DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormányprogramban foglaltaknak megfelelõen széles körû elõkészítés után és az eddigi tapasztalatok szerint köztámogatásban is részesített törvényjavaslatot terjesztek a tisztelt Ház elé.
A törvényjavaslat megalapozó munkálatait mintegy fél évvel ezelõtt kezdtük meg. Két nagy feladatot kellett megoldani: ki kellett alakítani a törvényjavaslat alapjául szolgáló gazdasági és kereskedelem-politikai koncepciót, és ennek a gazdasági és kereskedelmi politikai koncepciónak az ismeretében kellett megalkotni magát a normaszöveget.
Ebben a munkában természetesen nemcsak az Igazságügyi Minisztérium vett részt; jelentõs mértékben hozzájárult a Pénzügyminisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. Tehát - úgymond - közös munkánk terméke ez a törvényjavaslat, amely önök elõtt pillanatnyilag tárgyalásra vár.
Hozzá kívánom tenni, hogy a széles körû és megalapozott elõkészítés érdekében - azt hiszem eddig talán példátlanul -, több mint ötven érdekképviseleti, szakmai szervezet mondta el valóban érdemi észrevételeit, megjegyzéseit a törvényjavaslat koncepciójáról, majd késõbbiekben a normaszöveggel kapcsolatosan.
Mi ennek a remélt és eddigiekben megmutatkozó közmegegyezésnek az alapja? Egyik oldalról azt állíthatom, hogy a vállalkozók nagy többsége várja ezt a törvényt, esélyegyenlõséget remél ettõl a törvénytõl. Abban bízik, hogy lezárul egyszer s mindenkorra az az idõszak, amikor nem az ajánlat minõsége dönti el azt, hogy ki legyen a megrendelõ, hanem a jó kapcsolat, a baráti kapcsolat az, ami elsõsorban motiválja a döntéseket. Ennek a szakasznak várják és remélik a végét.
Támogatja ezt a törvényt a közvélemény, az állampolgár; az az állampolgár, aki a politikai közügyek iránt érdeklõdik. Azért várja ezt a törvényt, mert szeretné tudni és világos képet szeretne kapni arról, hogy vajon mire költik az állami költségvetés pénzét, az õ pénzét - hiszen ez az adófizetõk pénze -, hogyan és milyen eljárási mód keretében költi el az állam vagy az állami cégek, vagy az az alanyi kör, amelyre a törvény vonakozik, azt a közel 110-120 milliárdnyi összeget, amit ma Magyarországon közbeszerzésekre fordítanak.
Az állampolgár tehát tiszta viszonyokat szeretne, átlátható viszonyokat szeretne, becsületes, fair eljárást szeretne a közbeszerzési eljárási rendben.
Természetesen ez a törvényjavaslat ebben a formájában kritikáját jelenti a jelenlegi gyakorlatnak és a jelenlegi hatályos szabályozásnak is. Nyilvánvaló, bebizonyosodott, hogy a jelenlegi gyakorlat és a jelenlegi szabályok ma már alkalmazhatatlanok és tarthatatlanok, minden szempontból változtatásra szorulnak.
Az Igazságügyi Minisztérium, amikor kialakult a törvény koncepciója és kialakultak fõ rendelkezései, kért egy közvélemény-kutatást, aminek eredményei azt bizonyítják, hogy a közvélemény igenis érdeklõdik ez iránt a téma iránt, a megkérdezettek 70 százaléka a legsürgõsebb jogalkotási teendõk közé sorolta a közbeszerzésrõl szóló törvény megalkotását.
Szoros kapcsolatban áll a törvényjavaslat megalkotása nemcsak a belsõ viszonyainkkal, hanem nemzetközi kötelezettségeinkkel. Azokkal a kötelezettségeinkkel, amelyek a jogharmonizáció feladatainak teljesítésében nyilvánulnak meg. Hiszen a társulási megállapodásunk szövege maga is utal a közbeszerzésekkel kapcsolatos joganyag teljes átalakítására. És a tartalom kialakításánál messzemenõen figyelembe vettük a nemzetközi normákat, a nemzetközi gyakorlatot, az Európai Közösség közbeszerzéssel kapcsolatos irányelveit.
