DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár, elõadó: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Az önök elõtt lévõ, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. számú törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat egyetlen, azonban nagy jelentõségû kérdéskört szabályoz, a gyermeki jogok növelését és e jogok érvényesítésének biztosítását a családjogi ügyekben.
Mint ismeretes, az ENSZ közgyûlése 1989. november 20-án fogadta el a gyermek jogairól szóló egyezményt.
Az egyezményt, melynek elõkészítésében magyar szakemberek is részt vettek, a Magyar Köztársaság képviselõje az elsõk között írta alá, majd 1991-ben megtörtént az egyezmény kihirdetése is az 1991. évi LXIV. törvénnyel, s ezzel az egyezmény a magyar jogrendszer szerves részévé vált.
Az egyezmény a gyermeki jogokat olyan emberi jogokként szabályozza, amelyek a gyermek életkorából, helyzetébõl fakadóan az általános emberi jogokhoz képest további garanciákat, védelmet igényelnek. Ez a védelem azonban nem terjeszkedhet túl azon a mértéken, amely a gyermeki jogok biztosításához feltétlenül szükséges. A gyermek mint autonóm személyiség számára ugyanis biztosítani kell, hogy minden õt érintõ, vele kapcsolatos döntés aktív szereplõje lehessen, amennyiben az életkora, fejlettsége lehetõvé teszi.
Az egyezményhez való csatlakozásunk a jogalkotó és a jogalkalmazó számára egyaránt jelent feladatot. A jövõben nem születhet olyan, a gyermeki jogokat érintõ jogszabály, amely figyelmen kívül hagyja az egyezmény rendelkezéseit, a már hatályos jogszabályokat pedig, ha az szükséges, erre tekintettel felül kell vizsgálni. Ennek szellemében született meg a családjogi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat.
Természetesen a jogharmonizáció ezzel még nem fejezõdött be. Az igazságügyi kormányzat készítette elõ a büntetõ törvénykönyv, a büntetõeljárásról szóló törvény módosításának tervezetét is a gyermek jogaira figyelemmel. E törvényjavaslatokat a kormány már beterjesztette, parlamenti tárgyalásukra a közeljövõben ugyancsak sor kerülhet. Ebbe a folyamatba illeszkedik a sokak által már nagyon várt gyermekvédelmi törvény kodifikációja is.
Tisztelt Képviselõtársaim! A gyermek jogairól szóló egyezményhez történt csatlakozásunk során egyetlen rendelkezéssel kapcsolatban sem éltünk a fenntartás jogával, figyelemmel arra, hogy a magyar jogszabályok az egyezményben foglaltakkal kifejezetten ellentétes rendelkezéseket nem tartalmaznak. Ez a megállapítás igaz a családjogi törvény tekintetében is, azonban a törvényben a gyermeki jogok szabályozása és az ezzel összefüggõ jogi garanciák hiányosak.
Elmondható, hogy a gyermek a szabályozásnak ma inkább tárgya, mint alanya. Ez a helyzet még akkor sem tartható, ha a szülõk, a bíróság és más hatóságok döntéseik során mindig a gyermek érdekét igyekeznek szem elõtt tartani.
A törvényjavaslat alapvetõ célja ezért, hogy a gyermek aktív szereplõjévé váljék a sorsát érintõ kérdések alakításának és eldöntésének, természetesen életkorának, érettségének megfelelõen. Ennek eszköze a gyermek tájékoztatása, véleményének kikérése, s ezzel összhangban, nevesített esetekben, a gyermek döntési autonómiájának biztosítása. A korlátozottan cselekvõképes, tehát a 14. életévét betöltött gyermek egyetértése nélkül ugyanis a sorsát alapvetõen meghatározó, úgynevezett státusügyek a jövõben nem rendezhetõk. Ilyen kérdés többek között az örökbefogadás és az apai elismerés.
Kiemelkedõ jelentõséget kap a gyermek véleménye, álláspontja az elhelyezésére vonatkozó ügyekben is. A szülõk válása évente átlagosan mintegy 23 000 kiskorú gyermeket érint, és minden ilyen esetben alapvetõ kérdés e 23 000 gyermek sorsának rendezése, az elhelyezésükrõl való döntés.
