DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm. Figyelemmel arra, tisztelt képviselõtársaim, hogy az alkotmányügyi bizottságban a legtöbb módosító javaslat egyharmadot elért, bõvebben igazából csak a 44. ponttal szeretnék foglalkozni, tudniillik az megint egy nyelvtani bukfenc, amikor azt mondja az eredeti javaslat, hogy a szabadalmi bejelentés új tartalom bevitelével nem változtatható meg. Tessenek megmondani, mi az, hogy tartalom bevitele. Hova viszik be a tartalmat? Néhányszor kormánypárti képviselõk is fölálltak és azt mondták, hogy kiment a biztosítékuk, mert õk sem értik már, hogy hogyan lehet ilyen nyelvtani baklövéseket elkövetni, hogy be akarunk vinni új tartalmat!? Nem igaz, hogy ne lehetne a tartalmat a magyar nyelv szabályai alapján kifejezõ megoldást találni. A mundér becsületének az a védése, ami itt a korábbiakban folyt, számomra érthetetlen azért is, mert voltam kormánytisztviselõ, s azért a jó javaslatokat mindig elfogadtuk az ellenzéki képviselõktõl. Úgyhogy nagyon kérem képviselõtársaimat, az "új tartalom bevitelét" ne szavazzák meg, mert megerõszakoljuk a magyar nyelvet.
Úgyszintén ilyen a "bejelentés feltárása", számomra ez egy bányászati eljárást jelent, mert feltárnak egy aranyércet, de egy tartalmat kifejtenek, megmondják, hogy mit tartalmaz az. Ezért a "feltárás" szó használata ismét egy tükörfordítás eredménye, csak nem biztos, hogy szükségünk van arra, hogy ilyen fogalmakat meghonosítsunk a magyar jogi szaknyelvben.
A 46. és 47. pontok nagyjából összefüggnek. Összefüggnek azért, mert véleményem szerint korlátozzák az ügyfelek rendelkezési jogosítványát, fõleg a 47. pont. Még ha a megsemmisítés iránti kérelmet az ügyfél visszavonja, a törvényjavaslat azt mondja, hogy hivatalból le kell folytatni az eljárást. Miért? Mi szükség van hivatalból eljárni, ha az ügyfél, a kérelmezõ úgy gondolja, hogy neki már nem érdeke, mert nagy valószínûséggel valami fog történni az õ szabadalmával, nem neki fognak adni igazat. Akkor, amikor az új polgári perrendtartási törvényjavaslat számos esetben korlátozza az ügyész keresetindítási jogát, korlátozni akarja a bíróságnak az objektív igazság feltárásához való jogát, amit az eddigi jogszabályaink elõírnak, akkor érthetetlen, hogy azzal ellentétben viszont ez a törvényjavaslat elõtérbe akarja helyezni az officialitás elvét. Ha az ügyfél úgy gondolja, hogy visszavonja a kérelmet, akkor úgy gondolom, be kellene fejezni az ügyet. Az egy más kérdés, lehet hogy a Szabadalmi Hivatal munka nélkül marad ebben az esetben, de nem hiszem, hogy jogi szempontból nekünk mindenáron államigazgatási szerveket kell munkával ellátni. A maradék munkát végezzék el színvonalasan, ha és amennyiben az ügyfél nem tart igényt arra, hogy az ügyében eljárjanak, és visszavon bizonyos kérelmeket, meg kell szüntetni az eljárást, akár az érdemi vizsgálatot vonja vissza, akár pedig magát a megsemmisítés iránti kérelmet. Lehet, hogy e mögött van egy polgári jogi aktus, lehet hogy a fél belátta, hogy nincs igaza vagy meggyõzték, megállapodtak egymással. Önmagában - véleményem szerint - az államnak nincs ilyenkor jogi lehetõsége, hogy folytassa az eljárást. Az más kérdés, hogy az ügyészséget följogosítják azért bizonyos ügyekben az eljárásindításra, ha az állam mindenképpen akarja az anyagi igazság kiderítését, akkor az ügyészi törvényben biztosított lehetõségekkel azt megteheti. Köszönöm.