MÁDI LÁSZLÓ, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyen törvényjavaslatok vitájánál jó érzés képviselõnek lenni, jó érzés még ellenzéki képviselõnek is lenni, hiszen olyan gazdasági témájú törvényt tárgyal most a Ház, amelynek indokoltsága egyértelmûen igazolható, és amelyre már hosszú évek óta nagy szükség lenne.
Jó érzés képviselõnek lenni azért is, mert a javaslat nemcsak idõszerû, hanem koncepciójában elfogadható, a nemzetközi feltételeknek, normáknak megfelel, és részleteiben kellõen kidolgozott, kellõ precizitással elõkészített.
Itt kell utaljak arra, amire már Latorcai képviselõtársam is utalt, hogy maga a törvényjavaslat elõkészítése immár három év óta, az Antall- és a Boross-kormány ideje óta zajlik, és ez megfelelõ idõhosszúságot és megfelelõ egyeztetési lehetõséget teremtett arra, hogy itt már egy precízen kidolgozott törvényjavaslatot kaphassunk kézbe.
Természetesen nincs olyan jogszabály, nincs olyan beterjesztés, amely ne lenne javítható, éppen ezért szaván szeretném fogni igazságügy-miniszter urat, amikor kifejtette abbéli álláspontját, hogy nyitottak lesznek, és konstruktívan fognak hozzáállni az ellenzéki szakmai módosító javaslatokhoz; és az adott koncepción belül, kisebb szabályozási kérdésekben kérném is ezt a konstruktivitást.
Elöljáróban egyúttal két megjegyzést kell tenni a törvény általános vitájában. Az egyik az, hogy a kormánykoalíció pártjai - és a kormány is a programjában - kiemelt célként fogalmazták meg a feketegazdaság visszaszorítását, a korrupció és az ehhez kapcsolódó negatív gazdasági jelenségek - ha nem is eltüntetését, de - lényeges korlátozását. Bár az elmúlt 8-9 hónap ezen a téren sajnálatos módon nem sok pozitívumot hozott, de ezt a törvényjavaslatot kiváló alkalomnak látom arra, hogy pozitív elõrelépést lehessen ebben az egyébként nehezen szabályozható, nehezen megoldható kérdésben tenni.
Egy olyan új intézményrendszert hoz létre ez a törvény, amely megfelelõen világos és átlátható, egyúttal a szabad információáramlás és a versenyeztetés lehetõségével a különbözõ gazdasági visszaélések kikerülésére ad megfelelõ alapot, megfelelõ intézményi hátteret. Ugyanakkor itt is meg kell jegyezni, hogy a feketegazdaság korlátozásának irányában tett adminisztratív intézkedéseket nem látom olyan hatékonynak, mint amilyen például az ilyen típusú átlátható és világos szabályozás, amely szerintem sokkal jobban szolgálja ezt a célt.
(12.10)
A második megjegyzésem az lenne, hogy ismét el kell mondani, mennyire égetõen hiányzik egy minden elemében átlátható és a közgazdasági számviteli kategóriákat megfelelõen kezelõ államháztartási információs rendszer. A javaslat is csak az elõbbi megléte esetén érvényesülhet az eredeti céljainak megfelelõen. Ezen államháztartási információs rendszer hiányzó paramétereit, meglévõ feszültségeit, gondjait a parlament gazdasági bizottsága egy elég hosszú, kimerítõ ülésen már tárgyalta. Azt a kérést szeretném a kormányzat felé intézni - bár tudom, hogy ezen államháztartási információs rendszer nem tartozik igazából konkrétan egyik minisztérium hatáskörébe sem, és ez egy összkormányzati feladat -, hogy ezt az ügyet igenis kiemelt fontosságúnak tartsa. Ebben az ügyben ugyanis nagyon komoly lépésekre lenne szükség, hiszen egy ilyen információs rendszer lehetõvé teszi egyrészt, hogy megalapozott gazdaságpolitikát, gazdaságstratégiát képviselhessünk; lehetõvé teszi egyúttal például azokat a szociálpolitikai intézkedéseket, amelyek nem kellõ szakmai elõkészítéssel történtek meg a statisztikai adatok hiánya és egyéb okok miatt; és lehetõvé teszi, hogy ezeket sokkal körültekintõbben tudjuk megtenni. De lehetõséget ad például arra is, hogy a nemrégiben - azt hiszem, Pusztai Erzsébet által - említett létminimum-számítások területén egzaktabb, konkrétabb adatokkal rendelkezzünk.
