DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Kérem visszavenni az idõt és akkor kezdem. (Megtörténik.) Köszönöm szépen.
Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Miniszterelnök Úr! Úgy gondolom, kihirdetett intézkedéseik meghozatalakor önök nem vették tekintetbe, hogy az ország lakossága 1848. március 15-ének megünneplésére készül. S talán kikerült a figyelmükbõl az a tény, hogy 1848. március 15-ére - nem tudom, miniszterelnök úr, ezt mennyire tudja - végül is az ancien régime magyarellenes intézkedései miatt, tulajdonképpen azért került sor, mert a magyarságot meg akarták semmisíteni.
És most az ön intézkedései, miniszterelnök úr, a családot verik szét, szétverik a nemzetet. S kérdezem öntõl: nem fél-e ön, miniszterelnök úr? Hiszen március 15-e következik! Mi március 14-e estéjére, hat órára, a Petõfi térre meghirdettük a fáklyás felvonulást, a magyar nemzet 1848-as szabadságharcára emlékezvén; meghirdettük az alapszerzõdések ellen. S gondolja, most tudomásul fogjuk venni, hogy a gyerekektõl elveszik a kenyeret, hogy nem lesz gyet, hogy nem lesz gyed, hogy nem lesz szociális pótlék, hogy nem lesz szülési hozzájárulás?! (Zaj.)
Vajon az a párt, amelynek a jelmondata közel száz éve "Isten, haza, család", az eltûri majd a család elleni támadásokat, a nemzet elleni, a haza elleni, az Isten elleni támadást?! (Közbekiáltások: Óh!! - Derültség a bal oldalon. Taps a jobb oldalon.) Mert én Isten elleni bûntettnek tekintem azt, ha a gyerekekhez nyúlnak hozzá, ha a gyerekektõl és az anyáktól akarják elvenni azt, amit az önök hozzá nem értése, dilettantizmusa, tehetségtelensége elvett ettõl az országtól!
Emlékezzék, miniszterelnök úr: nyolc hónapon át nem tudtunk mást mondani - mert ez felelt meg a valóságnak -, mint hogy önök káosz-helyzetet idéznek elõ, szakértelem helyett dilettantizmus az, amit tesznek. És ráadásul, a lényegét tekintve, nem tesznek mást, mint lebontják azt, amit a korábbi parlament négy éven keresztül alkotott. (Zaj, moraj a bal oldalon. Közbekiáltások: Pfúj!)
De most, sajna, túlléptek ezen: most már a saját maguk által alkotott törvényeket is lebontják. Szembekerültek önmagukkal is, hiszen a gyes, a gyed és a többi alapvetõ szociális intézkedés felrúgásakor legalább nyolc, eddig hozott törvényükhöz kénytelenek hozzányúlni. A parlament a következõ hónapokban mást sem fog tárgyalni majd, mint az önök újabb elõterjesztéseit, hogy most már azokat a törvényeket is helyezzék hatályon kívül, amelyeket önök indítványoztak.
S ezzel szemben ott állnak a tények:
Most olvastam a Népszabadságban, az önök újságjában... (Folyamatos zaj a bal oldalon.)..., önök nem látnak kivetnivalót abban, hogy Magyarországon valaki százezer forint törzstõkéért 15 milliárd forintnyi vagyoni részesedéshez jutott!
De kérdezem én: hogy fogja megérteni, mondjuk annak a jegybanknak az elnöke a kis gyed vagy gyes után kétségbeesve síró anyákat, azokat a családokat, amelyek nem fogják tudni a gyerekeiket kellõen ellátni, hogy mennyire hiányoznak ezek a fillérek? Hogy fogja megérteni az a jegybank-elnök, aki a korábbi munkahelyén 20 millió forint körüli havi fizetést élvezett, és legalább 20 millió forint volt az ehhez kapcsolódó bonusz?! (Zaj a bal oldalon.)
