DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy Dornbach képviselõtársam - miután fogadatlan prókátorként felszólalt - eltávozott. Ettõl függetlenül majd idõben el fogom mondani azokat a kormányindoklásokat, amelyekbõl önök megállapíthatják, hogy igazam volt-e vagy sem. Mindenesetre Mécs Imre képviselõtársam azért már hozzájárult érveim erõsítéséhez, amikor azt mondta, hogy a kormány nem támogatta az õ javaslatát, azért, mert. Ennyivel meg volt indokolva.
A 27. ponttal kapcsolatban: Isépy Tamás képviselõtársam is elemezgette nyelvtanilag az "elsõsorban" és a "különösen" szó jelentését. Arra szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét, hogy az eredeti jogalkotói szándék szerint úgy tûnik, hogy a 16. § (3) bekezdése rögzíteni akarta azt a kört, ahonnan egy külön jogszabály alapján a szakértõi testületek tagjait ki lehet nevezni. Ezért sorolta föl azokat a szervezeteket, használván a "továbbá" szót a "vagy/és" szinonímájaként, akik közül lehet válogatni.
Ha az "elsõsorban" vagy a "különösen" szót kodifikáljuk, akkor felmerül az a kérdés, hogy ez valóban prioritást akar-e adni. Azt akarja-e a jogalkotó, hogy "különösen" a szakértõi testület tagjait az országos munkavállalói, munkáltatói és feltalálói érdekképviseleti szervek, a szabadalmi ügyvivõ kamara tagjaiból jelöljék ki, aztán "továbbá" a többi tagot az egyéb szervezetekbõl. Sajnos, pontos választ erre a bizottsági ülésen nem kaptunk. Ezért nem tartom helyénvalónak, hogy az "elsõsorban" vagy "különösen" szót a törvényjavaslatba beiktatjuk, ha nem adunk egyéb szabályokat arra, hogy milyen legyen a szakértõi testület belsõ aránya ebben a létszámban. Hogy a "különösen" körbõl hány legyen és a "továbbá" körbõl hány legyen.
Ha viszont nem prioritást akar kifejezni ez a megfogalmazás, akkor teljesen felesleges a "különösen" és az "elsõsorban" szó. Akkor a jogalkotó megmondja, hogy kik közül lehet válogatni, aztán majd az a személy, aki kinevezi a szakértõi testület tagjait, eldönti, hogy egy-egy szervezetbõl hányat jelöljön ki, de mindegyikbõl legalább egyet ki kell jelölni. Ha viszont olyan értelmet akarunk ennek tulajdonítani, mint ami egyes kormányzati megnyilvánulásokból elhangzott: hogy a "különösen" és az "elsõsorban" szó arra utal, hogy belõlük, de olyan személyeket is lehet, akiket a törvény felsorolása nem tartalmaz, akkor viszont úgy érzem, tiltakozni kell ez ellen, mert akkor teljesen felesleges a jogszabályban csoportokat meghatározni, ha az a személy - aki majd a szakértõi testület tagjait ki fogja nevezni a saját belátása szerint - bárkit még a szakértõi testületbe bekorporálhat.
A 30. pont egy nyelvtani módosítást tartalmaz. A szabadalmi oltalomból eredõ kizárólagos hasznosítási jog kimerülése címet viseli a 20. §. Nagyon szép a jogalkotónak az a szándéka, hogy egyes régi jogintézményeket fenntartson. Azonban figyelembe kell venni, hogy a magyar jogi nyelv is megújul, évtizedes, esetleg évszázados jogi fogalmak a köznyelv számára már teljesen idegenül hangzanak.
Ezért úgy gondoltam, sokkal egyszerûbb a "korlát" szóval helyettesíteni a "kimerülés" szót, hisz a korlát azt jelenti, hogy a szabadalmas jogosítványa valameddig terjed, azon túl viszont már nem. Hogy ennek a korlátnak az eredménye a jogszabály erejénél fogva lép be vagy a szabadalmas valamely cselekedetébõl, hogy jogot engedvén szabadalmának az értékesítésére, s ezzel kapcsolatos egyéb jogokat már nem tud érvényesíteni; véleményem szerint fogalmilag a korlátban nagyon pontosan benne van. Úgy gondolom, ha valaki a kimerülés szót hallja, akkor az jut eszébe, hogy egy maratoni futó kimerülten beesett a célba, és ott liheg, alig tud erõre kapni. Tehát a mai köznyelv szerint nem azt a fogalmat takarja a kimerülés, amire a jogalkotó utalni akar. Véleményem szerint ezért ebben az esetben a korlát szó jobban megfelel a magyar nyelv szabályainak.
Köszönöm szépen.