NAGYIVÁNYI ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Elnézést kérek, hogy ilyen késõi órában szólok önökhöz. Szerettem volna, ha Isépy képviselõtársam után tudok szólni a raktározási témakörrõl, mert akkor talán folyamatában tudom ismertetni az ezzel kapcsolatos gondot.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy az európai integrációs bizottság ülése sem volt egyhangúlag elutasító ebben a kérdésben; tudomásom szerint 4 igen szavazattal, 4 ellenszavazattal, 1 tartózkodással gyakorlatilag patthelyzet állt elõ. Az elutasítás abból származott, hogy a szükséges támogatást nem kapta meg a bizottsági ülésen.
Folytatva azt a gondolatsort, hogy a raktározás igazából miért gond. Egy kicsit korábbról kell kezdeni, ugyanis a magyar gyógyszergyárak igen komolyan figyelik azokat a sikeres vegyületeket a világban, amelyek eredményesen használhatók egyes tünetek kezelésére, gyógyítására. Készülnek a szabadalom lejártára, évekkel korábban elkezdik a kísérleteket, ugyanis a forgalomba hozatalt meg kell hogy elõzze egy úgynevezett törzskönyvezési eljárás. Kevesen tudják, hogy Magyarországon ez általában két év idõtartamot igényel, tehát a magyar gyógyszergyáraknak a szabadalom lejárta elõtt öt-hat évvel el kell kezdeni az ezzel kapcsolatos tevékenységet úgy, hogy az összes kísérletet eredményesen el tudják végezni, rendszeresen tudjanak reprodukálható molekulát elõállítani, ki tudják elégíteni az ezzel kapcsolatos összes egészségügyi elõírást, és az illetõ szabadalom lejárta elõtt már törzskönyvezésre - dossziéban elõállva, engedélyezve - a hatóságoknak be tudják nyújtani.
Amennyiben a raktározás szó benne marad, akkor a szabadalom eredeti tulajdonosa - ha a szabadalom lejártát követõ napon egy magyar cég megjelenik a termékkel - eljárást indíthat; de errõl Isépy Tamás képviselõtársam már szólt. Amennyiben a termelést a szabadalom lejárta után kezdi meg a magyar gyógyszergyár, akkor az körülbelül 9-12 hónap közötti idõbeli késést okoz. Ez a nagy idõ nem elsõsorban a gyártás miatt fordul elõ, hanem egyszerûen az egyes gyártási fázisok közötti minõségbiztosítási, minõség-ellenõrzési és a végtermék során a minõség-ellenõrzést követõ úgynevezett felszabadítási eljárás során kerülhet csak forgalomba. Ha 9-12 hónappal késõbb kerül forgalomba egy olyan termék, ami kereskedelmi forgalomban, üzletben kapható, akkor az nem olyan nagy vész, mert ez a 9-12 hónap legfeljebb elvész. De a gyógyszer értékes áru, mert nem a használója dönti el, hogy mit szedjen, és finanszírozása is az egyéb áruhoz képest felemás, mert csak egy részét állja az érintett beteg, a másik részét pedig a társadalombiztosítás.
Tudott dolog, ha magyar orvosok eredményesen használnak egy külföldi originalitást, akkor attól csak nagyon indokolt esetben térnek el, illetve váltanak át más gyógyszerre. Ezzel szemben, ha egy külföldi generikus megjelenik Magyarországon orvoslátogatás, orvospropaganda formájában és kifejti a megfelelõ ismeretterjesztést, hosszú munkája eredményeként érheti el egy orvosnál, hogy egy bevált, általa elismert gyógyszert az orvos váltson, és betegének egy új gyógyszert írjon fel ugyanazzal a hatóanyaggal, ugyanabban a terápiás vonatkozásban. Ha ezt sikerrel elvégzi a külföldi generikus Magyarországon, meggyõzi az orvosokat, majd pár hónap után jön a magyar gyógyszeripar a magyar orvoslátogatóival, akkor szinte kizárt, hogy egy orvost rábírjon arra, hogy egy éven belül ugyanarra a hatásterületre kétszer váltson gyógyszert.
(18.50)
Egy orvos erre egyszerûen képtelen, különösen ha generikus hatását a betegei eredményesen visszaigazolják az orvosnak. Ebbõl a látszólag 9-12 hónapból a gyógyszeripar éveket veszít - két, illetve három évet.