Szeretném felhívni a tisztelt Ház és az érdeklõdõk figyelmét arra, hogy különös fontosságot tulajdonítottunk a törvényjavaslat elõkészítése során annak a nem mindig érvényesülõ követelménynek, vagy még pontosabban, ritkán érvényesülõ követelménynek, hogy a törvényjavaslat nyelvezete legyen érthetõ. Mindenki számára legyen érthetõ, tisztelt Ház. Ne csak azok számára, akik alkalmazzák ezt a törvényt, hanem az állampolgárok számára is; hogy megértsék a törvényjavaslat lényegét és lelkét.
Csak úgy érvényesülhet a társadalmi nyilvánosság, csak úgy töltheti be a törvény a kontroll szerepét, ha maga a közvélemény is, nyelvi eszközök segítségével is, pontos képet alkothat a javaslat lényegérõl.
A törvényjavaslat természetesen jogalkotási elõzményekre támaszkodik, és természetesen újabb jogalkotási feladatok teljesítésére sarkall. A törvényjavaslat megalkotása lehetetlen lenne abban az esetben, ha nem születtek volna meg olyan fontos törvények, amelyek az önkormányzati gazdálkodásra, az államháztartásra, az elkülönített alapokra vonatkoznak. Ezekre épül, és koherens rendszert kíván ezekkel kialakítani. Ugyanakkor a törvényjavaslat elfogadása - ami, reményeim szerint, nem várat sokat magára - egyben újabb jogalkotási feladatokat is megjelöl. Hiszen a javaslat csak arról szól, hogy a közpénzeket milyen eljárási rend keretében lehet felhasználni. Arról már nyilvánvalóan nem rendelkezhet, hogy a hatálya alá tartozó szervezetek tulajdonképpen mibõl és hogyan finanszírozhatják ezeket a közmegrendeléseket.
(10.00)
Tehát a gazdálkodásra, a pénzellátásra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát is sürgeti a törvényjavaslat, sürgeti a már egyébként kormányzati szinten eldöntött utólagos kincstári finanszírozási rend szabályozását is, amelyre a közeljövõben szintén sor kell hogy kerüljön, hiszen e nélkül féloldalassá válik a jogi szabályozás. És erõsíteni kell, és erre is felhívja a törvényjavaslat a figyelmet, erõsíteni kell az önkormányzatok gazdálkodásának pénzügyi ellenõrzési eszközeit, formáit és szabályait is, hiszen a jog eszközével kell kizárni annak az esélyét és lehetõségét, hogy olyan közbeszerzésekre kerüljön sor, amelyek túllépnek a tényleges önkormányzati lehetõségeken, és veszélybe sodorhatják az önkormányzatok mûködõképességét.
Ezek után az általános megjegyzések után szeretném elõrebocsátani önöknek, hogy nem kívánok tulajdonképpen a törvényjavaslat részleteivel foglalkozni. Önök megismerhették, elolvashatták, tanulmányozhatták, azt hiszem, az expozénak nem az a kötelessége, hogy felmondja a törvényjavaslat egyes szakaszait és fejezeteit, hanem az általános, lényegi vonásokra irányítsa az érdeklõdõk figyelmét.
Ezek közül szeretném kiemelni a törvényjavaslatnak azt a nagyon lényeges elemét, körét, fejezetét, amely a törvényjavaslat hatálya alá tartozó szervek meghatározásával kapcsolatos. Azt hiszem, hogy legáltalánosabb, szinte axiómaszerû szabályként fogadhatjuk el azt, hogy a közpénzekkel való gazdálkodásban, a közpénzekkel gazdálkodók szerzõdéskötési szabadságában más szempontok is érvényesülnek, mint általában a szerzõdési szabadságban. Hiszen fokozottabban kell ellenõrizni a jognak azt, hogy a közpénzekkel gazdálkodók miként és hogyan kötnek szerzõdést. Hiszen ezek mögött a szerzõdéskötésre feljogosított szervek mögött mindig valamilyen kisebb vagy nagyobb közösség áll, és ez a közösség szeretne pontosan tájékozódni arról, hogy vajon a pénzét mire és hogyan használják fel.
