HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Bizonyára tudják, hogy tegnap a kormány rendkívüli ülést tartott. Az is tény, hogy ezen a rendkívüli ülésen rendkívül fontos intézkedéseket hoztunk. Olyan horderejû lépéseket fogalmaztunk meg, amelyekrõl megítélésem szerint tájékoztatni szükséges önöket.
Feltétlenül szólni akarok - nem hosszan - a tegnap elfogadott stabilizációs csomag néhány elemérõl, rögtön hozzátéve, hogy nagyon sokat fogunk még ezekrõl az elemekrõl - konkrét kérdések kapcsán - beszélni itt, a parlamentben.
Kérdésként merülhet fel, hogy szükség volt-e ezekre a lépésekre, ezekre az intézkedésekre. Meggyõzõdésünk, megítélésünk szerint az ország pénzügyi, gazdasági helyzete feltétlenül szükségessé tette ezeket a lépéseket és intézkedéseket.
Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de ténylegesen arról van szó, hogy a Magyar Köztársaság sodródik egy kezelhetetlen válság felé...(Zaj a jobb oldalon. - Dr. Kövér László: Kormányozni kellene!).., méghozzá egy több éve tartó folyamatról van szó. Alá szeretném húzni, hogy ez a folyamat nem 1994 nyarán kezdõdött el. (Dr. Kövér László: '56-ban! - Zaj a jobb oldalon.)
El kívánom mondani azt is - anélkül, hogy a számadatokba merülnék -, hogy köztudott, milyen nagy mértékben növekedett az elmúlt évek során az ország belsõ államadóssága. Hiszen 1990 és '94 között 1500 milliárd forintról 3800 milliárd forintra növekedett a belsõ államadósság összege; s ezen belül az évi törlesztés az 1990. évi 70 milliárdról a múlt évben 360 milliárd forint csak a kamatfizetési kötelezettség a belsõ államadósság után.
Mi nem fogunk azon kormányok sorába csatlakozni, amelyek további százmilliárdokkal növelik ezt az államadósságot. Elhatározott szándékunk, hogy ezt a folyamatot megállítjuk, különben elzálogosítjuk gyermekeink, unokáink jövõjét. (Zaj, fütty a jobb oldalon.)
Úgy ítéljük meg, hogy összességükben ezek a kedvezõtlen folyamatok egyidejûleg tönkretehetik azt a törékeny gazdasági kibontakozást is, amely különösen az elmúlt évben elkezdõdött. Mindezek mellett a kedvezõtlen gazdasági, pénzügyi folyamatok mellett óriási belsõ aránytalanságok is kialakultak.
Ismeretesek mindannyiunk elõtt azok a nagy jövedelmi különbségek, amelyek a társadalom helyzetét jellemzik. Az ilyen jövedelmi különbségek természetes velejárói a piacgazdaságnak, de hozzá szeretném tenni, hogy ugyanakkor nagyon sok a természetellenes jelenség is, amely idegen egy egészséges piacgazdaságtól.
Tudjuk azt, hogy miközben milliók szegényednek el, ugyanakkor a szociális ellátó rendszerben és a társadalmi juttatások terén egyfajta egyenlõsdi érvényesül; legyen szó akár a családi pótlékról, az egészségügyi ellátásról, az oktatásban való részvételrõl és bizonyos mértékig a munkanélküli- segélyekrõl. Ezt a jelenséget még tetézi a kijátszások, a csalások széleskörûen elterjedt gyakorlata is. Tehát ezen is változtatni kell.
Köztudott az önök számára az is, hogy az adósságunk finanszírozásához, a fejlõdés beindításához és a felzárkózáshoz külföldi forrásokra van szüksége az országnak. Ezeket a külföldi forrásokat akkor szerezhetjük meg, akkor kaphatunk pénzt, amennyiben rendbe tesszük a saját dolgainkat. Nincs olyan számottevõ, komoly külföldi partnerünk, amelyik ne igényelné, hogy igenis, meg kell állítani a kedvezõtlen folyamatokat és hozzá kell látni a pénzügyi, gazdasági helyzet rendbetételéhez.
Sajnos, az is tény, hogy évek óta nem volt ebben az országban olyan kormány - hosszú évek óta -, amely szembenézett volna ezekkel a kihívásokkal, amely szembenézett volna és megtette volna a szükséges lépéseket. A szocialista- liberális kormány szembenéz a valósággal és megteszi a szükséges lépéseket. (Zaj a jobb oldalon.) Nagyon nehéz szívvel, nagyon nagy gyötrõdéssel és meg kell mondanom: vállalva azt az esetleges pillanatnyi népszerûtlenséget is, amely ilyen intézkedések nyomán keletkezhet. Vállaljuk a sok támadást is, számolva azzal, hogy egyes politikai és más érdekcsoportok a kialakult helyzetbõl vagy a szükséges intézkedésekbõl politikai tõkét próbálnak kovácsolni.
Mindezeket a lépéseket, amelyeket tegnap elhatároztunk, azért hoztuk meg, mert nincs más választásunk.
(15.10)
Itt nincs alternatíva. (Dr. Torgyán József: De van: a demokrácia.)
Tisztelt Képviselõtársam! Hidd el, higgye el: nincs más alternatíva. (Zaj a jobb oldalról.) Tudniillik vagy cselekszünk, vagy pedig menthetetlenül belesodródunk egy olyan helyzetbe - mondhatni: egy olyan káoszba -, amely már kezelhetetlenné válik.
