DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyûlés! A Ház elé került törvénymódosítás egy több mint negyvenéves törvény - melyet az elmúlt évtizedekben számtalanszor módosítottak - új, ismételt módosítása. A törvényhozás történelmi tapasztalata, hogy a jól megalkotott jogszabály valóban évtizedekig szolgálhat - az idõközben bekövetkezett változások értelemszerû átvezetésével -, de az olyan módosítások, amelyek csak egy feladat letudását szolgálják, nem hasznosak.
Ez a gondolat bevezetõként talán azért lényeges, mivel a benyújtott törvényjavaslatot az indoklása úgy mutatja be, mint amelyik megfelel a gyermekek jogáról szóló egyezmény által követelt teljes körû jogi felülvizsgálatnak. A gyermekek jogának rendezése - az Országgyûlés által elfogadott egyezménynek megfelelõen - becsületbeli ügy a parlament részérõl, mint ahogy bármely, az egyezményt aláíró országban is. A Független Kisgazdapárt különös figyelemmel kíséri - programjának megfelelõen - a család, és ezen belül a gyermekek jogainak érvényesülését, éppen ezért kritikusan vizsgálja az e tárgyban beterjesztett jogalkotásokat.
A törvényjavaslat így csak a kitûzött feladat, az egyezmény rendelkezéseinek jogszabályokba ültetésének egyik részleteként fogható fel. Teljesen érthetetlen, hogy az 1991. november 22-e, az egyezmény törvénybe iktatása óta miért csak ily csekély eredmény született. A törvényjavaslat indoklása is rögzíti, hogy két országgyûlési határozat is van már annak érdekében, hogy az illetékes szervek elvégezhessék a szükséges munkát.
Az elõterjesztés alapján megállapítható ennek ellenére, hogy gyakorlatilag alig történt valami. A feladat végrehajtására két út kínálkozott: vagy egy jogszabályba foglalni mindazokat a követelményeket, amelyeket az egyezmény támaszt, vagy átvizsgálva a megfelelõ jogszabályokat, a módosítások teljes körét egy csomagba foglalva, egységesen elõterjeszteni. Nem indok a részelõterjesztésre az, hogy az egyezmény lehetõvé teszi - az egyes államok eltérõ történelmi, kulturális hagyományaira tekintettel - más-más jogi megoldás választását. Ez nem a mi viszonyainkra vonatkozik.
A törvényjavaslat kapcsán át kell tekinteni, hogy mit is kíván a jogalkotástól az egyezmény, illetve a gyermeki jogok érvényesítése. Ezt célszerû néhány idézettel alátámasztanunk. "Az egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények mûködése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyi létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelõ ellenõrzés meglétével kapcsolatban." Az idézetet tovább folytatom: "Az egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben a gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erõforrások határai között, és szükség esetén a nemzetközi együttmûködés keretében hozzák meg."
Az elõzõekbõl is kitûnik, hogy az egyezmény korántsem néhány jogi garancia megteremtését, hanem a komplex, a jogi rendezésen túl személyi, tárgyi és pénzügyi kérdések megvalósítását és tisztázását tûzi ki célul. Azt hiszem, itt utolérhetõ az elõterjesztésben tapasztalt elnagyolás oka. Akkor, amikor egyre kevesebb pénz jut az iskolákra, a gyermekintézményekre, hogy ne is beszéljünk a fogyó számú, elhanyagolt bölcsõdékrõl, amikor tragikus, nemzetvesztõ létszámcsökkentésrõl tudunk, kényelmes megoldás elfelejtkezni a tényleges követelményekrõl; holott ez a lehetséges legrosszabb politika! Az aktív tervezés, az erõforrások pontos felmérése, kötelezettségeink számbavétele helyett az elhallgatás, a problémák szõnyeg alá söprése, amely kifejezetten azokat sújtja, akik legkevésbé tudnak tiltakozni, a gyermekeket.
Kétségtelen, hogy kellemetlen feladat - idézem - a rendelkezésre álló erõforrások határai között is nem azt vizsgálni, hogy érvényesül-e az egyezmény 27. cikkelye, amely kimondja: az egyezményben részes államok elismerik minden gyermek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetõvé teszi kellõ testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlõdésüket. Azonban minél égetõbb a probléma, annál inkább foglalkoznunk kell vele.
Ha mindazokat a feladatokat és tennivalókat végigvizsgálnánk, amelyekkel e szerzõdés alapján az Országgyûlésnek foglalkoznia kellett volna, nagyon hosszúra nyúlna a lista. Ezért csak néhány szempontot szeretnék kiemelni, amit célszerû, ha folyamatosan szem elõtt tartunk.
1. Az egyezmény 17. cikkelye elõírja, hogy elõ kell mozdítani, hogy a tömegtájékoztató eszközök a gyermekek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást adjanak, illetve vegyék figyelembe a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek nyelvi szükségleteit. Célszerû lenne, ha a médiatörvény tárgyalása során mindezt emlékezetükbe idéznék az illetékesek.
(18.10)
2. Az egyezmény 23. cikkelyével az egyezményt aláíró államok vállalták, hogy fokozottan gondoskodnak a fogyatékos gyermekekrõl. Ezt a gondoskodást az egyezmény komplexen fogalmazza meg. Az egyre nehezebb gazdasági körülmények között szükséges lenne olyan intézkedéscsomag kidolgozása és - a lehetõségek határai között a költségvetési fedezet biztosítása -, amely valóban megteremti a fogyatékos gyermekek különleges gondozáshoz való jogát. Legalább azt kell elérnünk, hogy az egyezmény szellemében a költségvetés készítése során végiggondolásra kerüljön, hogy a célra tervezett összegek valóban optimálisan kerülnek-e felhasználásra.
3. Az egyezmény 33. cikkelye kimondja, hogy az egyezményben részes államok megtesznek mindent - ide értve a törvényhozási intézkedéseket is -, hogy megvédjék a gyermekeket a kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától. Csak a közelmúltban nyilatkozott a drogambulancia vezetõje, hogy ma már több tízezerre tehetõ a kábítószer-fogyasztók száma hazánkban, s ezek többsége fiatal. Kiemelten szükséges lenne foglalkozni a kérdéssel, mielõtt a probléma tragikus méreteket öltene, a jelenlegi szabályozások ugyanis nyilvánvalóan nem elégségesek.
E néhány sürgõs tennivaló felsorolása is mutatja, hogy az egyezményben foglalt követelések megvalósítása igen sok munkát igényel. Mindannyiunknak meg kell értenünk, hogy amikor a gyermekekrõl beszélünk, a legfontosabb dologról: a jövõnkrõl van szó. Az egyezmény végrehajtásáról, az elért fejlõdésrõl meghatározott idõnként be kell számolnia minden államnak. Szeretném remélni, hogy - korlátozott anyagi lehetõségeink mellett is - következetes munkával konkrét eredményeket érünk el.
A feladatok tényleges megvalósítása érdekében ezért javaslom: az Országgyûlés a törvénymódosítás elfogadásakor határozottan szögezze le, hogy a gyermekek jogainak érvényesítése érdekében a kormány folytassa minden rendelkezésre álló eszközzel az egyezményben foglalt követelmények végrehajtását. Ezt szolgálják módosító javaslataink is.
Köszönöm szépen. (Taps.)