Isépy képviselõtársam említette a nyugati gyakorlatot. Igaz, európai államokban a raktározás szerepel - ha jól emlékszem, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, a Benelux-államokban, Dániában. Nem szerepel Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, olyan fejlett gyógyszeripari országokban, mint Olaszország, Svédország, és ami meglepõ, a gyógyszernagyhatalomnak ismert Svájcban sem ismeri ezt a fogalmat a szabadalmi törvény.
Tehát összességében: ha mi ezt a raktározási fogalmat benne hagyjuk, gyakorlatilag hazai pályán verjük meg a külföldi gyógyszergyártókkal szemben a magyar gyógyszeripart. Ez a lényege. Ennek gazdasági hatása van. Egyrészt importmérséklõ, kevésbé terheli a betegek pénztárcáját - azt még nem mondtam, hogy a magyar gyógyszeripar a generikusokat körülbelül 50-60 százalékos áron állítja elõ, illetve hozza forgalomba a külföldiekhez képest -, jobban terheli a társadalombiztosítást, és ugyanakkor a magyar gyógyszeripar forgalma, adóviselõ képessége, a foglalkoztatás szintén ezt indokolja.
Én megértem az elõterjesztõt, hogy ezzel az egész törvénytervezettel egy európai szintû törvényt kíván megalkotni. Többen hivatkoztak arra, hogy különféle egyezmények ezt elõírják. Kétségtelen tény, ha mi Európába tartunk, akkor nekünk konform törvénykezési folyamattal, illetve törvényekkel kell rendelkeznünk. De azt még senki nem mondta, hogy ez olyan cél, amit négy-öt év múlva kell minden európai országnak, illetve a csatlakozni kívánó országoknak elérni, tehát nekünk négy-öt évünk van, hogy ezt törvényben rögzítsük.
Megértem, hogy az elõterjesztõk úgy gondolták, hogy ezzel a jogharmonizációs törekvéseknek egy részét letudjuk, ezzel a törvénnyel évekig nem kell nekünk foglalkozni. De könyörgöm, ha tudjuk, hogy az elkövetkezõ négy-öt évben három vagy négy világsláger gyógyszer szabadalma jár le, amire a magyar gyógyszeripar felkészült, ahol egy-egy termék kifejlesztésére - nem túlzás - több száz millió forintot fordított, akkor ennek a törvénymódosítási javaslatnak az el nem fogadásával ezt az összeget részint kidobjuk, s elszenvedjük mindazt a hátrányt, amit az elõzõekben elmondtam.
Kérem szépen a tisztelt Ház tagjait, hogy a szavazásnál ennek figyelembevételével voksoljanak.
Felmerülhet az is, hogy ebben az ügyben - nem beszéltünk össze Isépy képviselõtársammal, egymás tudta nélkül nyújtottuk be a módosító indítványt; az enyémet visszavontam, mert az övé egzaktabb volt, de a gazdasági bizottság ülésén jelen voltam, és a gazdasági bizottságot megpróbáltam befolyásolni - a magyar gyógyszerlobby megkereste az ellentétes oldalon ülõ pártokat érdekük érvényesítésére. Kétségtelen tény, gondolom, Isépy urat megkeresték - én nem, mert én a fõiskola elvégzése után a gyógyszeriparban éltem le az életemet, belülrõl ismerem, eredményeivel, gondjaival. De ilyenkor gondoljunk arra, hogy nálunk sokkal erõsebb, fejlettebb országokban is ugyanígy lobbyznak az egyes gazdasági szférák a kormánynál! Mert az Isépy úr által említett termékszabadalom nem az Egyesült Államok kormányának jutott az eszébe - hogy Magyarországot kényszerítsék ennek az elfogadására -, hanem az amerikai gazdasági lobbyknak. És ez így mûködik!
Nekünk kötelességünk idehaza megvédeni a saját érdekünket úgy, ahogy ezt minden értelmes, normális európai ország csinálja. Ne akarjunk mi a magunk részére szigorúbb szabályokat magunkra húzni, mint az európai átlag! Ha eljön az ideje, akkor igenis módosítani fogjuk - de amíg nem kell, addig ne csináljuk!
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)