Vagy kérdezem én: a saját tanácsadói körében, miniszterelnök úr, nem tudna akár egy tucat személyt is felsorolni, aki korábban vagy jelenleg legalább havi egymillió forintos jövedelemmel rendelkezett vagy rendelkezik? Kérdezem én: hát vajon ha önök szociális intézkedésekhez nyúlnak hozzá, nem ezekhez a fizetésekhez kellene elõször hozzányúlni? (Taps az FKGP padsoraiban.) Hogy lehet itt egyáltalán a magyarságnak talpon maradni, ha önök az özvegyek és az árvák könnyein akarják felépíteni a saját társadalmukat?! (Derültség, zaj a bal oldalon.)
(16.00)
Kérem, miniszterelnök úr, a Független Kisgazdapárt ehhez nem hajlandó segítséget nyújtani. Mi nemcsak hogy tiltakozunk ez ellen, hanem mi holnap, március 14-e estéjén a Petõfi szobortól tiltakozó nagygyûlést fogunk meghirdetni az önök intézkedésével szemben, és felhívjuk a magyarság összes felelõs képviselõjét, hogy ezt a nemzetrontó politikát ne engedjék továbbvinni!
Ön azt mondta, hogy nincs más alternatívájuk. Hogyne lenne más alternatívájuk! Aki nem tud az ország érdekében tenni, az vonja le a következtetéseket, amint azt az ön egyes miniszterei példamutató értékkel megtették! Mondjon le, miniszterelnök úr! (Taps a kisgazdapárti padsorokban.) Ha Ön nem tudja, hogyan kell ezt az országot kivezetni ebbõl a katasztrófa- helyzetbõl, akkor legalább vegye észre, hogy az országban vannak olyan erõk, amelyek ezt tudják. (Zaj, derültség a kormánypárti padsorokban.) De ez nem megy a félelem diplomáciájából! Ez nem megy azon az úton, hogy most hajbókolok Kelet felé, aztán hajbókolok más irányba. Itt a magyarság érdekében ki kellene állni.
És kérdezem én öntõl, miniszterelnök úr, hogy most, amikor elkezdték a család, a nemzet felszámolását, nem gondolják-e, hogy március 15-e 1995-ben esetleg ugyanazt fogja hozni, mint 1848-ban, hogy a nép a szabadságáért színre lép? És nem gondolják-e önök azt, hogy akkor, amikor önöknek természetes dolog, hogy mondjuk a Magyar Hitelbank konszolidálására jusson 100 milliárd forint, akkor 100 forint ne jusson a gyermekek családi pótlékára!
Egyértelmû, hogy a Független Kisgazdapárt nem hajlandó tudomásul venni azt a politikát, amely a gyermekek családi pótlékától kezdve az államszerzõdésekig bezárólag a magyarság valamennyi érdekét feladja. Nincs olyan területe a magyarságnak, amelyet önök föl ne adtak volna, amelyet idegen érdekekért ki ne szolgáltatnának.
Úgy gondolom, épp olyan tragédia a magyar nemzetre nézve a gyesnek a megvonása, mint az alapszerzõdések, és bármilyen kormányzati tevékenységet nézek, mindenütt ugyanezt a magyarságellenességet fedezem fel. Kérem, én ki merem mondani: az egyiptomi 7 csapás a Bokros-féle 25 ponthoz képest valami kívánatos idealizmus, (Derültség.) de a 26. csapás - amelyet ön mért a magyarságra, Horn miniszterelnök úr - túltesz az összes csapáson, az egyiptomi 7 csapáson, a Bokros-féle 25 csapáson, mindenféle csapáson. Ez a magyar nemzet végveszélyét jelentené.
De mi itt vagyunk még, az ellenzék... (Derültség és taps.) és úgy gondolom, mi nemet mondunk az önök nemtelen törekvésére. És mi azt mondjuk, hogy mi tudjuk, hogyan kell kivezetni ezt az országot a bajból (Francz Rezsõ: Kabaré!), merjük és tesszük! Mi merjük és mi tesszük! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.)