Ugyanakkor nemcsak az államháztartási információs rendszer hiányosságait kell itt megemlíteni, hanem mindazon mikroszintû információs hiányokat is, amelyek elsõsorban a cégekrõl szóló statisztikai adatok hiányosságait jelentik. Ugyanis mindennap találkozhatunk olyan jelenségekkel, amelyeket csalárd csõdöknek is lehetne nevezni, ahol is bizonyos cégek, visszaélve azzal a lehetõséggel, hogy egy új cégben tiszta lappal tudnak kezdeni, nem korrekt eljárást folytatnak, és ezzel lényeges gazdasági elõnyökhöz jutnak. Ugyanakkor ezen információs rendszernél is hangsúlyozni kell, hogy a minisztériumok és a különbözõ költségvetési intézmények közötti összhang biztosítása megint csak ebbe a sorba sorolható. Sajnos az elmúlt nyolc-kilenc hónapban ezen a téren sem történt olyan átütõ változás, ami bennünket megnyugtatna.
Rátérve a törvény részleteire: a törvény hatálya alá tartozó szervezetek megjelölése számunkra elfogadható, csak két apróbb megjegyzésem van ehhez a körhöz. Az egyik az, hogy a kormányzatnak és a minisztériumoknak igen komoly felelõssége van a központosított eljárás határainak megszabásában; ugyanis nagyon jól kell látni, hogy bizonyos beszerzéseknél - például gondolok itt az infrastrukturális jellegû beszerzésekre, tehát telefonra, számítógépes vagy ilyen típusú beszerzésekre - az egész kormányzati, sõt államháztartási szintû összehangoltság igenis indokolt lenne, és ezen a téren a kormányzat felelõssége és lehetõsége is egyértelmûen megáll. Nagyon szeretném, ha ezzel a lehetõségével jól, okosan, az államháztartás szempontjából pedig takarékosan járna el.
A másik megjegyzésem a kivételekre vonatkozik. Az energiahordozó is ebbe a körbe van besorolva. Bár részben értem ennek az indokoltságát, de azt gondolom, hogy en bloc, teljeskörûen kivenni az energiahordozókat a közbeszerzési körbõl nem feltétlenül indokolt, hiszen vannak olyan típusú energiahordozói beszerzések, ahol nem teljes a monopólium, és ahol bizonyos versenyeztetés indokolt lehetne.
Csak utalni szeretnék arra az utóbbi napok, hetek eseményei kapcsán, részben a Matáv, részben más közszolgáltató cégek mûködése kapcsán bizonyos félreértések láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy a törvény hatálya alá tartoznak vagy nem tartoznak. Ezekben a kérdésekben, azt hiszem, megfelelõen kommunikálni kellene, és a törvény ismertetését precízen és világosan el kellene mondani ezeknek az illetékes szervezeteknek és a közvéleménynek is.
Rátérve a törvényi hatályon túlmenõen most magára a közbeszerzési intézményrendszerre, meg kell állapítanunk, hogy mint minden ilyen típusú intézmény, ez a közbeszerzési tanács is elég bürokratikus, viszonylag nagy létszámú lehet - szakértõink körében konzultációkat folytattunk, hogy esetleg miként lehetne ezt csökkenteni -; ugyanakkor a díjazás hiánya is problémákat vet fel. Mindannyian tudjuk, hogy az egy szép dolog, ha azt mondjuk, hogy nem jár díjazás ezért a tevékenységükért, és a küldõ szervezeteknek kell ezeket a költségeket fedezniük. De általában ezek a majdnem társadalmi munkában végzett tevékenységek nem eredményezik a leghatékonyabb munkavégzést.