Hangsúlyozni szeretném az önök számára és a közvélemény számára is, hogy az, amit tegnap elhatároztunk, nem valamiféle rögtönzés eredménye. Az a csomag, ami elkészült, többhónapos munkával, a legkülönbözõbb hazai és külföldi szakmai körökkel való egyeztetés alapján született meg. Tehát egy tudatos felkészülési program volt annak érdekében, hogy megalapozzuk a döntéseket és a sok rossz lépés közül a kevésbé rosszat tudjuk választani.
Tény az is, hogy olyan módszert is alkalmazni kellett, amellyel meg kellett, meg tudtuk akadályozni például a forintleértékeléssel kapcsolatos valutaspekulációkat, hiszen ismeretes... (Derültség, szórványos taps az ellenzék soraiban.) - köszönöm az elismerést - ... hiszen ismeretes az, hogy a tavaly augusztusi leértékelés kapcsán nagyon sokan jutottak, hogy úgy mondjam, illegális jövedelmekhez... (Dr. Kövér László és dr. Torgyán József egyszerre: Fotex!).., vagy olyan jövedelmekhez, amikért nem kellett valamiféle nagy munkát végezni.
Amit az intézkedési csomaggal kapcsolatban alá szeretnék húzni:
Elõször: ez az intézkedési csomag növekedéspárti, tehát a gazdasági növekedést helyezi középpontba, méghozzá úgy, hogy ezzel egyidejûleg biztosítja az ország mûködõképességét, ösztönzést teremt a növekedés és a beruházások számára, és kiszámítható politikát hirdet, kiszámítható politikát jelent a gazdaság és - hozzá szeretném tenni - a társadalom szélesebb köre számára is.
Másodszor: a mostani szociális ellátó rendszert nem lehet tovább fönntartani a mai formájában, a mai struktúrájában. Éppen ezért azt határoztuk el, hogy azok kapjanak családi pótlékot, gyermeknevelési támogatást, tandíjmentességet, szociális ösztöndíjat, akik erre valóban rászorulnak. És minden ellenkezõ híreszteléssel szemben mindez nem azt jelenti, hogy ez a kormány lemondott volna a szociális ellátó rendszer fenntartásáról. Hogy csak egy számot mondjak: mindazok a döntések, amiket meghoztunk - a nyugdíjakat nem számítva - a szociális ellátó rendszernek alig öt százalékát jelentik konkrét összegben kifejezve.
Harmadszor: ezeknél a szociális területeken hozott intézkedéseknél nagyobb méretû mindaz, amit tettünk az államigazgatás, tehát a saját terület kiadásainak kurtítása, csökkentése érdekében.
S végül negyedszer: hozzá szeretném tenni azt is, hogy a kormánynak nem csak elhatározott szándéka, hanem már tízegynéhány nappal ezelõtt megállapodott abban, hogy konkrét intézkedéseket kíván tenni a feketegazdaság visszaszorítása, illetve legális csatornákba való terelése érdekében. Ennek nyomán, az így elért bevételekkel is minden bizonnyal lehet segíteni a rászorultakon: egy részét szociális ellátásra is lehet fordítani.
A tisztelt Országyûlés a most készülõ konkrét intézkedések, tervek kapcsán meg fogja ismerni - mert tájékoztatni fogjuk önöket és a széles közvéleményt - a feketegazdasággal összefüggõ konkrét lépéseinket. Mint ahogy az is igaz, intézkedést fogadott el a kormány arra vonatkozóan is, hogy igenis, vissza kell fogni a vezetõi jövedelmeket a veszteséges vállalatoknál ott, ahol ez nincs teljesítménnyel alátámasztva.
Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a tegnap elfogadott csomag csak a kezdet, ami azt jelenti, hogy további lépések történnek, nem csupán a parlament elõtt fekvõ, és remélhetõen márciusban vagy április elején elfogadásra kerülõ privatizációs törvénytervezet ügyében, hanem - ahogy legutóbb is említettük - az ország modernizációs programjára vonatkozó konkrét elképzelések szintén kimunkálás és egyeztetés alatt vannak az államháztartási reform érdekében, és minden más területen, amely az ország gazdasági, társadalmi kibontakozása felé mutat.
Mi elindultunk ezen az úton, és végig is fogunk rajta haladni. (Zaj a jobb oldalon.) A szocialista-liberális kormány azt teljesíti, amit a választásokon az állampolgároknak ígértünk. Még azt szeretném kérni... (Derültség, zaj az ellenzék soraiban. - Torgyán József: Hát, ez nem igaz...)
Emlékeztetni kívánom tisztelt ellenzéki képviselõtársaimat arra, hogy mi a választási kampányban és programban azt mondtuk: '94-'95 azzal fog eltelni, hogy rendbetesszük az ország dolgait. Nos, uraim, hölgyeim, errõl van szó. (Zaj az ellenzék soraiban.)
Nagyon kérem, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselõtársaim, hogy ebben a küszködésben, amelyet az ország helyzetének javítása érdekében folytatunk, legyenek partnerek az ellenzéki pártok is, hiszen az ország ügyérõl van szó. Legyen partner a szociális oldal - mind a munkavállalók, mind a munkaadók érdekképviseleti szervezetei -, és szeretnénk a lakosság, a széles közvélemény támogatását is kérni a feladatok megoldásához. A kormányzattal lehet ütközni, lehet konfrontálódni - a valósággal nem lehet, vagy legalábbis hiába ütközik bárki is. Ezt nagyon szeretném a figyelmükbe ajánlani.
És végül engedjék meg: azt kérem a tisztelt sajtótól, a sajtó munkatársaitól és képviselõitõl, hogy nyújtsanak hiteles képet a közvélemény számára az ország valós helyzetérõl, a megoldásra váró problémákról. Köszönöm az eddig nyújtott segítségüket is. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)