DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Petõ Ivántól hallottuk most, hogy nem egyszerû pénzbeszedésrõl van szó, hanem valóban koncepcionális kérdések, a felsõoktatás kérdéseinek kapcsán fogják átgondolni ezt az egész rendelkezést.
Ez részben ellentétes azzal, amit ugyancsak Petõ Iván mondott az Ofész kongresszusán, ahol kifejezetten azt mondta, hogy ez csupán egy pénzbeszedési technika. De nem is ez a fõ ok, amiért szólni akartam, hanem a mûvelõdési államtitkár úr is megerõsítette ezt a hozzáállást, ami sajátos egy mûvelõdési államtitkár szájából - mert nem pénzügyi oldalról jött, hanem mûvelõdési oldalról -, ami valahogy úgy fogja fel a felsõoktatásban tanulókat, mintha ezek a diákok egy kiemelt, extra jó helyzetben lennének, tehát örüljenek, hogy egyáltalán tanulhatnak, és nekik is részt kell vállalniuk a terhekbõl, hangsúlyozom: a költségvetési terhekbõl - így hangzott ez a hozzászólás.
Ez ellen a hozzáállás ellen szeretnék hivatkozni nagy nyomatékkal arra, hogy azok a fiatal emberek is családban élnek, akik a felsõoktatási intézményekben tanulnak, és ezeknek a családoknak - akik gyermekeket nevelnek - a 42 százaléka a létminimum alatt él.
(15.50)
Egyes számítások szerint, ha önmagukban nézzük a felsõoktatási intézményekben tanulókat, akkor az õ jövedelmüket tekintve, mindent egybevetve, zsebpénzzel, stb., stb. 75 százalékban szintén létminimum alatt vannak. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy itt kiemelt helyzetben lévõ rétegrõl van szó, amelynek tagjai jó, hogyha csöndben vannak ilyen megszorító intézkedésnél. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)