A törvényjavaslat értelmében a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntés a jövõben csak egyetértésével hozható, feltéve, hogy kívánságával a választott szülõ is egyetért, és az elhelyezés a gyermek fejlõdését nem veszélyezteti. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy az ilyen korú gyermeknek az elhelyezésére vonatkozóan általában már kialakult véleménye van. Õt akarata ellenére aggályos annál a szülõnél elhelyezni, akihez kevésbé kötõdik, s ezért e szülõ neveléssel kapcsolatos erõfeszítései gyakran kudarcot vallanak.
A törvényjavaslat elõkészítése során az egyik legvitatottabb kérdés az volt, szükséges-e a gyámhatóságnak vagy a bíróságnak minden esetben közvetlenül, illetve szakértõ útján informálódni a megfelelõ érettséggel rendelkezõ gyermek véleményérõl az õt érintõ kérdésekkel, különösen az elhelyezéssel kapcsolatban. A gyakorló bírák és gyermekpszichiáterek egyöntetûen úgy foglaltak állást, hogy elsõdlegesen a bíróság mérlegelésére kell bízni, szükségesnek látja-e a gyermek tárgyaláson történõ meghallgatását vagy szakértõ kirendelését. A kiélezett ügyekben, amikor nincsen egyetértés a szülõk, illetve a szülõ és a gyermek között, ez mindenképpen szükséges, elkerülhetetlen. Ugyanakkor azokban az esetekben, amikor az érintettek között egyetértés van, és az esetek többsége ilyen, mellõzhetõnek látszik még a 14 évnél idõsebb gyermek esetenként traumatizáló hatású bírósági meghallgatása is. Természetesen, ha a gyermek maga igényli a meghallgatását, ezt számára biztosítani kell. Más esetben azonban a bíróság a gyermek véleményérõl, az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülõk egyezõ, aggálytalan jegyzõkönyvi nyilatkozata útján is tájékozódhat.
Tisztelt Országgyûlés! Látszólag nem gyermekjogi kérdést érint a törvényjavaslat, amikor a szülõi felügyeletre vonatkozó egyes rendelkezéseket módosítja. Valójában azonban a szülõi jogok és a gyermeki jogok elválaszthatatlan egységet képeznek. A szülõi jogok kiterjesztése ezért a gyermeki jogok bõvülését is eredményezheti. A jövõben a szülõk egyetértése esetén, közös kérelmükre, lehetõség nyilik arra, hogy a közös szülõi felügyelet a válást követõen is fennmaradhasson. E közös szülõi felügyelet azonban a gyermek elhelyezését nem teszi mellõzhetõvé, ez biztosítja ugyanis a számára szükséges stabilitást és állandóságot.
Természetesen napjainkban, amikor gyakran még a kapcsolattartás, láthatás is csak nehezen kényszeríthetõ ki, sokakban felmerülhet: van-e realitása az ilyen, a szülõk nagyfokú együttmûködési készségét feltételezõ rendelkezésnek? Prognosztizálható, hogy a bontópert követõ közös szülõi felügyelet nem válik közeljövõben általánossá. Azonban azokban az esetekben, amikor a szülõk gyermekük érdekében hajlandóak és képesek a szoros együttmûködésre, ennek lehetõségét nem szabad kizárni. A jól funkcionáló közös szülõi felügyelet legfõbb nyertese elsõsorban a gyermek lesz, hiszen így szoros kapcsolatban maradhat mindkét szülõjével.
(12.20)
Tisztelt Képviselõtársaim! Bízom abban, hogy a törvényjavaslat, illetve az általam elmondottak - melyek a módosításoknak csak néhány elemét villantották fel -, meggyõzték önöket a családjogi törvény módosításának szükségességérõl, és alapvetõen egyetértenek a tervezett jogi megoldásokkal is.
Ezt valószínûsíti az a körülmény, hogy a törvényjavaslatot az alkotmányügyi, oktatási és az emberi jogi bizottság egyaránt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak ítélte. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslat általános vitára bocsátását, majd elfogadását támogatni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)