DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársak! Vízügyi adottságainkat a múlt század közepén Széchenyi István így jellemezte: "Nem a víz nemléte a baj, de az, hogy ott nincs elég víz, ahol kellene, midõn, ahol semmi haszna, elég, tán még sok is van." Széchenyi idejében tehát az volt az elsõdleges feladat, hogy az elegendõ víz meglétét mindenhol meg kell teremteni, és a káros többletvizeket, árvizeket, egyéb vízkárokat el kellett hárítani.
Az idézett adottságok alapján született meg a tárgykört elsõ ízben átfogóan szabályozó, a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikk, amely a magyar vízgazdálkodás, a vízügyek jogi szabályozása történelmi kezdetének tekinthetõ.
A vízjogról szóló törvénycikket a vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvény helyezte hatályon kívül. A vízügyrõl szóló törvény megalkotásához a negyvenes évek végétõl, az akkori gazdaságpolitikai viszonyoknak megfelelõ új tulajdoni és szervezeti viszonyok létrejötte mellett, több mint tíz évre volt szükség. Az elmúlt években, a rendszerváltást követõen indult meg a vízügyrõl szóló 1964. évi IV. törvényt felváltó, a mai szükségleteknek megfelelõ, a környezetvédelemrõl szóló törvényjavaslattal is összehangolt, vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat elõkészítése.
A két törvényjavaslat elõkészítését, a törvény téziseinek megfogalmazásától egészen a normaszöveg elkészítéséig a Környezetvédelmi Minisztérium és a Közlekedési Minisztérium kijelölt képviselõibõl álló közös munkabizottság hangolta össze. Az egyéb érintettekkel - minisztériumokkal, az érdekképviseletekkel, ide értve az önkormányzati érdekvédelmi szövetségeket, a vízügyben érintett szakmai szövetségeket, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségét - a közigazgatási egyeztetés lezárásáig folyamatos volt az egyeztetés, és végül teljes körû egyetértéssel zárult.
A javaslatot a kormány elfogadta, majd 1994 januárjában az Országgyûlésnek benyújtotta. Tárgyalását egy évvel ezelõtt több országgyûlési bizottság megkezdte, és vitára alkalmasnak találta.
A kormányváltás után, 1994 végén, az idõközi változásoknak megfelelõen kiegészített törvényjavaslatot az új kormány az Országgyûlésnek a vízügyi politikával együtt T/415. számon ismét benyújtotta.
Az elõttünk lévõ, a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat a mellékelt vízügyi politikára épül. Vízügyi politikánk feladata, hogy adottságainkból kiindulva, az egyesült Európa keretei között is elfogadható vízgazdálkodási céljainkat, az elérésükhöz szükséges feltételeket, módszereket, eszközöket is meghatározza. Vízügyi politikánk lényege és egyben a legfontosabb vízgazdálkodási feladatunk, hogy térben és idõben az igényeknek megfelelõ mennyiségû és minõségû víz álljon rendelkezésre, a vízkárok - azaz az árvizek, belvizek és káros vízhiányok - megelõzhetõk vagy elháríthatók legyenek.
(10.00)
Ennek érdekében a vizek valóságos gazdasági értékének fokozottabb érvényesítése mellett az állami felelõsségnek továbbra is meghatározónak kell maradnia.
Vízügyi politikánk végrehajtásának legfõbb jogi eszköze a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat, amely 30 éve hatályban lévõ igazgatási jellegû törvény hatályon kívül helyezését tervezi. A hatályos vízügyi törvény a vizek szinte teljes körû állami tulajdonára, a vízgazdálkodási feladatok megvalósításának állami jellegére és a vízügyi igazgatás centralizált tevékenységére épül.
A vízügyi törvény mellett hatályban van a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó alapvetõ rendelkezéseket tartalmazó törvényerejû rendelet is. Ugyanakkor az elõttünk lévõ törvényjavaslat a vizekrõl, a vízi létesítményekrõl, azok kezelésérõl és a vízügyi szervezetrõl, a vizekkel összefüggõ komplex tevékenységrõl tartalmaz rendelkezéseket. Erre az összetett fogalomkörre a legáltalánosabb megjelölés, s talán legjobb kifejezés a vízgazdálkodás.
A vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat szerint a vizek és vízi létesítmények az állam, a helyi önkormányzat, a magánszemélyek és személyegyesülések, tehát gazdasági társaságok, szövetkezetek tulajdonában lehetnek, az állami és a helyi önkormányzati feladatok pedig tételesen meghatározottak. Ez a javaslat tartalmazza a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó, jelenleg még törvényerejû rendeletben lévõ legfontosabb jogszabályokat is. A társulatokra vonatkozó elõírások a vízjogról szóló már említett 1885. évi XXIII. törvénycikknek is a szerves részét képezték. A vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó alapvetõ rendelkezéseknek meggyõzõdésünk szerint a vízgazdálkodásról szóló törvényben van a helyük.
