CSIHA ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A környezet védelmérõl szóló törvényjavaslat tárgyalásakor elkerülhetetlen, hogy ejtsünk néhány szót annak szükségességérõl és idõszerûségérõl.
Miniszter úr az expozéjában utalt arra, hogy a jelenleg hatályos, közel húszéves környezetvédelmi törvény, az 1976. évi II. törvény annak idején viszonylag korszerû volt, de a bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások és nem utolsósorban az eltelt idõ miatt is ez a törvény elavult. A környezet védelme mindamellett vagy ezzel együtt sem kapott különösebb hangsúlyt a magyar jogalkotásban az utóbbi másfél, két évtizedben.
Mivel jómagam önkormányzati kérdésekkel foglalkozom, mondhatom példának is, hogy az önkormányzati törvény és annak módosítása sem rendezte igazán az önkormányzatok és a környezetvédelem viszonyát. Azt hiszem, hogy az elõttem szóló Balsay képviselõtársam is ezt igen kimerítõen elemezte.
Úgy érzem, hogy ez a jelenleg elõttünk lévõ törvényjavaslat próbálkozik elõször azzal - és talán áttöri ezt a falat -, hogy az önkormányzatok számára néhány fontosabbnak ítélt környezetvédelmi feladatot és hatáskört próbáljon megállapítani. Természetesen ez sem teljes, minden valószínûség szerint kiegészítésre szorul.
Ezek a körülmények, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk együttesen és külön-külön is indokolják, hogy ez az új törvényjavaslat a Ház elé került, és remélhetõleg majd el is lesz fogadva.
Hozzászólásomban három kérdéskört szeretnék érinteni. Az elsõ az önkormányzatokkal kapcsolatos, a második a környezetvédelemmel és oktatással, a harmadik pedig a társadalmi, civil szervezetek és a környezetvédelem kérdésével foglalkozik. Tulajdonképpen mind a három kérdéskör szorosan kapcsolódik az önkormányzatok tevékenységéhez, mûködéséhez.
Az önkormányzati törvény kimondja, hogy a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében az épített és a természeti környezet védelme. Ezt a módosított Ötv. fogalmazza meg. A javaslat a még jelenleg hatályos '76. évi II. törvénnyel szemben igyekszik ezt az elõírást kibontani, tartalommal megtölteni, de mint korábban mondottam, kiegészítésekre, pontosításokra van szükség.
A korábbi törvények alapján a környezetvédelem nem volt az önkormányzatok kötelezõ feladata, legalábbis törvényben, jogszabályban kimondva. Ugyanakkor, ha a környezetvédelem fogalmát tágabb értelemben vesszük, el kell mondani, hogy az önkormányzatok a napi munkájukban igen sokrétû és sokféle gyakorlati munkát, feladatot végeztek el. Elegendõ, ha csak arra gondolunk, hogy szennyvízcsatornák, csapadékelvezetõ rendszerek épültek településeken, a lakosság közremûködött a fásításban, a zöldterületek létesítésében, és lehetne ezeket a példákat sorolni, ami az én értelmezésem szerint igenis komoly és kemény környezetvédelem; akkor azt hiszem, hogy ezt az eredményes és nehéz munkát nem vitathatjuk el az önkormányzatoktól.
Egy másik ellentmondást is felold a törvényjavaslat, ez pedig a következõ:
Korábban is jogszabályok kötelezték az önkormányzatokat rendezési tervek készítésére, karbantartására. Bár hozzá kell tennem, hogy az elmúlt négy-nyolc évben ezeknek a rendezési terveknek a karbantartása igen-igen háttérbe szorult valamilyen szemléleti oknál fogva.
(18.30)
Ezekhez a rendezési tervekhez viszont nem volt kötelezõ települési, környezetvédelmi program kidolgozása, akár önállóan, akár a rendezési terv fejezeteként; bár szeretném megjegyezni, hogy egy magára valamit is adó település általában önszántából, szakemberek bevonásával alakított ki ilyen programot, és törekedett is ennek a minél teljesebb megvalósítására.
Messzemenõen egyetértek azzal, hogy ezt a kettõsséget - az ilyen kerettörvényi lukakat -, ha nem is ebben a törvényjavaslatban, de a késõbbiekben elõterjesztendõ szakági törvényekben - amire Balsay képviselõ is utalt, hadd hivatkozzam itt egy önkormányzati bizottsági tagtársamra - mindenképpen indokolt és szükséges rendezni.
A szabályokat és feladatokat úgy lenne szükséges meghatározni, hogy egyes szabályok határozzák meg a kötelezõen ellátandó önkormányzati, környezetvédelmi feladatokat, mások pedig ösztönözzenek arra, hogy adott esetben az önkormányzatok önként is vállalhassanak - vagy vállaljanak - környezetvédelmi feladatokat. Természetesen ez elsõsorban és mindenekelõtt az anyagi lehetõségektõl függ, s ezekbõl, azt hiszem, jelen pillanatban nincs túl sok.
