DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Általános kodifikációs elv, hogyha egy intézmény neve többször szerepel egy jogszabályban, akkor a kodifikátor jelzi az intézmény nevének a rövidítését, hogy a továbbiakban a hosszabb megnevezés helyett egy rövidebbet fog használni.
A 33. pont alatt levõ javaslatom is arra irányul, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal mint országos hatáskörû intézmény, ne legyen kiírva ilyen hosszan a törvényjavaslatnak legalább tizenöt pontjában, hanem egyszerûen nevezzük el Hivatalnak, hiszen ez törvényjavaslat a Magyar Szabadalmi Hivatalról szól. Az utaló szabály ismeretében senkinek nem okozhat problémát, hogyha a "Hivatal" szó benne van a javaslatban, az mire utal. Erre nézve mondta a kormány képviselõje, hogy azért nem ért egyet, mert ha nem írjuk ki mindig, hogy Magyar Szabadalmi Hivatal, akkor az a szabadalmi ügyvivõ, aki a már elfogadott törvényt olvassa, nem tudja, hogy mirõl van szó. Ezért én örültem, hogy Dornbach képviselõtársamat meggyõzte ez az indítvány, mert különben azt fejezi ki, hogy a magyar szabadalmi ügyvivõknek a szellemi színvonala, úgy látszik, olyan alacsony, hogyha elolvasnak egy törvényt, akkor minden egyes pontjában ki kell nekik írni a Magyar Szabadalmi Hivatal nevét, mert egyébként, ha egyszer tartalmazza azt a törvényjavaslat, s a továbbiakban a "Hivatal"-t, akkor a magyar szabadalmi ügyvivõk nem jönnek rá, hogy a továbbiakban a "Hivatal" a "Magyar Szabadalmi Hivatal"-t jelzi.
Azzal kapcsolatban, hogy egyébként mennyire nem idegen ez a jogalkotói kodifikációs technikától, hadd hívjam fel képviselõtársaim figyelmét a múlt héten megkapott Hírközlési Alapról szóló T/769. számú törvényjavaslatra. Ennek az 1. §-a - kicsit szerencsétlenül - mindjárt azt tartalmazza, hogy "a Hírközlési Alap - a továbbiakban: HA - elkülönített állami pénzalap". Az én megoldásom semmi másra nem irányult, mint hogy csökkentsük a felesleges ismétléseket egy jól bevált kodifikációs technikával.
A másik gyöngyszeme a kormányképviselõi nyilatkozatoknak a 35. ponthoz kapcsolódik. A törvényjavaslat 44. § f) pontjában a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó ügyek között a törvényjavaslat azt tartalmazza: "a szabadalmi bejelentések és szabadalmak nyilvántartása, fenntartásukkal kapcsolatban és egyéb kérdésekben".
Tisztelt Országgyûlés! A kormány szerint azért van szükség ennek kodifikálására, mert a külföldi szabadalmasok ebbõl tudják meg, hogy a fenntartási díjat nem közvetlenül, hanem szabadalmi ügyvivõkön keresztül fizethetik be - ezt tartalmazza az alkotmányügyi bizottság jegyzõkönyve. Dornbach képviselõtársam biztos, hogy látnoki képességekkel rendelkezett, amikor elfogadta ezt az indoklást. Maga az alkotmányügyi bizottság is egy kicsit megmosolyognivalónak találta, mert ebbõl nem jön rá senki arra, hogy a fenntartási díj befizetése hogyan és milyen módon történhet - csak az, aki gondolja, hogy ilyen szándékot akar tulajdonítani a jogalkotó ennek a bekezdésnek.
Teljesen fölösleges a nyilvántartás kiegészítése és egyéb utalás, mert azt követõen néhány paragrafussal késõbb a törvény meghatározza, hogy a Szabadalmi Hivatal nyilvántartása alatt mit kell érteni.
(19.00)
Az a), b), c), d), e), f), g), h), i), j) pontokban mondja meg, köztük azt is, hogy a fenntartással kapcsolatos dolgokat nyilván kell tartani. Ez mutatja egyébként, hogy a kormány képviselõje mennyire nem volt feladata magaslatán, hogy teljesen fölösleges dolgokhoz ragaszkodik, amit késõbb a törvényjavaslat nagyon pontosan, nagyon precízen szabályoz, hogy mit kell nyilvántartás alatt érteni. "Különös" szóval utalni arra, ami a késõbbiek során ismertté lesz, érthetetlen dolog.
Nem kívánok egyébként - az idõ elõrehaladtára tekintettel - minden módosító javaslaton végigmenni, de utalni szeretnék arra, amit Mécs Imre képviselõtársam mondott, bár az õ kontextusával nem értek egyet, hogy nem a kormány hibás abban, hogy a szabadalmi eljárásban bizonyos érdekcsoportok oly módon tudják érvényesíteni érdekeiket, hogy azt a kormány beterjesztette ide az Országgyûlés elé.
A szabadalmi eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályai vonatkoznak. Akármennyire is azt mondják a szabadalmi jog ismerõi, hogy ez egy nagyon speciális eljárás, ez nem így van. Ugyanilyen bonyolult eljárás egy építési engedélyezési eljárás, mondjuk egy atomhulladék-temetõ engedélyezésének eljárása. Tehát nem indokolja - és nem is tudott a kormány képviselõje alapos indokokat fölhozni -, hogy miért kelljen eltérni számos esetben az államigazgatási eljárás általános szabályaitól. Miért kell kimondani azt, hogy a kézbesítéssel emelkedik jogerõre a Szabadalmi Hivatal határozata, ha nem kérik annak megváltoztatását? Miért nem lehet az általános szabályt alkalmazni, hogyha a jogorvoslati határidõn belül nem éltek jogorvoslattal, akkor a határidõ lejártával emelkedik jogerõre? Semmi nem indokolja - higgyék el képviselõtársaim -, csak külön szabályozzuk magunkat, mert ezzel a szabadalmi eljárás különleges voltát törvénybe lehet iktatni.
Ugyanígy a 38. és 39. pontokban levõkkel sem tudok egyetérteni. Ha a Szabadalmi Hivatal rájön arra, hogy a határozata nem felel meg a törvényeknek, akkor miért nem vonhatja vissza határozatát az államigazgatási eljárás speciális korlátai között? Igen komoly korlátok vannak, higgyék el képviselõtársaim. Egy ízben lehet visszavonni, a jóhiszemû jogokat, a szerzett jogokat védeni kell. Tehát igazából, ha egyszer a Szabadalmi Hivatal fölterjeszti megváltoztatási kérelemmel bírósághoz az ügyet és maga rájön arra, hogy rossz a döntése, miért kell megvárni a bírósági döntést, miért kell a bíróságokat fölösleges munkateherrel sújtani akkor, amikor holnap fogjuk elkezdeni azon javaslatok tárgyalását, amelyek az eljárásegyszerûsítést szolgálják. Most pedig kodifikálni fogunk egy olyan szabályt, amely a nyilvánvaló törvénysértés esetében sem teszi lehetõvé a Szabadalmi Hivatalnak, hogy visszavonja vagy megváltoztassa határozatát, hanem helyette meg kell várni az amúgy is túlterhelt bíróságaink döntését. Köszönöm szépen.