Gáspár Miklós Tartalom Elõzõ Következõ

DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A kormány által beterjesztett privatizációs törvényjavaslat két speciális vonatkozásáról, éspedig a privatizációs eljárás tisztaságáról, illetve korrupciómentességérõl, valamint a nyilvánosságáról szeretnék szólni.

A Kereszténydemokrata Néppárt kezdettõl fogva azt az álláspontot képviseli, hogy a nemzeti vagyon privatizációjának nyilvánosnak, átláthatónak, ellenõrzöttnek és tisztának kell lennie. Ennek érdekében már az elmúlt parlamenti ciklusban önálló törvényjavaslatot terjesztettünk be a privatizációs törvény módosítására, amelynek lényege a privatizációt lebonyolító személyek összeférhetetlenségének szigorítása és a lehetõ legteljesebb nyilvánosság biztosítása a korrupciós lehetõségek kizárása céljából. A jelenleg is hatályos privatizációs törvény ugyanis - joghézagok következtében - lehetõvé tesz visszaéléseket, a Kereszténydemokrata Néppártnak pedig nagyon fontos a közélet és ezen belül a gazdasági közélet tisztasága.

Az említett, a Kereszténydemokrata Néppárt részérõl még az elõzõ parlamenti ciklusban benyújtott törvényjavaslatot az akkori parlament napirendre tûzte, de idõ hiányában már nem tudta tárgyalni. E törvényjavaslatot a KDNP részérõl a jelen parlamenti ciklusban is benyújtottam, és azt a jelen parlament is napirendjére tûzte. Mivel azonban a privatizáció tárgyában - az MSZP és az SZDSZ közötti belsõ viták miatt, ugyan késedelmesen - a kormány is benyújtotta a maga törvényjavaslatát, a Házszabály értelmében a parlament elõször a kormány e tárgyú törvényjavaslatát tárgyalja.

A Kereszténydemokrata Néppárt a kormány privatizációra vonatkozó törvényjavaslatának áttanulmányozása során örömmel észlelte, hogy a kormány részben eleget tett azon erõs társadalmi igénynek, amelyet a Kereszténydemokrata Néppárt kezdettõl fogva szorgalmazott, s amely szerint a privatizációnak tisztának és nyilvánosnak kell lennie, s ezért több, erre vonatkozó szabályozási elemet is átvett a Kereszténydemokrata Néppárt törvényjavaslatából és beépítette azokat a sajátjába.

Sajnos, másfelõl azonban több lényeges szabályozási elemet nem vett át, s ezért a kormány törvényjavaslatában is maradtak olyan joghézagok, amelyek miatt továbbra is fennállnak korrupciós lehetõségek a privatizáció során.

Mirõl is van szó? Nevezetesen arról, hogy a privatizációt bonyolító személyekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályozás nem elég szigorú, és a jogi szabályozással elérhetõ lehetõ legszélesebb körû nyilvánosság sincs biztosítva az eljárás során.

A kormány törvényjavaslatának az ide vonatkozó összeférhetetlenségi szabályai lényegében véve a következõképpen néznek ki. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság igazgatótanácsának tagjai és közeli hozzátartozóik a privatizációs döntéshozatal tisztasága érdekében nem szerezhetnek részvényt vagy üzletrészt olyan gazdasági társaságban, amelyben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság részvényesi jogokat gyakorol; nem szerezhetnek részvényt vagy üzletrészt olyan gazdasági társaságban sem, amelyek az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságtól 25 százaléknál nagyobb társasági részesedést szereztek az igazgatósági tagi jogviszony fennállása alatt. Az említett személyek ilyen gazdasági társaságban vezetõ tisztségviselõk és felügyelõbizottsági tagok sem lehetnek.

A törvényjavaslat szerint lényegében ugyanezek az összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság felügyelõbizottsági tagjaira, vezetõ alkalmazottaira, érdemi ügyintézõire és könyvvizsgálóira.

Hangsúlyozom, hogy csak azokat az összeférhetetlenségi szabályokat említettem, amelyek a mondanivalóm szempontjából relevánsak.

A joghézag és a probléma az említett összeférhetetlenségi szabályokban az, hogy azok nem elég szigorúak, és ezért visszaéléseket tesznek lehetõvé. A visszaélés lehetõsége abban áll, hogy az említett összeférhetetlenségi szabályok az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság igazgatósága tagjainak csak a közeli hozzátartozóira terjednek ki, a hozzátartozóira, ami tágabb kört jelent, nem. A polgári törvénykönyv 685. §- ának b) pontja szerint ugyanis közeli hozzátartozó a házastárs, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadó mostoha- és nevelõszülõ, az örökbe fogadott mostoha- és nevelt gyermek, valamint a testvér. Hozzátartozó viszont az élettárs, az egyenes ágbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.

Mivel tehát az összeférhetetlenségi szabályok a tágabb kört jelentõ hozzátartozókra nem terjednek ki a törvényjavaslatban, ezért semmi akadálya sincs, hogy például az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság igazgatósági tagjának az élettársa, vagy mondjuk a feleségének a testvére, vagy a fiának a felesége részvényt vagy üzletrészt szerezzen olyan gazdasági társaságban, amely gazdasági társaság társasági részesedést szerez az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaságtól.

(12.00)

Javasoljuk tehát, hogy az összeférhetetlenségi szabályok a visszaélés lehetõségének a lehetõ legteljesebb kizárása végett terjedjenek ki a közeli hozzátartozókon kívül a tágabb kört jelentõ hozzátartozókra is, akik még mindig viszonylag szoros rokonsági kört jelentenek.

További hiányossága a kormány törvényjavaslatának, és ezért javasoljuk pótolni, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkozzanak a szakértõre és a privatizációban közremûködõ más cégek vezetõ tisztségviselõire is, ugyanis ezekre szinte semmilyen összeférhetetlenségi szabályt sem tartalmaz a törvényjavaslat.

Végül a privatizációs eljárás lehetõ legteljesebb nyilvánossága érdekében a következõket javasoljuk. A törvényjavaslat szerint az állami vagyon értékesítését elsõ ízben elsõsorban versenyeztetés útján kell megkísérelni. A versenyeztetés pályázat útján valósul meg, amely lehet nyilvános vagy zártkörû. Ez utóbbi az az eset, amikor a pályázat kiírója közvetlenül hívja fel ajánlattételre az érdekelteket. A probléma az, hogy a jelenlegi szabályozás szerint lényegében a pályázat kiírója dönti el, hogy nyilvános avagy zártkörû pályázatot ír-e ki.

A javaslatunk az, hogy zártkörû pályázatot csak kivételesen fontos társadalmi, nemzeti vagy gazdasági érdek fennforgása esetén lehessen kiírni, és ezeket az érdekeket magas szintû, nyilvános jogszabály, kormányrendelet határozza meg, amelytõl eltérni nem lehet. A pályázat minden más esetben csak nyilvános lehessen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kereszténydemokrata Néppárt padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage