GYIMÓTHY GÉZA, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Azért kell felsorolnom a kormány jelen lévõ képviselõit, mert - erre elõbb egyik képviselõtársunk már utalt - e témát viszonylag szerény érdeklõdés mellett tárgyaljuk. Amilyen kevés víz van ma Magyarországon, úgy érzem, annak megfelelõen ilyen kevés képviselõ és kormányzati képviselõ van most jelen.
Természetesen, amikor errõl a 415-ös számú törvényjavaslatról beszélünk, az általános vitában mindig az az elsõ kérdés, mi célja volt, mi szükség volt erre közel 30 év után, hiszen 1965. július 1-jén lépett életbe az a törvény, amelynek alapján még most is dolgozik a vízgazdálkodás, és a törvényjavaslat szerint szeretné a kormány, ha az július 1-jén lépne hatályba. Tehát egy szép kerek évfordulón, a 30. évfordulóra.
A Független Kisgazdapárt felveti, hogy e törvényjavaslat ki nem mondott célja valóban az, hogy a vízgazdálkodási ágazat hegemóniáját továbbra is megõrizze a szakterületén. Ezt a célt szolgálja, hogy a területek gazdáit, ahol a vízgazdálkodás valóban történik, minden alkalommal szolgalomra kötelezi, és nincs tekintettel a megváltozott tulajdonviszonyokra. Hasonló a helyzet az "állam" kifejezés tartalmával is. Az elõterjesztõ szótárában az állam a vízgazdálkodási ágazat vezetését jelenti. Fenntartva azt, hogy a vízgazdálkodás jellegébõl eredõen bizonyos feladatokat kizárólag egy kézben fogva és törvény adta hatalommal élve lehet megoldani - például a vízkár- elhárítás, vízvédelem, közcélú létesítmények építése stb. -, a jelen tervezet túlságosan sok múltbeli diktatórikus elemet tartalmaz, és túl kevéssé képviseli a teherviselõ, adófizetõ állampolgárt.
(11.30)
E 415. számú törvényjavaslathoz a következõ általános észrevételeket teszem:
A törvényjavaslathoz csatolt tájékoztatóban ugyan kitérnek a magyar érdekekre, de maga a tervezet szövege nem emeli ki, hogy az ágazat irányításának elsõrendû feladata a magyar állam és a magyar állampolgárok érdekeinek képviselete. Véleményünk szerint egy ágazati törvénynek ki kell mondania, hogy nem a nemzetközi "követelményeknek" kívánja kiszolgáltatni az országot és a lakosságot, hanem éppen ellenkezõleg: a mi érdekeink védelmét helyezi mindenek elé.
Meg kell jegyezni, hogy a vízgazdálkodási ágazat irányítása az eddig eltelt idõszakban minden esetben a magyar érdekek háttérbe szorításának asszisztált. Sajnos ezt kell mondani, mivel a követelõzõ szlovák fél esetében például egyetlen esetben sem vetõdött fel - legalábbis nyilvánosan -, hogy a bõsi duzzasztó megépítésével egy idõben tervezett víztisztítómûvek hol maradtak le. Másodszor: arról sem beszél az ágazat irányítása, hogy a bõsi alvízcsatorna kotrását a magyarok jugoszláv kotrókkal végeztették, csakhogy a bõsi erõmû idõre elkészüljön, megépüljön. Az is vizsgálat tárgyát képezhetné, igaz-e az, hogy a Duna elzárását a szlovákok a magyar "vizesek" által legyártott és átadott több tízezer betontömbbel hajtották végre.
A múlt tapasztalatai sajnos arra mutatnak, hogy nem felesleges a vízgazdálkodási törvénybe kiemelten beleépíteni, hogy ez a törvény a magyar érdekeket szolgálja.
A törvénytervezet a nemzetközi szerzõdéseket kiemeli a jogszabályok hatálya alól. Ez nem helyes, mert a szerzõdések sora eddig csak kötelezettségeket rótt a magyar félre, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A nemzetközi szerzõdések feltételeit, ennek fõ vonalait szükséges volna a törvényben is rögzíteni. Bár - mint ahogy a miniszter úr is célzott rá - ez kerettörvény, de azzal nem értünk egyet, hogy az alacsonyabb rendû jogszabályok tömkelege, a miniszteri rendeletek fogják majd szabályozni a dolgot. Sajnos joga van az állampolgárnak feltételezni - lásd ezt a Duna-dinoszauruszt és ezeket az egyéb korábbi vízügyi rossz beruházásokat -, hogy nem biztos, hogy a kormány utólag nagyon jó jogszabályokat fog majd hozni. Tehát amit lehet, törvényben kellene szabályozni.
