DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy a kialakult helyzettel szemben méltatlan az az uszító hangnem, ami a Házban elhangzott. (Felzúdulás az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Kövér László: Szégyelld magad! Mit képzelsz! - Taps az MSZP padsoraiból.) Persze teljesen tisztában vagyok azzal és a szocialista képviselõcsoport minden tagja tisztában van azzal, hogy országgyûlési képviselõként mindenkinek joga, hogy ebben a Házban megszólaljon és mi megteszünk mindent azért, hogy ez így legyen. De mindenkinek felelõssége is van abban, amit beszél. (Zaj a jobb oldalon. - Dr. Torgyán József: Meg amit tesz!) Annál is inkább, mert ha valaki a Bibliát idézi, jó lenne, ha pontosan idézné, mert nem hét csapás, hanem tíz csapás volt a hét szûk esztendõ, amit talán Torgyán képviselõtársam szépen összekevert. (Derültség a bal oldalon. - Dr. Torgyán József: Bárcsak tíz csapásról lenne szó!) Ennyit a pontosságról.
Azt is örömmel hallottam, hogy a kisgazdapárt frakciója tudja, hogy mit tegyen. A választópolgárok is tudták 1994 májusában, nem szavaztak rájuk! (Felzúdulás az FKGP padsoraiból. - Közbeszólás: Várd ki a végét! - Dr. Kávássy Sándor: Lesz még szavazás!) Komolyra fordítva a szót, szerintem ez a kormány akkor lenne szószegõ, ha nem nézne szembe a valósággal és nem cselekedne. Nem hiszem, hogy idõtállóak lesznek azok a szavak, amelyek szószegéssel vádolták a kormányt akkor, amikor szembenézett a valósággal és cselekedni akart. Nem a jövõt éljük fel, hanem valamiféle esélyt próbálunk teremteni, mert ennek az országnak az elmúlt tíz évben már kétszer volt esélye, hogy a gazdaság kátyújából, gödrébõl kikapaszkodjon: a '80-as évek végén, '92-ben, és sajnos egyikbõl sem lett semmi! Nem szorulnánk rá arra, hogy újra nekirugaszkodjunk, ha ezek az akciók sikeresek lettek volna!
Mirõl van szó a kormány elképzeléseiben? Három dologról. A versenyképesség megõrzésérõl, helyreállításáról és annak a veszteségnek a behozásáról, amit még Közép-Kelet-Európában is elszenvedtünk. Ezt szolgálja a leértékelés, a vámtöbblet és az exportösztönzõ intézkedések. Ez lehet egyedül az alapja annak, amit egyébként az ellenzéki pártok is joggal követeltek, hogy tartós növekedés legyen ebben az országban, és ne egyensúlytalanság révén legyen tartós növekedés.
Mit mond ez a kormányprogram másodszor? Azt, hogy végre meg kell kezdeni az államháztartási törvény végrehajtását, amelyrõl az ezt megelõzõ, sõt még az azt megelõzõ kormány is beszélt. Ez a legnehezebb! Évekig fog tartani, valószínûleg sok ilyen parlamenti ülést fogunk végigülni, de nem lehet kitérni elõle. Egyébként minden ellenzéki párt a választási kampányban ugyanezt ígérte, hogy hozzákezd az államháztartás reformjához. Most megkezdõdik! Tessék emlékezni a saját programjaikra is! (Taps az MSZP padsoraiból.) Nem könnyû! Egyikünk sem örül, nem szívességbõl tesszük, hanem kényszerûségbõl! És nagyon végig kell gondolni majd a konkrét lépéseket, amikor ide a Ház elé kerülnek, hogy vajon milyen formában, milyen módon, milyen rászorultsági elv alapján, milyen határértékek mentén legyenek ezek az intézkedések. Ez már a közös felelõsségünk lesz az Országgyûlésben. De hogy ez a lépés halaszthatatlan, azt hiszem, azzal - ha önök félreteszik a demagógiát - szívük mélyén egyet kell érteniük. Vitatkozzunk majd akkor azon, hogy kikre vonatkozzon és milyen formában. De úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok kötelessége is - nem irántunk érzett figyelmükbõl, hanem a választópolgárok iránt érzett figyelmükbõl -, hogy ezeket a lépéseket õk is gondolják végig.