Ebbõl indulunk ki akkor, amikor meghatározzuk azt a személyi kört, amire a törvényjavaslat vonatkozik. Így a törvényjavaslat - leegyszerûsítve, szervezeti hatályát, személyi hatályát illetõen -, maga alá vonja mindazon szervezeteket, amelyek az államháztartás részét képezik, illetve, vagy központi és helyi költségvetési forrásból anyagi támogatásban vagy anyagi juttatásban részesülnek.
Természetesen e kör meghatározása kapcsán néhány vitára utalnom kell, amelyek közül talán az egyik legnagyobb vitát kiváltó kérdés az volt, hogy kiterjedjen-e a javaslat a köztulajdonban lévõ, versenyszférában tevékenykedõ szervezetekre is.
Mi abból az alkotmányos helyzetbõl indultunk ki, hogy az alkotmány azonos mércével méri a tulajdon különbözõ formáit, a diszkrimináció tilalmát nemcsak a magántulajdonnal szemben érvényesíti, jeleníti meg alapvetõ követelményként, hanem a köztulajdonnal szemben is. Ezért tehát álláspontunk úgy fejezõdött ki a törvény szövegében, hogy a törvényjavaslat rendelkezései kiterjednek minden közbeszerzési eljárásra, függetlenül attól, hogy ki az ajánlattevõ. Így vonatkoznak ezek a szabályok az országos vagy helyi közszolgáltatást végzõ szervezetekre egyaránt. Azokra a szervezetekre, amelyek a piacon sajátos helyzetüknél fogva bizonyos monopolhelyzetet élveznek. Ez a megoldás összhangban van az Európai Közösség idevonatkozó irányelveivel is. Tehát a közszolgáltatással összefüggõ beszerzésekre is a közbeszerzési szabályok az irányadók, a koncessziós törvény hatálya alá esõ társaságokra, vagy éppen a Matáv beruházásaira is alkalmazandóak a közbeszerzési szabályok.
Következõkben szeretnék szólni a közbeszerzési eljárás lényegét adó szabályok jelentõségérõl. A közbeszerzési törvényjavaslat az eljárások formáira tulajdonképpen három javaslatot, három eljárási metódust alakított ki. Az egyik a nyílt, a másik a tárgyalásos, illetõleg a meghívásos eljárás. Szeretném azonban hangsúlyozottan kiemelni, tisztelt Ház, hogy valamennyi eljárási formára egyaránt érvényes a nyilvánosság követelményének maximális érvényesülése és érvényesítése.
Mi a törvényjavaslat lényege? Ha egy mondatban össze akarjuk foglalni, akkor nem más, mint az, hogy az értékhatárt meghaladó árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatásra csak a közbeszerzési eljárás során nyertes ajánlattevõvel köthetnek szerzõdést. Ez tulajdonképpen a javaslat lényege és lelke.
Az eljárás szabályainak viszont a legfontosabb szabálya és legfontosabb követelménye egyben a nyilvánosság. A nyilvánosság, amely napjainkban, ezekben az években, azt hiszem, a legelementárisabb társadalmi igényként határozódik és fogalmazódik meg, legyen szó privatizációról, legyen szó versenytárgyalásról, a legelemibb igény, társadalmi igény a nyilvánosság biztosítása. És egyben a nyilvánosság biztosítása adja azt a legfontosabb garanciát, amely a közélet tisztaságával és a korrupció visszaszorításával kapcsolatos.
A jelenlegi gyakorlat nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Mindannyian jól tudjuk, hogy nem felel meg, hiszen a meghívásos eljárás a jelenlegi szabályozás szerint lényegében zártkörû eljárást jelent. A zártkörûség és az "üzleti titok" jótékony homálya gyakran elfedi a döntés valódi motívumait, a valódi meghatározó tényezõket, és aki egy-egy ilyen pályázaton vesztesként szerepelt, az tulajdonképpen soha nem tudja meg, hogy õ miért veszített, illetõleg más miért nyert. Ebbõl következõen igen gyakran nem arra a következtetésre jut, hogy egy tisztességes versenyben alulmaradt, hanem az ilyen zártkörû eljárásoknak általában mindig a jogszerûségét vonják kétségbe.
Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a nyilvánosság elvének érvényesülése a különbözõ eljárási formákat teljes egészében áthatja.
A kormánynak nagyon határozott álláspontja, és ez tükrözõdik a törvényjavaslatban, hogy minden adatot és tényt, amely a nyertes ajánlat kiválasztásában szerepet játszott, az ajánlatkérõnek oly mértékben nyilvánosságra kell hozni, hogy a döntés jogszerûsége megállapítható legyen. Úgy vélem, ez elegendõ és kellõ garanciát nyújt. Az olyan sajátos eljárási formáknál, mint amilyen például a tárgyalásos eljárás, amely nem tartozik a nyílt eljárás fogalmi körébe, és speciális tényezõknél fogva, sajátos körülményeknél fogva szûkebb az a kör, amely érdemi ajánlatot tud tenni - ebben az esetben is közzé kell tenni az eljárásra való felhívást a Közbeszerzési Értesítõben, és közzé kell tenni az eredményt is, nyilvánvalóan annak indokolásával együtt. Ez a közbeszerzési eljárásban résztvevõk esélyegyenlõségének védelmét biztosítja. A törvény azt is meghatározza, hogy az ajánlatkérõ jogosult-e a versenyben résztvevõk számának korlátozására.
Szólnom kell arról is, hogy a fõ szabály a nyílt eljárás gyakorlatának érvényesítése a közbeszerzésekben, és ebben a nyílt eljárásban a törvény biztosítja a Magyarországon letelepedett, külföldi székhelyû vállalkozások, vállalkozók számára a nemzeti elbánás elvének érvényesülését. Azaz biztosítja a külföldi székhelyû, de Magyarországon nyilvántartásba vett cégek részvételét a közbeszerzési eljárásban. Ez is konform az Európai Közösség irányelveivel. Ugyanakkor a nemzetközi résztvevõ pályázati lehetõségeinek korlátozására csak abban az esetben kerülhet sor, és abban az esetben lehet eltekinteni a részvételtõl, hogyha az eljárás sikere a hazai cégek részvétele mellett is valószínûsíthetõ.
(10.10)
A törvény most nem elégszik meg annak kimondásával, hogy a siker valószínûsíthetõ, hanem ilyen esetekben úgynevezett kötelezõ feltételként kötelezõ elõminõsítési eljárást ír elõ, és csak ennek alapján valószínûsíthetõ az, hogy az eljárás sikere a hazai cégek részvételével is elérhetõ.
A törvényjavaslat várható hatásait igyekeztünk számba venni. Elkészíttettünk olyan hatásvizsgálatokat, amelyek oly gyakran hiányoltattak ebben a Házban a korábbiakban is, és a jelenlegi parlamenti ciklusban is. Ezek között a várható hatások között - és a törvényjavaslat szándékosan vállalja is ezt a célt - hangsúlyozottan szerepel a hazai kis- és középvállalkozások támogatása.
A Központi Statisztikai Hivatal február végi adatai szerint ma Magyarországon több mint százezer jogi személyiségû vállalkozás mûködik, ebbõl a több mint százezres számból 32 százalék az, amelyik legfeljebb tíz fõt foglalkoztat. Méretét tekintve mintegy 1 százalék az olyan vállalkozás, amely háromszáz fõnél nagyobb létszámmal mûködik. Ezek az adatok is alátámasztják azt, hogy a törvényjavaslat szándékoltan preferálni kívánja a kis- és középvállalkozások részvételét a közbeszerzési eljárásban, de ehhez csatlakozó szempontként minõsíti a törvény a foglalkoztatáspolitikai célkitûzések megvalósítását, az új munkahelyteremtést vagy a környezetbarát termékek elõállítását.
