DR. BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Parlament! A környezet védelmérõl szóló törvény hetedik vitanapján igen sokadik hozzászólóként, bizottságon kívüli, egyszerû képviselõként kaptam szót. Úgy gondoltam, elsõ lépésként megpróbálom mondanivalóm végighallgatásához megnyerni a jelen levõ képviselõk jóindulatát.
Ezért úgy gondoltam, hogy hagyatkozva az elõttem szólókra és az elõttem szólók által már elmondott nemzetközi és magyar törvénybeli elõéletre, hozzászólásom bevezetõ részét elhagyom.
Rögtön a tárgyra térnék azzal, hogy megállapításaim szerint, ahogy a törvény elsõ változatát, ahogy a miniszteri expozét és ahogy az általam eddig megismert módosító indítványokat, valamint a hozzászólásokat egybevetem, továbbra is megmaradt az az érzésem, hogy a törvény hosszú elõkészítési idõszakában nem sikerült számtalan hibát kiküszöbölni.
Tanárként meg kívánom jegyezni, hogy a törvény szóhasználata nem következetes. Semmilyen formában nem tükrözi a Környezetvédelmi Lexikon - ez egy 1993-as kiadás - szóhasználatát. Továbbra sem tiszta számomra, hogy ez a törvény kerettörvény vagy részletezõ törvény. Bár a vita eddig elhangzott megjegyzései alapján mind a két variációt el tudom fogadni.
Elfogadható számomra, hogy a törvény elsõ részében általános fogalommeghatározások, kerettörvényre vonatkozó jellemzõk találhatók. Azt is el tudom fogadni, hogy a 64. §-tól kezdõdõen, tehát a környezetvédelmi igazgatásra vonatkozó részek részletezõ törvénybe illõk.
Abban az esetben tudom ezt elfogadni, hogyha a törvény utóéletében a környezetvédelmi igazgatásra vonatkozó résznél a hatósági eljárási rend, a hatásvizsgálati törvényi rendelet és a már érvényben levõ államigazgatási eljárási rend kapcsán a törvény jogharmonizációja megtörténik.
A törvény elsõ részével kapcsolatban is van néhány gondolatom, amelyeket szeretnék megosztani tisztelt képviselõtársaimmal. Az a tény, hogy ez az alaptörvény is közel két évig készült és az a tény, hogy várunk még 15 kiegészítõ törvényt, elgondolkodtat afelõl: feltétlenül indokolt-e mind a 15 törvénynek a külön törvényi szabályozása, vagy ezek közül néhányat - olyat, mint az erdõkre, az építésügyre, a termõföldre, a halászatra, vadászatra, a hulladékokra, az állatvédelemre, az állategészségügyre vagy a növényvédelemre, a növényegészségügyre vonatkozó tervezett kiegészítõ törvények - lehetne-e kormányrendelettel szabályozni.
Természetesen elgondolkodtam magam is, hogy mi szól az egyik és mi szól a másik szabályozás mellett. A törvényi szabályozást mindenképpen indokolja a környezetvédelem fontossága. Az a tény, hogy egy szakma emberei is szeretnék, ha a teljes terület törvényi szabályozás alá esne. Tehát kevésbé lenne kiszolgáltatva az esetleg változó politikai helyzetnek és kevésbé lenne kiszolgáltatva az ország gazdasági helyzetének. Hiszen egy kormányrendelettel történõ szabályozást könnyebb megváltoztatni, könnyebb gazdasági változásokat a törvény, illetve a környezetvédelem rovására megvalósítani.
Úgy gondolom azonban, hogy a vita következõ részében ezt a kérdést meg lehetne még fontolni, hisz az általam felsorolt területek elsõsorban a nagyon gyorsan változó, rugalmas intézkedést és alkalmazást igénylõ területek. Ezért bízom benne, hogy ezt a kérdést a vita második részében a képviselõi bölcsesség még körüljárja.
A jelenlegi helyzetben még abban is csak bízni tudok, hogy a törvény elsõ, tehát kerettörvény, alaptörvény-jellegû részét a végrehajtási utasítás megfelelõ módon fogja szabályozni. Különösen indokoltnak tartanám ezt a II. fejezettel, a környezeti elemek védelmével kapcsolatban.
A vita e késõi órájában is engedjenek meg képviselõtársaim néhány példát. A környezeti elemek közül ugyanis a levegõ és a levegõt ért környezetszennyezések illetékességi köre a következõ módon alakul jelenleg: Ha ipari üzem bocsát ki szennyezett levegõt, akkor ez a Környezetvédelmi Felügyelõség hatásköre, ha szolgáltató egység, akkor az önkormányzat hatáskörébe tartozik. Ha ezt a szennyezett levegõt én állampolgárként beszívom, akkor ez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hatáskörébe tartozik. Ha ezt a szennyezett levegõt a munkahelyen szívom be, akkor pedig még a Munkavédelmi Felügyelõséghez is tartozik, illetve illetékességébe tartozik.
Majdnem ugyanilyen bûbájos a másik példa, amely a zajjal és a rezgéssel kapcsolatos. Mert egy vendéglátó-intézmény hûtõgépeinek az utcára kivezetett zaja - illetékesség szempontjából - a Környezetvédelmi Felügyelõséghez, az intézményben mûködõ zenekar zaja pedig az önkormányzathoz tartozik.
Ezért bízom tehát a törvényt követõ végrehajtási utasításban, hogy ezeket az anomáliákat talán sikerül feloldania.
Az elõttem szóló képviselõk közül Nádori és Rusznák képviselõtársak is beszéltek az oktatás, a képzés, a kutatás, a környezetvédelmi nevelés jelentõségérõl. Hozzájuk kapcsolódva szeretném felhívni a törvény vitájában még részt vevõk és a tárca figyelmét is arra, hogy ilyen gazdasági helyzetben, amelyben ma Magyarország van, fontosnak tartanám, ha a környezetvédelmi oktatás számára bázisintézményeket sikerülne tárcaközi együttmûködés eredményeképpen kijelölni. Mert így az oktatás céljára fordítható pénzek célirányosabb felhasználásáról beszélhetnénk.
A mai ülésnapon Rott Nándor képviselõtársam egy ízben már érintette a jogharmonizálás kérdését. Hozzászólásom elsõ részében, amikor a környezetvédelmi igazgatásra már vonatkozó eljárási rendekrõl, törvényi rendeletekrõl szóltam, már utaltam a jogharmonizálás szükségességére.
De azt hiszem, ezt meg kell tennem még egyszer, mégpedig a 100. §-hoz kapcsolódóan. Ez azt jelenti, ha a környezet ellen elkövetett sérelmeket törvényi úton kívánja a törvény szankcionálni, akkor ehhez feltétlenül hozzá kell igazítani a büntetõjogot, a polgári jogot és az államigazgatási jogot. Én magam nem vagyok jogász, de úgy gondolom, hogy eddig a szankcionálás elsõsorban jogi személyekre vagy jogi személyek ellen irányult, most már természetes személyekre is kiterjed. Mindaddig, amíg a szankcionálás érvényesítése értelmében nem történik meg a jogharmonizáció, eljárást kezdeményezni nagyon nehezen lehetne.
Ugyanehhez a kérdéskörhöz kapcsolódhat még a 106. §, amely meghatározza, hogy a környezetvédelmi megbízott büntetlen elõéletû személy. Kicsit rafináltabban fogalmaz a törvény: környezetvédelmi ügyben meg nem büntetett személy - pontosan most nem tudom idézni a szóhasználatot - lehet. Ha ez a paragrafus változatlanul marad benne, akkor itt még éveken keresztül nem lehetne - hogy is mondjam - büntetlenségi nyilatkozatot kérni. Hisz még a törvény nem fogalmazódott meg, még nincs végrehajtási utasítása, még nem történt meg a jogharmonizáció, amelyben természetes személyt is lehetne környezetvédelmi cselekvésért büntetni. Kérdéses számomra, hogy így ez a 106. § maradjon-e a törvényben vagy sem.
(18.00)
Most már nyolcadik perce beszélek. Ez a hozzászólás eredetileg hosszabb lett volna, de néhány pontját az elhangzottak miatt kivettem, hogy ne kelljen ismétléseket hallgatnia a tisztelt Háznak.
Befejezésül azt szeretném mondani, hogy én egy részletesebb és több feljegyzést tartalmazó beadványomat a környezetvédelmi bizottságnak és a tárcának elküldtem. Bízom benne, hogy ez visszaköszön majd a részletes vitában és a módosító indítványokban. Bízom benne, hogy egy jó részletes vita után jelentõségének és érdemének megfelelõen jó törvény fog születni. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)