TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! November óta van benyújtva a privatizációs törvény, és itt, az emelvényrõl és a képviselõi helyekrõl már számtalan fölszólalást hallottunk, amely a privatizáció nehézségeivel, a privatizációs törvény problémáival foglalkozott. Most, az általános vita lezárása elõtt a Ház megállapodott abban, hogy összefoglalják a pártok véleményüket az így kialakult vitáról és a várható privatizációs törvény helyzetérõl.
Négy pontban szeretném a szabaddemokraták véleményét evvel kapcsolatosan megfogalmazni; de mielõtt ezt a négy pontot elmondanám, újból és újból meg szeretném ismételni azt az önök által jól ismert és általam is már sokszor kimondott állítást, hogy egy olyan országban, ahol a nemzeti vagyon nagy része állami tulajdonban van, a privatizáció barátságos megoldása, a privatizáció társadalom által kívánt és a társadalomnak megfelelõ megoldása embertelenül nagy feladat. Közös vagyon - akkor is, ha a közös vagyon fölött nem tudtunk állampolgári jogon döntési joggal rendelkezni - kerül magánkézbe, olyan korszakban és olyan idõszakban, amikor az életszínvonal nem emelkedik, hanem csökken, amikor az életfeltételek romlanak, és ennek következtében az állampolgár azt érzi, hogy a közös vagyonnal valaki - legyen az magyar vagy külföldi - elrohan, elviszi tõle, és ezért kerül bajba. Holott a privatizálás, a magántulajdon gyökeret eresztése az országban a gazdasági fölemelkedésnek fog lehetõséget nyújtani, és még a privatizálással járó jövedelemdifferenciálódás is pozitív hatást fog gyakorolni az átlagállampolgár életére és biztonságára.
Nagyon kérem önöket, kedves képviselõtársaim, hogy ennek megfelelõen aktívan vegyenek részt ebben a vitában, és konstruktívan szerepeljenek a privatizáció bármely kérdésében.
Sajnálatos dolog, hogy az új kormány megalakulása óta még nincs privatizációs törvény, de most rövid idõn belül lesz, és ennek határozottan örülhetünk.
(16.40)
Ez a privatizációs törvény megítélésem szerint négy vonatkozásban sokkal jobb lesz, mint a korábbi privatizációs gyakorlat, és sok vonatkozásban jobb lesz annál is, amit maga a benyújtott törvény javasolt. Olyan módosítások kerültek megfogalmazásra és fognak önök elé kerülni döntésre - és javaslom, hogy ezeket támogassák -, amelyek meg fogják gyorsítani a magántulajdon kialakulását és a magántulajdon stabilizálódását, olyan helyzetet fognak teremteni, aminek következtében a privatizáció gyorsítása és az átláthatósága nem kerül egymással ellentétbe. Ez elõsegíti és elõ fogja segíteni, hogy azt a kritikát és szkepszist, ami az utolsó négy évben eluralkodott az országban a privatizációval kapcsolatosan, egy pozitív hangulat, pozitív vélemény váltsa fel.
Ebben a vonatkozásban a módosító javaslatok vitája körül meglátják, hogy sok olyan javaslat elfogadásra került, amelyet az eredeti törvényjavaslat nem tartalmazott, és amelyek követelmény formájában a kormánypárti és az ellenzéki felszólalásokban megfogalmazódtak.
Második kérdésként azt szeretném említeni: a törvény elfogadása után kialakuló helyzet elõ fogja segíteni, hogy a gazdálkodók - legyenek azok menedzserek vagy tulajdonosok - nagyobb biztonságban legyenek, mint eddig voltak. Ez a változás nem csak a tõke szempontjából elõnyös és nem csak a tõke megtérülése szempontjából elõnyös, hanem a foglalkoztatottak szempontjából is. A foglalkoztatottak számára - és ez az állampolgárok zöme - növekvõ állásbiztonságot fog jelenteni. A törvény hatására alapjában meg fog változni az a helyzet, amelyet nagyon sokan éltünk meg és élünk meg minden pillanatban - hogy egy vállalat vezetõje nem tudja, mi lesz vele holnap -, ami azt eredményezi, hogy az egyes vállalatoknál foglalkoztatott állampolgárok és családtagjaik is a jelenleginél sokkal nagyobb biztonságot élvezhetnek.
A törvény elfogadása lehetõvé teszi, hogy a privatizálás, a magántulajdonba kerülés folyamata versenyeztetési folyamat legyen, és így mindenkinek, aki ebben a kérdésben információt szeretne kapni, a jelenleginél lényegesen nagyobb tudást, ismeretanyagot fog kínálni, és egyúttal azt a biztonságot is, hogy a közös vagyonnal nem szalad el valaki, hanem olyan vagyontulajdonos kezébe kerül, aki azt az ország érdekében, a tõke megtérülésének szempontjait figyelembe véve fogja használja.
Végül, de nem utolsósorban azt szeretném említeni, hogy a törvényjavaslat nagy hangsúlyt ad a készpénzes privatizálásnak, ami nem kerül ellentétbe azzal, hogy magyar tulajdonosok tulajdonossá válhassanak a privatizáció folyamán. Miért fontos a készpénz említése? Azért fontos a készpénz említése, mert - ahogy Barsiné is említette - bevételekre van szüksége az államnak, bevételekre azért, mert az állam eladósodott, és azért, mert az ország szerkezetének felújítása, megjavítása, a termelési szerkezet fejlesztése jelentõs, a jelenleginél sokkal nagyobb beruházásokat követel. A "papír-pénz" kötvénnyel, értékpapírral történõ fizetés nem ad lehetõséget arra, hogy a bevételekbõl beruházás legyen, hogy a bevételekbõl fejlesztés legyen, csak a készpénz. Ugyanakkor biztosítani kell azt is, hogy azok a vállalkozni kész állampolgárok, akik csekély, de azért nem jelentéktelen vagyonnal rendelkeznek, részt vehessen ebben a folyamatban. Olyannak, aki nem kockáztat, nem kell vagyont kapnia. De olyanoknak, akik vagyont kockáztatnak, akik befektetnek, segítséget kell nyújtani, hogy jelentõs vagyonhoz, jelentõs gazdálkodási lehetõségekhez jussanak. Ez biztosítja mind a vállalkozók, mind pedig a foglalkoztatottak sikerét, és nagyon remélem, hogy a törvény ebben a vonatkozásban a megvitatásra kerülõ és az eddig már ismert módosító javaslatok alapján az ország sikeres törvényévé válik, és ezt a hallatlanul nehéz feladatot, amit a privatizáció jelent, meg tudjuk oldani záros határidõn belül, és arról számolhatunk be az országnak, hogy megszûnt az a helyzet, amikor az állami tulajdon meghatározó szerepet játszik az ország gazdasági életében, és ezzel együtt megindulunk a gazdasági növekedés útján. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)