A törvénytervezet a korábbiaknál fokozottabban kívánja a vízgazdálkodási feladatok ellátásába belevonni az önkormányzatokat. Az önkormányzati törvényrõl hónapokat vitatkoztunk; itt felvetõdik, hogy amikor az önkormányzatok az alapfeladataikat sem tudják ellátni, tehát az alapfeladatok ellátására sem rendelkeznek elegendõ forrással, hogy tudnak majd rendelkezni a vízgazdálkodási feladatokkal, ahol e törvénytervezet kiemelt feladatot szán az önkormányzatoknak. Mindaddig, amíg ennek a reális feltételét a kormány nem teremti meg, az önkormányzatokra semmiféle teher nem rakható rá többletként.
A következõ megállapítás: a vízgazdálkodási társulatok tervezett feladatköre és jogállása erõsen emlékeztet az 1990 elõtti idõkre. A vízgazdálkodási társulatok abban az idõben a vízügyi irányítás szervei voltak, és igen kis mértékben szolgálták az állampolgárok ügyét. A törvénytervezetben leírt szervezet lényegében visszatérés a nem kevés politikai tartalommal bíró társulati rendszerhez. Itt meg kell jegyezni, hogy nagyon sok vidéki vízgazdálkodási társulat az állampártnak egy kádertemetõje volt. Ahogy Schamschula képviselõtársam is elmondta: kérdés, hogy a nagyon sok, szaporodó vízgazdálkodási társulati elnököt, igazgatótanácsi alelnököt, titkárokat és a fizetett embereket kibírja-e az ország. Tehát azt kell átgondolni, hogy nem lenne-e jobb az ország szempontjából, ha az állam a szakmai irányítást biztosítaná, és gyakorlatilag teljesen a helyi közösségekre - gondolok akár az ingatlantulajdonosokra is - bízná, nem pedig mesterségesen, felülrõl létrehozni megint, úgymond, kádertemetõket, társulatokat, hatalmas, fizetett apparátusokkal - most a vízfejet jelképesen is használom -, jelképes "vízfejekkel" drágítani még jobban a vizet.
Sajnos el kell mondani, hogy a legnagyobb vízfelhasználó - mint köztudott - a mezõgazdaság. Ha ez a törvénytervezet elfogadásra kerül, a mezõgazdaságot több tízmilliárd forint többletköltséggel sújtja. Itt e törvénytervezetben semmilyen - ahogy Solymosi képviselõtársam is elmondta - biztosíték, garancia nincs arra, hogy ezt a többletköltséget, ezt a több tízmilliárd forintot ki fogja kompenzálni, ki ad garanciát arra, hogy lesz termelés a mezõgazdaságban - ahol a jövedelemtermelõ-képesség szinte semmi -, ki fogja ellentételezni a mezõgazdasági termelõknek ezeket a többletköltségeket. Sajnos erre nem kaptunk megnyugtató választ a bizottsági ülésünkön sem.
Visszatérve a vízgazdálkodási társulatokra, mellyel a törvénytervezet IX. fejezete foglalkozik: kezdeményezem tisztelt miniszter úrnak, hogy ezt az egész IX. fejezetet vissza kellene vonni. Nagyon rossz ez az elõterjesztés, tehát a vízitársulatokról szóló IX. fejezet, teljesen vissza kellene vonnia a kormánynak, és egy teljesen új elõterjesztést kell készítenie, mert ez nem oldja meg a problémákat.
A törvénytervezetben leírt szervezet lényegében visszatérés a nem kevés politikai tartalommal bíró társulati rendszerhez. Tehát az egész részt át kellene dolgozni oly módon, hogy a tervezett vízgazdálkodási társulatok a tagok érdekeit szolgálják, méretüket, mûködési rendjüket, alapszabályukat a célnak megfelelõen kellene kialakítani, hiszen e törvénytervezet csak egyetlen alapszabályt ismertet - mintha csak ez lenne - és egyetlen szervezeti formára tesz javaslatot.