És igen, e programnak része egy harmadik dolog is: megpróbálni az inflációt - ami szükségszerûen e lépések hatására növekedik - valahogy kézben tartani. Ezt szolgálják a bérrel és a költségvetés hiányával kapcsolatos lépések. El lehet-e ezeket a lépéseket kerülni - ez az igazi kérdés! A válasz az, hogy mindenki, aki megpróbálta elkerülni ezeket a lépéseket, még nehezebb helyzetbe hozta az országot. Nem örömbõl teszi a kormány, amikor ezekre a lépésekre vállalkozik, és nem gond nélkül és nem vita nélkül. Ennek számos jelét tapasztalhatjuk és nyilván fogjuk is tapasztalni a szocialista képviselõcsoportban folyó vitákon, de a lépéseket nem lehet tovább halogatni, mert nem a jövõt éljük fel, hanem az utolsó esélyt arra, hogy az ország felemelkedjen.
Úgy gondolom, sokakat meglepett az intézkedések határozott hangvétele. Nyilvánvalóan ezen is vita lesz. De nem lehet egy országot hosszú idõn keresztül bizonytalanságban és tétovasággal kormányozni. Igen, meg kell vitatni majd ezeket a konkrét lépéseket és ezen leszünk mi is a szocialista képviselõcsoportban. De úgy gondolom, nem adhatjuk fel a reményt, hogy az elõzõ kormányok hibáit és elmaradt intézkedéseit korrigáló lépések után végre kitörhessünk ebbõl a helyzetbõl.
A mostani intézkedéseknek senki sem örül a szocialista képviselõcsoportból, és gondolom, a minket támogató, ránk szavazó emberek közül sem. Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy ezeket az intézkedéseket miért ez a kormány vezeti be, miért az MSZP és az SZDSZ vállalja, hogy ezeket a lépéseket megtegye. Azért, mert nincs más lehetõsége, mert a választópolgárok pontosan azzal bíztak meg bennünket, hogy ezen a helyzeten változtassunk és olyan idõpontban és olyan módon, hogy remény legyen a kikászálódásra.
Bízom benne, hogy e lépések hatásaként is az ország, a gazdaság versenyképességének a visszaállításával, a valóban rászorultság elvén alapuló szociális támogatásokkal sikerül is belátható idõn belül változtatni az ország helyzetén.
Úgy gondolom, hogy a bizalom és a türelem fogy. Fogy a bizalom és a türelem az országban. Nincs kétségem tehát afelõl, hogy a kormánynak adott türelmi idõ is véges. Mégis azt gondolom, hogy most türelmi idõt kell adnunk a kormánynak, az új pénzügyi vezetésnek, hogy hozzálásson ennek a programnak a megvalósításához. A frakció nagyon rövid vitát folytatott errõl a kérdésrõl és ma este folytatni fogja ezt a vitát. De abban bízom, hogy ezt a türelmi idõt a frakció meg fogja adni a kormánynak. És úgy gondolom, hogy fel fogja kérni a kormányt, hogy kiszámítható viszonyokat teremtsen a vállalkozásokat ösztönzõ adózás és az infláció megfékezése terén is, mégpedig minél elõbb. Nagyon remélem, és türelmünk ennek is szól, hogy a kormány belátható idõn belül visszatér a munkavállalókkal folytatott párbeszédhez és elénk hozza a szociális intézményrendszer teljes programját.
Határozott intézkedésekre van tehát szükség, meggondolt lépésekre és cselekvésre. A szocialista képviselõcsoport ebben támogatni fogja a kormányt. A kormány és személyesen Horn Gyula nagy felelõsséget vett a vállára. Úgy gondolom, hogy ezt a felelõsséget nem tudta elkerülni, és ennek a felelõsségnek a vállalásához a szocialista képviselõcsoport részérõl minden politikai támogatást meg fog kapni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)