Nem világos ugyanakkor az eljáró tagok pontos felelõssége. Ezen a téren hiányosságokat érzékelek a törvényben.
A másik fontos intézményrendszeri problémánk - és talán az egész törvényjavaslat kapcsán ez az egyik legfontosabb észrevételünk -, hogy nem világos a tanács ellenõrzése. A törvényjavaslat az Országgyûlés alá rendeli a közbeszerzési tanácsot. Az elmúlt ciklusban is jelen lévõ képviselõtársaim tudják, hogy bizony ez a gyakorlatban nem könnyen alkalmazható és komoly problémákat felvetõ kérdés. Gondolok például csak arra, hogy az Állami Számvevõszék hasonló státusában mintegy három évnek kellett eltelnie, amíg a megfelelõ parlamenti bizottság felállhatott, és még mindig nem érzem magam teljes nyugalomban a tekintetben, hogy az ÁSZ anyagainak felhasználása, az abból leszûrhetõ konklúziók, intézkedések megtétele teljeskörûen, teljes mértékben megfelelõ lenne.
Éppen ezért egy általános parlamenti ellenõrzés kapcsán ma még nem látom azokat a csatornákat, amelyek a gyakorlatban a konkrét ellenõrzés technikai lehetõségeit akár szakértõi oldalról, akár pedig fórum oldaláról biztosítani tudnák. Mely bizottság lesz illetékes ebben a dologban, hogyan fog ez technikailag megvalósulni? A törvényben kimondásra került, hogy évente egyszer beszámolót készít ez a közbeszerzési tanács, de mint tudjuk, akik nemcsak az ÁSZ, hanem az ÁV Rt. és az ÁVÜ jelentéseit is olvasták, ezek a beszámolók az ellenõrzés tekintetében nem adnak kellõ súlyt és lehetõséget a parlamentnek az érdemi ellenõrzési funkció gyakorlására.
Nagyon furcsa ezért az a szituáció, amikor van az ÁSZ, amely az Országgyûlés alá rendelt, van ez a közbeszerzési tanács, amely szintén az Országgyûlés alá rendelt, a kettõnek a viszonya vagy teljes mellérendeltsége, ehhez bejön még a versenyhivatal mint harmadik szereplõ - ezek az összhangok, ezek a kapcsolódási pontok számomra nem teljesen világosak. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a közbeszerzési tanács államigazgatásba való besorolása szintén komoly problémákat vet fel. Tehát e tekintetben látjuk azt, hogy tökéletes megoldás ebben a kérdésben nem kínálkozik, pusztán a problémát és a lehetõséget vetjük fel ezen elsõ körben, és reményeink szerint a parlament a tárgyalás során úgy tudja csiszolni ezt a törvényjavaslatot, hogy már ezen problémák, feszültségek nagy részét orvosolni tudja, kiküszöböli.
Az eljárási rend tekintetében egyetértünk a megfogalmazott általános preferenciákkal, nevezetesen a munkahelyteremtés és -megõrzés szempontjával, az elmaradott térségek fejlesztési lehetõségeinek figyelembevételével, a környezetvédelmi feltételek, normák, igények biztosításával, a kis- és középvállalkozások részvételének fontosságával. Ez utóbbi esetben azt gondolom, ha nem is fõvállalkozói szinten, de alvállalkozói szinten fontos a közbeszerzéseknél ezen kisebb szervezetek munkáját, lehetõségeit nyitva hagyni és támogatni.
Igazából a törvény 34. §-a tárgyalja a döntés szempontjait, ami természetesen központi eleme ennek az egész eljárásnak; tehát mi alapján dönt az illetékes intézmény, illetve késõbb ez a közbeszerzési döntõbizottság a problémás esetekben az egyes árajánlatokban és az egyes ajánlatokban. Két vagy-vagy lehetõséget említ a törvény a 34. §-ban. Az egyik tisztán az árra vonatkozik. Nagyon jól tudjuk ugyanakkor, hogy az ár nem az egyetlenegy olyan mérce, ami alapján egy-egy nagyobb jellegû beruházást vagy szolgáltatás- igénybevételt el lehet vagy el kell dönteni. Éppen ezért nyitva hagy a törvény egy másik lehetõséget, amelyben "az összességében legelõnyösebb ajánlat" címszó alá vonja ezt. Ez már nyilvánvalóan rugalmasabbá teszi az elbírálási lehetõséget.