A törvényt alkalmassá kellene tenni arra, hogy a nemzetközi szerzõdések feltételeinek szabályozása is benne legyen. A vízgazdálkodáshoz szükséges adatgyûjtés kidolgozása során tekintettel kell lenni az adatszolgáltatási törvény rendelkezéseire.
A 4. § a helyi önkormányzatok feladatait sorolja fel, ezen a területen az ellenõrzésre vagy konzultációra elengedhetetlenül szükség lenne.
A 6. §-ban a bekezdés - ahogy leírja - szerintem visszaélésekre ad alkalmat. A megfogalmazást ott szigorítani kellene, mert nem zárható ki a parti telek tulajdonosainál a területszerzési szándék. A vízi munkák egy részét a tervezet koncesszióba tervezi adni, illetve ennek feltételeit részletezi is. Nem érthetõ, hogy miért kell egy meghatározott feladat elvégzéséhez tulajdonosi jogokat biztosítani.
A felsorolt négy paragrafus átdolgozásával meg kell oldani, hogy az ellentmondások kiszûrhetõk legyenek. A felszín alatti vizek kiegyensúlyozott használatát írja elõ a paragrafus. Ehhez kiegészítésül hozzá kellene tenni, hogy ki és milyen módon valósítja meg ezt az elõírást.
A 20. §-ban az ingatlantulajdonosokat kötelezi a tervezet arra, hogy tûrjék el a területükön végzett munkát, a terület elfoglalását, a depóniaelhelyezést és végsõ soron akár a terület elvételét is. A törvény ebben a paragrafusában durván semmibe veszi az állampolgári jogokat, és nem is igyekszik enyhíteni a tervbe vett önkényeskedés negatívumait.
Amennyiben a nyereségért koncessziót szerzett vállalkozó úgy tartja helyesnek, akkor bárkinek a birtokára behatolhat, feldúlhatja, magáénak tekintheti, mert erre a törvény felhatalmazza - ha elfogadják. Ez az elképzelés mindenképpen hibás; az állampolgár jogait tiszteletben kell tartani, a vízügyi törvény nem lehet az önkény forrása.
A 23. § (2)-(3) bekezdése mindenképpen a visszaélések forrásává válhat, ha elfogadják; nem kívánatos a felmentéseket lehetõvé tenni, megint a protekciót elõnyben részesíteni.
A IX. fejezetrõl beszéltem, tehát a társulatokat a törvénytervezet a múlt legrosszabb mintái alapján akarja ismét visszaállítani. Itt még megjegyezzük, hogy a társulati tagok nem rendelkeznek a saját vagyonukkal, tudniillik ha megszüntetik a társulatot vagy megszûnik, akkor a 44. § (4) bekezdés szerint a vagyon valamilyen szervezetre száll, de semmiféleképpen nem lehet a tagoké - mondja a törvénytervezet. A társulatokról szóló egész törvényi rész alkalmatlan bármiféle feladat megoldására, és teljes egészében át kell dolgozni.
(11.40)
Befejezésül: a Független Kisgazdapárt tehát így, ebben a formában a törvényjavaslatot nem tudja támogatni. A IX. részt teljes egészében el kell vetni, és egy teljesen új fejezetet kell alkotni a társulatokról, ha a törvényalkotó ezt be szeretné emelni a törvénytervezetbe. A továbbiakban is rettentõ sok módosító indítványra lesz szükség, hogy ez elfogadtassék.
Egyetértek Schamschula képviselõ úrral abban - a mi álláspontunk is az -, hogy sokkalta fontosabb kérdésekkel lehetne foglalkozni. Véleményem szerint minden törvénytervezetnek most a termelést kellene szolgálni. Hisz hogy akarunk így például 3 milliárd dollárnyi exportállatot a mezõgazdaságból, amikor a mezõgazdaság többletköltségét akarjuk növelni? Nem lehet most ilyen törvénytervezetekkel foglalkozni! Most sokkal fontosabb lenne, ha a termelést tudnánk segíteni! Az a harmincéves kerek évforduló véleményem szerint megvárhatná a harmincegyedik évfordulót is, tehát akár jövõre is készülhetne. Véleményünk szerint sokkal fontosabb törvényekkel lehetne foglalkozni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)