VARGA LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Az elõttünk fekvõ törvénytervezetrõl már eddig is sok mindent elmondtak, és a hozzászólók valószínûleg még sok mindent el is fognak mondani. Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy egy igen fontos törvénytervezetrõl van szó, és számomra külön is öröm, hogy ez a parlamenti patkó mindkét oldaláról egyformán ítéltetik meg, egyformán fontosnak tartjuk. Volt olyan hozzászóló, aki egyenesen tortához hasonlította a törvénytervezetben megfogalmazott, közbeszerzés hatálya alá tartozó összeget, és természetes, volt mindjárt kontra is erre, hogy igen, igen, tortáról beszélünk, de hát kozmás ám ez a torta. Én nem akarok belemenni ebbe a vitába. Mindenesetre úgy gondolom, hogy igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy a közbeszerzés hatálya alá tartozó összeg olyan nagyságrendû, ami mindenféleképpen különleges figyelmet igényel a törvényhozásban, a törvényalkotás folyamatában. Dornbach Alajos képviselõtársunk fogalmazta meg, hogy fejlett polgári demokráciákban is nagyon kifinomult szabályok szabnak korlátot a közpénzekkel gazdálkodók számára, hogy milyen módon használhatják fel a közpénzeket. Bauer képviselõtársunk épp az imént szintén ezeknek a fontosságára hívta fel a figyelmünket, és magam is fontosnak tartom, hogy ezek körültekintõen legyenek szabályozva. Úgy gondolom, hogyha korábban lett volna már közbeszerzési törvényünk, akkor talán Schamschula képviselõtársunk a közelmúltban nem interpellálhatott volna az ipari miniszterhez egy nagy múltú cég utódjának érdekében oly módon, hogy a kormány miért nem ad megrendelést ennek a cégnek, miért hagyja, hogy vegetáljon.
A közbeszerzési törvény azt mondja ki, hogy a kormány nem adhat megrendeléseket, a kormánynak versenyeztetni kell, és olyan körülményeket kell teremteni, hogy a legjobb ajánlattevõ kapja meg a megrendelést, és úgy gondolom, hogy ez a törvény ennek a szemléletnek igyekszik megfelelni.
Az pedig, hogy ki lesz a legjobb ajánlattevõ, nagyon sok mindentõl függ, és ebbõl a szempontból örülök annak is - bár itt vitatkoznom kell Bauer képviselõtársammal -, hogy a tövényben megjelenik a hazai ipar védelme oly módon, hogy 10 százaléknyi preferenciát nyújt adott esetben még az árban is a hazai ajánlattevõnek, illetve adott esetben a különbözõ pontokban elõírja, hogy milyen esetekben lehet a hazai beszállítót preferálni: például akkor, hogyha a terméknek 50 százalékánál több az, ami hazai elõállítású, és így tovább.
(18.30)
Én, bár egyetértek Bauer képviselõtársamnak azzal a véleményével, hogy a jövõ érdekében a verseny, a versenyképesség nagyon fontos, ugyanakkor viszont talán a mai körülmények között még megengedhetõ a törvényalkotóknak az a törekvése, hogy bizonyos korlátok között elõnyben részesítsük a hazai beszállítókat, még azon az áron is, hogy ez adott esetben - úgy, ahogy Bauer képviselõtársunk mondta - többe kerül a költségvetésnek, mert valóban errõl van szó. Ha én egy árnál tíz százalékkal többet preferálok a hazai beszállítónál, akkor ez praktikusan azt jelenti, hogy ugyanabból a pénzbõl kevesebb terméket, szolgáltatást vásárolhatok.
Ennek ellenére mondom azt, hogy a jelenlegi körülmények között üdvözlöm a törvényjavaslatnak ezt a részét. Ugyanakkor messze nem tetszik az olyan érvelés, amely azt mondja ki, azt próbálja sugalmazni - itt megpróbálom ismét idézni ezt a mondatot vagy mondatrészt -, hogy itt és most egy teljesen legyengült, versenyképtelen ipar védelmérõl van szó. Úgy gondolom, ez a meghatározás durva általánosítást tartalmaz és nagymértékben sérti azokat a magyar ipari és egyéb vállalkozókat, vállalatokat, amelyek a mai körülmények között is igenis versenyképesek nemcsak itthon, Magyarországon, hanem adott esetben az export területén is. És miután vannak ilyen cégek Magyarországon, úgy gondolom, ezt az általánosítást nem lenne jó szó nélkül hagyni.
Hasonló módon gondolom, hogy a versenyképesség megteremtése szükséges ahhoz, hogy a késõbbiek folyamán ne csak itthon legyünk adott esetben versenyképesek, ne csak itthon legyünk egy adott védelem, egy ernyõ mellett versenyképesek, hanem ki tudjunk lépni a nemzetközi porondra is. Ebbõl a szempontból egyáltalán nem tartom tragédiának - amit Torgyán képviselõtársunk, ha nem is tragédiának nevezett, de úgy gondolta, hogy az Európa felé tartásunkat kérdõjelezi meg -, hogy ha adott esetben vitás kérdés van egy pályázat kiírásánál, akkor a magyar nyelvû kiírás legyen a mérvadó. Úgy gondolom, ez egy magyar pályázat kiírásánál természetes kell hogy legyen. Nem gondolom, hogy bármelyik külföldi pályázó úgymond az európaiságunkat vonná kétségbe, mert mi azt várjuk el, hogy a magyar nyelvû kiírás legyen a mérvadó.
