GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, alelnöknõ. Tisztelt Ház! Némiképpen személyesen is érintve volnék, hiszen ebbõl a közegbõl szabadultam a politikába, tehát a sajtóból, a tömegkommunikációból, és változatlanul van személyes elkötelezettségem a szakma iránt.
(9.40)
Rettenetes hallgatni ezeket a némiképpen - de nem is némiképpen - szemforgató megnyilatkozásokat. Deutsch Tamás utalt arra, amikor még ellenzékben egymás mellett ültünk. Nem hiszem, hogy Deutsch Tamás tudna olyan intézkedést felsorolni, amely a sajtószabadság sérelmével járt volna. Megengedem, esetleg vannak olyan megnyilatkozások, amelyek meggondolatlanok, de ilyen intézkedés egy sem történt. Egyébként ezt indirekt módon õ maga is elismerte, amikor most a sajtószabadság léte mellett érvelt.
Más oldalról azonban nem hiszem, hogy igaz volna az, amit Kónya Imre mondott, hogy különféle mértékekkel lehet mérni. Nem lehet! Nem lehet! Kedves uraim és hölgyeim, semmi ok nem magyarázza ezt! A hatalmi pozíció legfeljebb szerénységre, visszafogottságra int, az ellenzéki pozíció azonban nem ad okot indulatokra, nem elégséges alap ahhoz, hogy más magatartási mércéket alkalmazzunk ellenzéki képviselõkkel szemben, mint a kormánypártiakkal. Ez vonatkozik minden egyéb megnyilatkozásainkra.
Szeretnék emlékeztetni a múlt hétfõi napirend elõtti vitára. Stílusgyakorlatnak érdemes volna visszanézni azt. Úgy gondolom, akkor talán mindenkinek volna oka szerénységre. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)