Néhány konkrét és a törvényjavaslatban elõremutató megfogalmazású rendelkezésre térnék ki. Az elsõ, ami számomra szimpatikus: a települések környezetvédelmi programot dolgozhatnak ki. Ebben a törvény differenciál, hisz' a városi rangú települések számára kötelezõ, egyéb településeken lehetõség. Azt hiszem, hogy ez részben több nemzetközi egyezménnyel, részben pedig a hazai kormányprogrammal is megegyezõ törekvés. Elõnyét abban látom, hogy így a rendezési tervek és a környezetvédelmi tevékenység helyi szinten szinkronba hozható, tehát oda-vissza hatás állhat be a két program között, illetve országos szinten, regionális szinten így megteremthetõ a helyi program és a nemzeti környezetvédelmi program összhangja, tehát az ország területén alapvetõen azonos elvek és szempontok érvényesülhetnek.
Amit pedig problémásnak látok - és erre vonatkozóan módosító indítvánnyal is fogunk élni: a megyei és a regionális programok készítésére a törvényjavaslatban nincs utalás, holott egy másik törvényjavaslat - amelyet már megkaptunk, ez pedig a területfejlesztési törvény - elfogadása esetén intézkedik a megyei területfejlesztési tanácsok létrehozásáról, amelyek bizonyos programok kidolgozására jogosultak. Úgy vélem, hogy egy ilyen megyei fejlesztési programnak a része vagy társa kell hogy legyen egy környezetvédelemmel foglalkozó megyei vagy regionális program is. Tehát erre vonatkozó javaslatunkat megtesszük.
A következõ ilyen elõremutató pontja, része a törvényjavaslatnak a 48. §, amely régi igényt elégít ki: az önkormányzatok számára lehetõvé teszi, hogy illetékességi területükön az átlagosnál szigorúbb környezetvédelmi elõírásokat határozzanak meg, de - és itt azért egy kis "de" következik - fölvetõdik, hogy milyen feltételekkel, milyen értékekkel, meddig lehet ezzel élni, ne adj' isten visszaélni. Felvetõdik a szomszéd településekkel való együttmûködés a szigorúbb paraméterek meghatározásában.
A múlt héten egyetemi tanárokkal, gyakorló környezetvédõkkel beszélgettem, és õk is felhívták a figyelmet, hogy ez egy jó passzus: igen, lehet egy-egy településen szigorúbb feltételrendszer, de ez mindenképpen szakmailag megalapozott és reálisan szigorú feltételrendszer legyen.
A harmadik, amit szeretnék kiemelni: a javaslat növeli, illetve nevesíti az önkormányzatoknak a környezetvédelmi célra fordítható pénzeszközeit, lehetõséget teremtve az önkormányzati, környezetvédelmi alap létesítésére, és - szeretném aláhúzni - annak célirányos felhasználására, mert az önkormányzati költségvetések készítésekor idõnként vita, hogy ezt a pénzt hova teszem vagy hova nem teszem, meg a zsák lyukát foltozzuk be, és oda menjen el a pénz. Tehát úgy érzem, hogy ez a célirányosság nagyon fontos és lényeges.
Ez az alap lehetõséget ad a környezetvédelemmel kapcsolatos fejlesztésekhez a saját erõ biztosítására, tehát a pályázati lehetõség - legalábbis elvben - megnövekszik, másrészt lehetõséget teremt - úgy érzem - vizsgálatok elvégzéséhez, ami talán jelen pillanatban nem elsõrangú kérdés egy-egy önkormányzatnál. Itt szintén szeretném megemlíteni - a hiány érzetével -, hogy a megyei önkormányzat számára - ugyancsak a már fentebb említett okok miatt - lehetõvé kell tenni hasonló alapnak a létrehozását, erre szintén módosító indítvánnyal fogunk élni.