Egyébként hadd mondjam, hogy a közelmúltban volt alkalmam a cseh közbeszerzési törvénnyel is kapcsolatba kerülni. Bizony, ott is keményen megfogalmazódnak - sõt keményebben - az elvárások. Ott például egyértelmûen lehetõség van arra is, hogy csak hazai beszállítóknak írjanak ki pályázatot - tehát amirõl itt Bauer képviselõtársunk az elõbb azt mondta, talán nem lenne jó dolog, ha kizárnánk a külföldieket. Erre volt egy kétperces reakció is.
Európában van olyan ország - adott esetben konkrétan a Cseh Köztársaság -, amely minden további nélkül kimondja egy vasúti pályázat esetében, hogy csak belföldiek pályázhatnak, és uram bocsá', ha valami külföldi cég akar beszállítani, próbáljon egyfajta kooperációt megvalósítani a cseh cégekkel, és akkor nyerhet el piacot.
Úgy gondolom, a mi közbeszerzésünk ennél lényegesen elõbbre mutató, lényegesen nemzetközibb - hogy így fejezzem ki magamat.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvénytervezet erényének tartom azt is, hogy a nyilvánosság biztosítása mellett adott esetben - bár itt is vannak viták, hogy milyen mértékben, hogyan kellene a törvényben rögzíteni -, egyfajta gyors jogorvoslatra is lehetõséget akar adni. Én is úgy gondolom, itt talán pontosabban kellene megfogalmazni, mit is akarunk célként elérni. Egy picit talán általánosan van megfogalmazva, egy picit talán keveredik a bíróság és adott esetben ennek a bizottságnak a feladatköre. Valóban jó lenne még átgondolni, hogy lehet-e pontosabban, precízebben megfogalmazni.
Úgy gondolom, ezzel összhangban talán majd a módosító javaslatok lehetõséget teremtenek arra - ahogy ezt az elõterjesztõk is gondolják -, hogy a legnagyobb nyilvánosságot biztosítsuk, ugyanakkor egyfajta gyorsaság is biztosítható legyen. Természetesen a nyilvánosság és az azonnali jogorvoslat lehetõségével úgy gondolom, egyfajta korrupcióellenesség is megvalósítható, hiszen mindannyian tudjuk: ha egy nyilvános és azonnali jogorvoslati lehetõséget is biztosító eljárásról van szó, akkor az nagymértékben ellene hat annak, hogy egyfajta korrupciós lehetõség létrejöjjön.
Nekem a törvénytervezetben egy picit az idõintervallummal van problémám. Utánaszámoltam, hogy például nagyobb értékû közbeszerzés esetén adott esetben 125 napra jön ki az idõ az elsõ kiírástól, az elõminõsítéstõl a végleges elbírálásig. Úgy gondolom, ezt is mérlegelni kellene, nem lehetne-e valahol ennek kapcsán is csökkentést végrehajtani. Természetesen megpróbálok ez ügyben én is módosító javaslattal is élni. De ha belegondolunk, hogy a 125 nap adott esetben durván egyharmad év, akkor ez bizony elég hosszúnak tûnik. Fõleg akkor, ha általában a nagyobb értékû beszerzések sem igen szoktak áthúzódni egyik költségvetési évrõl a másikra. Természetesen ott, ahol egyik költségvetési évrõl a másikra áthúzódó lehetõségek vannak, én is természetesnek tartom, hogy egy jól elõkészített és idõben is jól érlelt elbírálás legyen.
Befejezésül szeretnék egy speciális problémát fölvetni, elsõsorban a törvényalkotók felé. Mindjárt elõrebocsátom azt is: lehet, hogy csupán az én képernyõmben vagy az én gépemben van a probléma, de tulajdonképpen nem igazán találtam meg, hogy például a MÁV, a BKV vagy egyéb, ezekhez hasonló, közszolgáltatást ellátó cégek vajon ennek a törvénynek a hatálya alá tartoznak, vagy nem.
A miniszteri expozéban 110-120 milliárdos összegrõl volt szó. Ez nekem azt sugalmazza, hogy nem tartoznak általánosságban ennek a törvénynek a hatálya alá. Ugyanakkor viszont megint fölmerül egy olyan probléma - amire talán választ kellene adnunk, mielõtt vitába bonyolódunk majd ezekkel a cégekkel, ha érvénybe lép a közbeszerzési törvény -, hogy ezek a cégek egyfajta termelõi árkiegészítést kapnak, illetve tulajdonképpen fogyasztói árkiegészítést is. Ez éves szinten, egy-egy költségvetési évben 10-20 milliárd forint nagyságrendet is kitesz. Tulajdonképpen ez a támogatás most állami támogatásnak számít, és ilyen értelemben az ebbõl közbeszerzésre fordított pénz most a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik, vagy sem?
(18.40)
Amennyiben igen, akkor úgy gondolom, ezt precízebben pontosítani kell a törvényben, mert mint mondtam, én személy szerint itt ûrt érzek, és nem hiszem, hogy jó lenne, ha egy olyan törvényt fogadnánk el, amiben ilyen lyukakat lehet találni.
Ezzel együtt az a véleményem, hogy ez a törvénytervezet nagy elõrelépés abból a szempontból, ami a miniszteri expozéban is, és itt az eddigi hozzászólásokban is megfogalmazásra került. Fontosnak tartom és - természetesen a módosító javaslatok megvitatása után - a tisztelt Háznak elfogadásra is ajánlom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)