(12.20)
Ugyanakkor behozza természetesen azt a korrupciós lehetõséget is, illetve tisztázatlanságot is, ami ezzel a rugalmatlansággal óhatatlanul együtt jár.
Tehát a törvény nyilvánvalóan megpróbálja kiküszöbölni ezeket a lehetõségeket; de ha egy merev szabályozást csinálnánk és csak az árat szabályoznánk, akkor a nemzetgazdaság tekintetében - a minõség rontásában és más szempontok elhanyagolásában - nyilvánvalóan olyan károk keletkeznének, ami szerintem nem megengedhetõ, és ezért indokolt ez a kettõsség. Ez a vagy-vagyos lehetõség ugyanakkor szabad választást biztosít az illetõ szervezeteknek, hogy melyik lehetõséggel éljenek - és ez bizonyos értelemben talán nyitva hagyja a visszaélések egyfajta lehetõségét is.
Ha egyenrangúak lennének az egyes paraméterek, amelyek alapján eldönthetõ lenne, hogy melyik pályázat a legjobb, akkor nyilvánvalóan egy kvázi parito optimum meghatározásával - közgazdászok ismerik ezt a kifejezést -, tehát a legjobb feltételek együttesébõl meg lehetne állapítani, hogy melyik az az ajánlatcsomag, melyek azok az ajánlatok, amelyek egymással versenyezhetnek; hiszen egy olyan ajánlat, amelyik minden paraméterében jobb a másiknál, az nyilvánvalóan jobb ajánlatot jelent. De egy szûkítési lehetõségen belül már lehetne választani - de sajnos az élet nem ilyen egyszerû.
A preferenciák és diszpreferenciák az a negyedik kérdéscsoport, amirõl szeretnék néhány szót szólni. Teljesen érthetõ és nemzetközileg is indokolt a hazai termelõk, munkáltatók és szolgáltatók preferálása. Ezzel az elvvel, mint ahogy a többi parlamenti párt, mi is egyetértünk. Ám látni kell azt, hogy nagyon nehéz ezen rendkívül szövevényes, kusza gazdasági szervezeti viszonyok közepette meghatározni azt, hogy valójában mi az a külföldi és mi az a hazai; az importhányad az egyes termékek tekintetében nagyon különbözõ lehet. És éppen ezért az adott törvényjavaslat is csak egy korlátozott lehetõséggel bír arra, hogy konkrétan kiszûrje és megállapíthassa, melyek azok a termékek és szolgáltatások, beruházások, amelyek igazából hazai munkaerõvel, hazai háttérrel tudnak indulni a versenypiacon. Itt felmerült, a gazdasági bizottságban is elhangzott az az észrevétel - különösen az elmúlt egy hónap eseményei után, a leértékelés és az import drágítása után -, hogy ez az árelõny nyilvánvalóan még kumulálódik is a hazai termelõk védelme érdekében.