Még egy dolgot szeretnék kiemelni - ez inkább probléma. Ez pedig az, amikor a törvényjavaslatban az elõzetes környezeti tanulmányról és a környezetvédelmi engedélyezési eljárásról van szó, és különféle szakhatóságok kötelezõ meghívását írja elõ az törvényjavaslat. Ebben nem szerepel a helyi önkormányzat jegyzõje és/vagy polgármestere. Nincsenek nevesítve a minden esetben meghívandók körében, holott úgy érzem, ez szükséges lenne. Egyrészt: bármilyen tevékenységre adjon ki a környezetvédelmi felügyelõség engedélyt, a szakhatóságok véleményét is figyelembevéve, az mindenképpen összefügg a helyi önkormányzat jegyzõjének szakhatósági, államigazgatási közremûködésével - hisz' ha egy telephely engedélyezésérõl van szó, akkor azért, ha építési engedélyrõl van szó, akkor azért, és azt hiszem, nem kell a példákat tovább sorolni. Tehát ilyen módon már az elõzetes eljárásban - elõzetes környezeti tanulmány esetében is - szükségesnek tartjuk a jegyzõ bevonását. A polgármester bevonása is meggondolandó. Egyrészt mint a település politikai képviselõje, képviselhetné az adott település állampolgárainak az érdekét, közvetíthetné a lakosság érdekét, észrevételeit, és adott esetben az önkormányzati rendelet a polgármesterre is testálhat bizonyos jogköröket.
Itt szeretnék rátérni a következõ gondolatkörre, ami a törvényjavaslatban is megfogalmazódik, ez pedig: a társadalom tagjainak, a civil szervezõdéseknek a környezetvédelem ügyében való részvétele. Az elmúlt tíz év nem volt mentes e területen sem a csatározásoktól, a legkülönfélébb vélemények hangzottak el. Egy biztos: a társadalmat, annak tagjait a környezetvédelem kérdéseinek megvitatásából, a döntések elõkészítésébõl kizárni nem szabad, nem lehet. Erre a törvényjavaslat lehetõséget teremt, illetve nem egy esetben kötelezõ bevonásukat írja elõ.
Nagyon fontosnak ítélem meg a helyi önkormányzatok és a környezetvédelem iránt elkötelezett szervezetek, szervezõdések közötti kapcsolatot, az együttmûködésüket. Miért? Ugyanis azt hiszem, az országban nem egy példa van arra, hogy ilyen kapcsolatok, együttmûködések híján késõbb nagy üggyé váló témák is valahol egy-egy önkormányzatnak a mûködési területén képzõdtek - és lett belõlük országos téma. Holott - esetleg jobb együttmûködésben, a szakhatóságokat is beleértve - talán ezek a viharok csökkenthetõk lettek volna.
Fontos, hogy a környezetvédõ szervezetek képviselõi jelen legyenek az adott önkormányzati bizottságokban. Erre egyébként a módosított önkormányzati törvény is lehetõséget ad, és tulajdonképpen az önkormányzatokon is múlik, hogy mennyire veszik õket igénybe. Ugyanakkor fel kell vetni e kérdéskörön belül, hogy az érzelmi töltésû vagy a szakmailag megalapozott érvek ütközzenek-e. Úgy vélem, hogy csak az utóbbi út a járható, azaz: ezekben a vitákban a szakmai érvek kell hogy döntsenek elsõsorban és mindenekelõtt, bár tudom, hogy ez az ideális állapot, ami jelen pillanatban elég nehezen közelíthetõ meg.
Lakossági fórumon gyakran fölvetik, hogy miért szemetesek az utcák, miért törik derékba a facsemetét, miért ürítik a folyékony hulladékot az árokba vagy a szennyvízcsatornába - és kik csinálják ezt. Tulajdonképpen ilyen esetekben kezdünk arra rájönni, hogy a környezet védelmével, óvásával kapcsolatos ismereteink hiányosak, felfogásunk és magatartásunk erõsen kifogásolható.
(18.40)
Ezért helyes, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza az ilyen jellegû oktatás és képzés szükségességét, és az oktatásnak rendszerbe való beépítését. Ez nem lehet kampány jellegû dolog, hanem - kis túlzással - az óvodától az egyetemig rendszerszerûen kialakított tevékenység kell hogy legyen.
Szükséges, hogy az érintett szaktárcák az ezzel kapcsolatos szakmai elképzeléseket dolgozzák ki és építsék be a nemzeti alaptantervbe - azt hiszem, ennek a lehetõsége még megvan.
Egyre több egyetemet, fõiskolát végzett szakemberre van szüksége a közigazgatásnak, a különbözõ gazdálkodó szervezeteknek, ezért az ilyen jellegû képzést végzõ vagy vállaló intézmények kezdeményezéseit a magam részérõl támogatandónak tartom.
Tisztelt Ház! Az általam érintett kérdésekrõl is szól többek között az 1992-ben megtartott, az ENSZ által szervezett "Környezet és fejlõdés" konferencián elfogadott ajánlás, amely kimondja, hogy a fejlõdés nem okozhat kárt a jelenlegi és az eljövendõ nemzedékek további fejlõdési és környezeti feltételeiben. Úgy érzem, jelen törvényjavaslat - erényeivel és hiányosságaival egyetemben - e gondolatot testesíti meg, ezért részletes vitára bocsátását javaslom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)