több a nyilvánosság, annál jobban mehetnek a dolgok. Ne ismétlõdjék meg az a helyzet, hogy még egyszer egy ÁSZ-jelentésben olyanokat kelljen leírni, mint az 1993-as jelentésben kellett! Ha elõírjuk ennek az anyagnak a nyilvánosság elõtt való megtárgyalását, akkor azt gondolom, hogy ez azon másod-, harmadrendû munkatársak számára is, akiknek számítaniuk kell rá, hogy napvilágra kerülnek azok az ügyek, amelyeket nem szántak a napvilágra, megkönnyíti a cselekvést; s megint csak miniszter úrnak mint a területért felelõs kormánytagnak a munkáját is könnyítik ezek a javaslatok.
Meg kell mondanom, tisztelt képviselõtársaim, néhány helyrõl a kormánypárti oldalról mintha némi helyeslést látnék a szemekben. Nem tapasztaltuk ezt a bólogatást a bizottsági üléseken; de bizony tapasztaltunk egyfajta mechanikus kormányzati szavazást: ellenzéki javaslat - leszavazzuk. Kérem, gondolják meg! Gondolom, hogy most a téma iránt különösen érdeklõdõk vannak itt s töltik velünk együtt az idejüket - köszönet érte és köszönet megtisztelõ figyelmükért -, de ez a figyelem és az itteni jelenlét semmit nem fog érni, ha a végsõ szavazáson ugyanúgy mechanikus gombnyomogatások történnek, vagy esetleg az embereknek valami nemkívánatos kategorizálása "A" típusú, azaz kormánypárti és "B" típusú, azaz ellenzéki képviselõre.
Még egyszer mondom, ezek a módosító javaslatok nem falrengetõek, nem a mi szánk íze szerint fordítják át az egész törvényjavaslatot, de ahhoz járulnak hozzá, hogy az adott körülmények között a legnagyobb hatékonysággal folyjék a privatizáció és annak ellenõrzése. Ehhez kérem miniszter úr és a kormánypárti képviselõk segítségét is, és köszönöm a jelenlevõk megtisztelõ figyelmét. (Taps.)