A másik ilyen problémakör, amit itt említeni szeretnék ezen alponton belül, az az önkormányzatok külön kezelése. E tekintetben én egyébként nem találtam a törvényjavaslatban megfelelõ magyarázatot és egyértelmû indokot, hogy miért kell az önkormányzatoknak más kvótát megállapítani; mégpedig egy sokkal alacsonyabb kvótát megállapítani, amin fölül már kötelesek a közbeszerzési törvény szabályainak megfelelni és annak alapján eljárni. Ennek igazából egy aktuálpolitikai indokoltságát látom elsõsorban, amely az önkormányzatok gazdálkodásának problémáit és csõdközeli helyzetét jelentette. És gondolom, ez indokolhatta az önkormányzatok számára egy kedvezõtlenebb vagy alacsonyabb és szigorúbb szabályozásnak a megtételét; amit én abból a szempontból is problémásnak látok - és egy kicsit diszkriminatívnak is -, hogy ezek az alacsonyabb, 2-5 milliós összeghatárok kistelepüléseken nyilvánvalóan indokoltak lehetnek, de mondjuk, nagyvárosokban vagy megyékben - ahol a költségvetési és a közbeszerzési lehetõségek is jó néhány esetben meghaladják az egyes költségvetési intézmények vagy miniszteriális szervek lehetõségeit - ez az alacsonyabb kvóta egy olyan irányba nyomná el a dolgokat, ami az önkormányzatok esetében sokkal bürokratikusabb, sokkal nagyobb megkötést eredményezne, és igen erõteljesen beszûkítené az önkormányzatok gazdálkodásának szabadságát és az önkormányzatok mozgásterét.
Nos, ennek pozitív hatásait én értem; de negatív hatásait kétségtelenül az elhúzódó, bürokratikus, lassú és nehézkes eljárásmódban lehet felfedezni, és ezzel kapcsolatosan, azt hiszem, ez a kétely indokolt. Ugyanakkor ezek az összeghatárok egyébként is alacsonyak. S ha most belegondolunk abba, hogy 1996 végéig, december 31-éig ezek az összeghatárok érvényesülnek, akkor azt is látni kell, hogy a legújabb fejlemények után az inflációs rátát ezen egy és háromnegyed év alatt vagy bõ másfél év alatt mintegy 50 százalékosra tehetjük. Tehát ezek az összeghatárok mintegy 50 százalékot fognak inflálódni 1996 végére, és ily módon már annyira alacsonyak lesznek, hogy valójában minden beszerzést és minden tevékenységet érinteni fognak. Kérdés az, hogy nem esünk- e át a ló túloldalára ezzel a megkötéssel és ezzel a szabályozással...
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásom végén összefoglalóan szeretném a Fidesz frakciójának álláspontját megjeleníteni:
Mint elöljáróban is elmondtam, magát a törvényt rendkívül idõszerûnek, fontosnak, megfelelõen elõkészítettnek és koncepciójában is elfogadhatónak tartjuk. Néhány apróbb megjegyzést már a vezérszónoklatban elmondtam; az általános vitában további ilyen észrevételeket fogunk tenni, és az ennek megfelelõ módosító indítványokat be fogjuk nyújtani.
A törvény leggyengébb pontjának ezt a bizonyos ellenõrzési szituációt látjuk - az országgyûlési ellenõrzési szituációt -, amelyet nem tartunk technikailag megfelelõen elõkészítettnek, és nem látjuk igazából mûködõképesnek, effektíve a gyakorlatban ténylegesen alkalmazhatónak.
A feketegazdaság visszaszorítása irányába tett elsõ komolyabb kormányzati lépést a Fidesz-frakció üdvözli, és további lépéseket igényel a kormányzó koalíciótól. Ilyen irányú lépésekkel, azt hiszem, ha a helyzet nem is orvosolható, de pozitív irányú elmozdulás egyértelmûen remélhetõ tõlük.
Nagyon fontosnak tartjuk ehhez a törvényhez kapcsolódóan elmondani, hogy egy átfogó államháztartási információs rendszer szükségessége egyértelmûen indokolt, és ebben a tekintetben bizony elég rossz helyzetben vagyunk. És ezen a téren - mivel ez nem egyértelmûen egy-egy minisztérium feladata - a kormányzat egészétõl kérünk konkrét, gyors, átfogó és koncepciózus megoldásokat.
Reméljük, hogy a minisztérium és a miniszter úr fogadókészsége továbbra is fennáll, és a módosító javaslatainkat megfelelõ szakmai egyeztetéssel el tudják fogadni. Én ebben az esetben nagyon reménykedem és nagyon jó esélyt adok arra, hogy a Fidesz-frakció ezt a törvényjavaslatot egyöntetûen támogatni tudja majd.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)