DR. KRISTÓF ISTVÁN, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság 1995. március 22-én megtartott ülésén a közbeszerzésekrõl szóló T/645. számú törvényjavaslatot - a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen - megvitatta, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta.
E szokatlan egyetértést tanúsító szavazati arány hosszú és alapos vitában alakult ki, melynek során a bizottság jelen levõ tagjai egymással, az elõterjesztõ képviselõivel és esetenként önmagukkal is vitatkoztak. Engedjék meg, hogy a vita néhány elemét külön is kiemeljem.
Elhangzott a vita során: kívánatos lenne az, hogy a törvény szövege az egyes fogalmakat, meghatározásokat következetesen és azonos tartalommal használja. Így például a "támogatás" fogalom szerepel a javaslat 1. § d) pontjában, a 10. §-ban és a 17. §-ban, és nem mind a három hivatkozott törvényhelyen azonos tartalommal. Felvetõdött, hogy bár nem mindig követhetõ, de szerencsés lenne, ha a különbözõ jogszabályokban használt azonos fogalmak azonos tartalmat takarnának. Így például a 10. § g) pontjában a lízingre adott meghatározás nem azonos a más, például adójogszabályokban használt meghatározással. Ez a gyakorlatban jogértelmezési, illetve jogalkalmazási zavarokhoz vezethet.
A vita során több észrevétel hangzott el a törvényjavaslat hatályával kapcsolatban. Felvetõdött például, hogy indokolt-e a javaslat 9. § (2) bekezdésének az a)-tól i) pontjáig felsorolt tevékenységek mindegyikét kivonni a törvény hatálya alól, vagy a tevékenységek némelyike - például az e) pontban felvett, a mûsorszolgáltatók részérõl programanyag vétele, fejlesztése, gyártása, vagy az f) pontban jelzett mûsorszolgáltatási idõre kötött szerzõdés - csak a nyílt és meghívásos eljárás hatálya alól kerüljön ki, de a tárgyalásos eljárás szabályait alkalmazni kelljen rájuk.
Más, kicsit tágabb összefüggésben, de a törvény hatályát érinti a 3. és a 96. §-hoz érkezett észrevétel. A 3. § szerint a kormány a központi költségvetési szervek vonatkozásában a közbeszerzések központosított eljárás keretében történõ lefolytatását rendelheti el, meghatározva annak személyi és tárgyi hatályát, valamint az ajánlattételre, ajánlatkérésre jogosultat. A 96. § felhatalmazza a kormányt, hogy a központi költségvetési szervek vonatkozásában meghatározza a közbeszerzési eljárás kiírásával és elbírálásával kapcsolatos tevékenység részletes szabályait, az abban eljáró személyekre vonatkozó rendelkezéseket.
Gondot az jelent, hogy a központi költségvetési szervek között vannak olyanok is - a központi költségvetés elsõ hat fejezetében például, de másutt is -, melyeknek a kormánytól való teljes függetlenségét, önállóságát alkotmány vagy alkotmány erejû törvény garantálja; vonatkozásukban a kormány rendeletalkotási joga kizárt. Ezt az álláspontot osztotta az Állami Számvevõszéknek a bizottsági ülésen részt vevõ és felszólaló képviselõje is. Bár az elõterjesztõ képviselõje az e két szakasz kapcsán felmerült aggályokat nem mindenben osztotta, kifejezte az elõterjesztõ azon készségét, hogy a szöveg pontosítására, így a felmerült aggályok kiküszöbölésére elõterjesztett módosító indítványokat támogatni fogja.
A vita során a résztvevõk alapos elemzésnek vetették alá a tervezet szankciórendszerét. Helyes megoldásnak találták a 88. §-ban meghatározott azon jogkövetkezményt, mely szerint az ajánlattevõt a bizottság legfeljebb öt évre eltilthatja a közbeszerzési eljárásban való részvételtõl - természetesen a meghatározott feltételek fennállása esetén -, de megállapították, hogy a rendelkezés szigorát praktikusan enyhíti az a körülmény, hogy az ajánlattevõ rosszhiszemûsége gyakran nem bizonyítható.
Erõtlennek találtatott a szankciórendszeren belül a 88. § (4) bekezdésében az 500 ezer és 10 millió forint között terjedõ összegben meghatározott bírság mértéke is, hiszen a törvény hatálya milliárdos nagyságrendû ügyletekre is kiterjed majd, és ilyen dimenziókban a 10 millió forintos felsõ határ nem jelent kellõ visszatartó erõt. Sokkal hatékonyabb lenne - hangzott el a vitában -, ha a kiszabható bírság mértékét az ügyérték bizonyos százalékában keményen, akár 20-30 százalékos mértékben határozná meg a törvény.
A vita valamennyi részvevõje hangsúlyozottan foglalkozott a javaslat alapján meghozandó törvény hasznosságával. Leszögezték: ha nem is számszerûsíthetõ pontosan a törvény elfogadásával járó haszon, költségmegtakarítás mértéke, a törvény elfogadásának erkölcsi haszna óriási.
Összegezve: a bizottság megállapította, hogy a T/645. számú törvényjavaslat szükséges, a szabályozási elvek megfelelõek, és az indokolt pontosítások után a javaslat elfogadásával jó törvény születhet.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)