DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Amikor a törvényjavaslat általános vitára lett bocsátva, felszólalásainkban - az ellenzéki pártok képviselõi is - kiemeltük ennek a törvényjavaslatnak az elõremutató megoldásait. Hangsúlyoztuk, hogy támogatni fogjuk a törvényjavaslatot, de utaltunk arra, hogy vannak olyan - legfõképpen nyelvhelyességi - problémák ebben a törvényjavaslatban, amelyeket okvetlenül ki kell küszöbölni ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat megfeleljen a magyar jogalkotási törvényben lefektetett elveknek, vagyis szabatosan kapcsolódjanak a nyelvtani fogalmak a magyar nyelv szabályaihoz.
Õszintén megmondom önöknek: nem hittem volna, hogy a kormányzat mind az ötvenkét darab módosító indítványt ellenzi. Azt hiszem, szakmai törvény esetében erre még nem volt példa a Magyar Országgyûlés történelmében. Nem tudom, hogy ez annak a jele-e, hogy március 12-e óta hideg szelek fújnak, és az ellenzék számára még azt a lehetõséget sem kívánja a kormányzat biztosítani, hogy a jobbító javaslatai beépüljenek egy törvényjavaslatba.
Majd amikor az egyes javaslatoknál el fogom mondani, hogy mi volt a kormány álláspontja, remélem, hogy képviselõtársaim is osztják azon kormánypárti képviselõk nézeteit, akik az alkotmányügyi bizottság ülésén fakadtak ki hogy: ez azért már elképzelhetetlen, ilyen érveket mondani, és ennyire nem figyelembe venni a magyar nyelv szabályait - ez elgondolkodtató. Elgondolkodtató az Igazságügyi Minisztérium számára, hogy olyan személyeket küld-e el a bizottsági ülésekre, akik minden vesszõhöz ragaszkodnak, minden - a magyar nyelvtani szabályokat megcsúfoló - nyelvtani ficamhoz ragaszkodnak, vagy pedig úgy gondolják, hogy a képviselõi módosító indítványoknak az a szándéka, hogy az Országgyûlés jó törvényt alkothasson.
Ezeknek a gondolatoknak az elõrevetítésével hadd térjek rá az összesített jelentés 2. pontjában levõ módosító javaslatomra, amely megpróbál a jogalkalmazók számára támaszpontot adni ahhoz, hogy mi is a találmány. Tudniillik a törvényjavaslatnak az elsõ része a szabadalmakról szól, a találmányokról szól - a szabadalmazható találmányról -, de az 1. § (1) bekezdésének a megfogalmazása az, hogy "szabadalmazható találmány minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány". Szabadalmazható - mondja -, és a végén van a találmány. Utána a (2) bekezdés megmondja, hogy fõleg mi az, hogy "nem találmány".
(18.10)
Van tehát egy negatív megfogalmazása a találmánynak, de ez ellentétes a magyar szabadalmi jogban kikristályosodott hagyományokkal. A magyar szabadalmi jog korábban is a "megoldás"-t emelte ki, mint a találmánynak egy lényeges elemét, hisz a találmány valójában egy problémának a fölvetését követõ megoldása: újszerû megoldása. Azt hiszem, miután kormánypárti képviselõk is támogatták az alkotmányügyi bizottságban, hogy a szabadalmazható találmány fogalmában a "megoldás"-t emeljük ki, utaljunk arra, hogy ez valami problémának a megoldása, elfogadható lenne a kormányzat számára is a magyar szabadalmi jogban egyáltalán nem ismeretlen megfogalmazás.
A nyelvhelyességi problémákkal kapcsolatban hadd utaljak az egyesített jelentés 9. és 17. pontjában foglaltakra. Azt hiszem, köztudomású, hogy én nem materialista világnézetû személy vagyok, ezért örülnöm kellene, hogy a materialista alapokon álló kormányzat beterjeszt egy olyan törvényjavaslatot, amely megkülönbözteti az emberi testet és az emberi lelket. A 2. § (4) bekezdésében ugyanis az elõterjesztõ "emberi test"-rõl és "állati test"-rõl szól. Úgy érzem, hogy amikor különféle gyógyászati vagy sebészeti eljárásokat végeznek, az nem az emberi test gyógyítására szolgál, hanem az ember gyógyítására; nem az állati test gyógyítására szolgál, hanem az állat gyógyítására. Összevontan nyugodt lélekkel alkalmazhatjuk az "élõlény" fogalmát, mert nem lehet kirekeszteni azokat az eljárásokat, amelyek növényi betegségek gyógyítására és megelõzésére szolgálnak.
Ennél a pontnál úgy érzem, olyan tükörfordítással van dolgunk, amely lehet, hogy a nyugati jogi irodalomban elfogadott és az ottani hagyományokhoz igazodik, azonban talán fölösleges és indokolatlan Magyarországon most külön, elõször jogszabályban kimondani, hogy az embernek külön van teste, és attól elválasztva lelke.
Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a jobb oldalról.)