A most tárgyalásra kerülõ javaslat keretjellegû. A vízgazdálkodásra vonatkozó legfontosabb elõírásokat tartalmazza, ezen túl azonban a teljes kapcsolódó alacsonyabb szintû joganyag újszabályozására ad felhatalmazást a kormánynak és az illetékes miniszternek. A benyújtott javaslatban, természetesen a magyar jogrendszer keretei között, figyelemmel voltunk a fejlettebb nyugati demokráciákban alkalmazott szabályozásra is. A javaslat megfelelõ keretet biztosít az Európai Unió joganyagával való harmonizációhoz, alapot nyújt az 1994. évi I. törvénnnyel kihirdetett úgynevezett európai megállapodásban a vízgazdálkodással szembeni követelmények teljesítéséhez.
Tisztelt Ház! Az említett változások lényegesebb elemei a következõk: A törvényjavaslat a tulajdonosi struktúrát illetõen alapvetõen új. A javaslat - a vizek szinte kizárólagos állami tulajdonát már korábban megszüntetõ részleges módosításokat összefoglalva, pontosítva és kiegészítve - egységesen határozza meg a vizekre és vízi létesítményekre vonatkozó tulajdonjogi rendelkezéseket. A javaslatban érvényesül az állam megváltozott szerepvállalása, az önnkormányzatok megnövekedett feladat- és hatásköre, a hatósági jogkörök decentralizálása. A törvényjavaslat átemeli "A tulajdonra és a tulajdon mûködtetésére vonatkozó rendelkezések" címû fejezetébe a vízügyi törvénybõl, illetõleg az Országgyûlés által korábban már megalkotott ágazati koncessziós törvénybõl a vízügyre vonatkozó szabályokat. Természetesen ez az átemelés nem mechanikus, figyelemmel van az elmúlt idõszak tapasztalataira, megteremtve az önkormányzati és az állami vízi közmûvek liberalizált mûködtetésének lehetõségét.
A javaslat, a környezetvédelmi törvénnyel összhangban, eleget tesz annak a követelménynek, mely szerint a vízháztartási viszonyokba beavatkozás csak ellenõrzött módon, az ökológiai viszonyok káros megbontása nélkül történhet. Figyelembe veszi, hogy a vízkészletekkel történõ hatékony gazdálkodás teljességre törekvõ szemléletet követel, olyat, amely a társadalmi és gazdasági fejlõdést a környezet védelmével kapcsolja össze. A törvényjavaslat további lényeges eleme, hogy érvényesíti a vízkészletekkel mint nemzeti vagyonnal való gazdálkodást, valamint teret nyit a szolgáltatások területén a piaci értékszemléletnek.
A javaslatot áthatja az az elv, hogy a közüzemi szolgáltatásnál a létfenntartáshoz szükséges ivóvizet a lakosság részére még akkor is szolgáltatni kell, ha az érte járó díjat nem fizetik meg. Az ezt meghaladó vízigény kielégítését is csak korlátozni, de nem megszüntetni szabad.
A vízügyrõl szóló törvény a felszín alatti vizet mint a föld mélyének kincsét, tulajdonjogilag a polgári törvénykönyvnek a kizárólagos állami tulajdon tárgyait szabályozó rendelkezéseire vezette vissza. A javaslat a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek módosításával régi értelmezési problémát old meg. A törvényjavaslat a korábbi szabályozással ellentétben külön nevesíti a felszín alatti vizeket, amelyek, mint a kizárólagos állami tulajdon tárgyai, döntõ szerepet játszanak Magyarország településeinek ivóvízellátásában.
A hatályos törvénybõl átvettük azokat a rendelkezéseket, amelyek idõszerûségét társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások nem érintették. Ezek korszerûsítésével biztosítja a javaslat, hogy a vízügyi feladatokat ellátó szervezetek a feladataik ellátásához szükséges használati szolgalmi joggal rendelkezzenek a vízparti, az úgynevezett idegen ingatlanokon. Ugyanakkor a kártalanítási kötelezettségüket a törvényjavaslat a polgári törvénykönyv hatályos rendelkezései szerint a tulajdonosok érdekében szabályozza.
Végezetül a változások lényegesebb elemei között említem, hogy a törvényjavaslat lehetõséget teremt a vízgazdálkodásban elengedhetetlen feladatellátási és finanszírozási ésszerûsítésre. A törvényjavaslat az állami tulajdon csökkentésével, az állami alapfeladatok módosulásával, az önkormányzati tulajdonhoz igazodó önkormányzati feladatvállalással a vízgazdálkodási feladatok megvalósításában a társulatok és a közvetlenül érdekeltek nagyobb költségviselésével számol.
Tisztelt Országgyûlés! Idézettel kezdtem, azzal is zárom felszólalásomat. Richelieu szerint ahhoz, hogy egy állam kormányzása során helyesen járjunk el, sokat kell hallgatni és keveset beszélni. Úgy vélem, az nem vitatható, hogy a vízügyi szakma az elmúlt idõszakban többet hallgatott és keveset beszélt. Õszintén remélem, hogy a víz világnapjához közeledve a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat nemcsak a beszéd, hanem a párbeszéd kezdete lesz. A parlamenti vita során képviselõtársaimtól beérkezõ módosító indítványokkal tovább finomodhat a törvényjavaslat - ezt várjuk is -, és a vízgazdálkodásról szóló törvény jól fogja szolgálni közös célunkat, a korszerû magyar vízgazdálkodást. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg. Meggyõzõdésem, hogy annak alapján korszerû gazdasági törvényt indíthat el az Országgyûlés. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)