S hogy hatását tekintve a törvényjavaslat a hazai iparfejlõdésre pozitív hatást gyakorolhat, ezt alátámasztja a törvényjavaslatnak az a másik rendelkezése is, hogy 10 százalékos árkülönbözet-eltérésnél is egyenértékû ajánlatnak lehet tekinteni azt az ajánlatot, amely a teljesítésnek 50 százalékát hazai közremûködéssel kívánja teljesíteni.
A törvény mögött meglévõ kereskedelempolitikai, gazdaságpolitikai koncepciót természetesen nem lehet egyszer és mindenkorra örök érvényûnek tekinteni. Szükség van arra, hogy ezeket az egyébként gyorsan változó gazdasági, kereskedelmi feltételeket folyamatosan nyomon kísérjék. Erre hivatott elsõsorban a törvényjavaslatban szereplõ közbeszerzési tanács intézménye, amely magában foglalja - és a javaslat szerint tagjai között találhatóak - a törvényességi és versenyszempontokat érvényesítõ szervezetek képviselõit, valamint az ajánlatkérõ és az ajánlattevõi oldal legfontosabb szereplõit.
A közbeszerzési tanács keretében mûködik az a döntõbizottság, amely a közbeszerzési eljárások során keletkezõ panaszok tekintetében elsõfokú jogorvoslatként igénybe vehetõ, és a közbeszerzési tanács adja ki azt a Közbeszerzési Értesítõt, amely a közbeszerzési eljárásokról tájékoztatja az érdeklõdõket, a résztvevõket.
Milyen hatások várhatók a közbeszerzési törvénytõl? Feltételezéseink, illetõleg számításaink szerint évi hatszáz-nyolcszáz közbeszerzési eljárásra lehet számítani. Már említettem a bevezetõ gondolatok között, hogy mintegy 110-120 milliárd forint elköltése történik meg a közbeszerzési eljárás keretében. A költségvetés egészét tekintve ez jelentõs összeg, s ha ebbõl az összegbõl megtakarításokra kerülhet sor, akkor ez önmagában egy nagyon pozitív hatása a törvénynek.
Vannak erre vonatkozó külföldi számítások, hogy mit jelent gazdasági megtakarításban a közbeszerzési eljárás következetes érvényesítése. Nyilvánvalóan a kezdeti idõszakban kevesebbet, a következõ idõszakban számszerûen, mennyiségében több megtakarítást eredményezhet az egész költségvetés számára a közbeszerzési eljárás érvényesítése. Meggyõzõdésem, hogy jelentõs és érzékelhetõ anyagi megtakarítást eredményezhet a közbeszerzési eljárás, ésszerûbb és racionálisabb beszerzésekre ösztönzi majd a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szervezeteket.
A politikai elõnyökrõl pedig - mindezek után úgy érzem - talán fölösleges szólni; ebben valamennyien részesülhetünk, hiszen ez egy nagyon fontos lépés a közélet tisztasága és a korrupció visszaszorítása érdekében. Azt hiszem, hogy ez a politikai elõny mindannyiunk számára egyenlõen fontos értéket jelent.
Mindezek alapján szeretném kifejezni, hogy a kormány messzemenõen nyitott a törvényjavaslat kapcsán elhangzó kritikai véleményekre is. A bizottsági ülések eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy alapvetõ, koncepcionális kritikát a törvényjavaslat nem kapott. Remélem, hogy erre a támogatásra számíthatunk a parlamenti vita során is. A tárca messzemenõen nyitott minden ésszerû módosító indítvány beépítésére, hiszen egy nagyon bonyolult problémakört kell szabályozni.
Erre a legmesszebbmenõen fogadókészségünket nyilvánítom ki, s a tisztelt Házat arra kérem, hogy elismerve és felismerve a törvényjavaslat gazdasági, politikai jelentõségét, a lehetõ legrövidebb idõn belül jussunk el oda, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadhassuk, hiszen a javaslatban meghatározott szervezetek kiépítése, ennek elõkészítése még további munkálatokat igényel. S ha azt szeretnénk, hogy '96 januárjában a közbeszerzés egész rendszere valóban mûködésbe indulhasson, mûködni legyen képes, ahhoz bizony a javaslatot minél gyorsabban el kell fogadni. Ehhez kérem az önök támogatását.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)