SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Utolsó hozzászólóként nagyon nehéz nekivágnom a feladatnak, de végül is azért kell elmondanom a véleményemet, mert talán egy kicsit más szempontok szerint kell megvilágítanom néhány dolgot a törvény kapcsán.
Tudnivaló az, hogy az ENSZ-nek az "Egyetemes nyilatkozat az emberi jogokról" címû cikke 27. §-ának (2) bekezdése mondja ki azt: "Mindenkinek joga, hogy bármely tudományos, irodalmi és mûvészeti alkotásból folyó anyagi és erkölcsi értékei oltalomban részesüljenek." Ez egy olyan magas szintû joganyag, aminek e törvénynek is meg kell felelnie.
Azt gondolom, ez a törvényjavaslat jó eszköze a magyar szabadalmi rendszer újjáalkotásának, és jó célokat tûzött ki. Hozzászólásomban szeretnék rámutatni a szabadalmi egyezménnyel összefüggésben a törvény bizonyos pontjaira, illetve az ennek kapcsán általam vagy általunk javasolt Európa- politikai lépésekre.
Véleményem szerint a törvényjavaslat jelen formájában lényeges elõrehaladást jelent a magyar iparjogvédelem területén az eddig alkalmazott jogszabályokhoz és joggyakorlati hagyományokhoz képest. Mindez elsõsorban abban ölt testet, hogy az Európában elfogadott és a fejlett ipari országok által követett jogalkotói elõírásokhoz jobban hasonlító, pontosabb keretek között meghatározott jogszabályi környezetet biztosít a szellemi tulajdonjogot érintõ és napjainkban a gazdasági élet mind fontosabb tényezõjeként kezelt ügyekben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ezen szellemi tulajdonjogok birtokosai és leendõ megszerzõi pontosabb módon, meghatározott keretek között, elõre kiszámítható feltételek mellett szerezhetnek érvényt oltalmi igényüknek. Másrészt az érintett országos hatáskörû államigazgatási szerv, a nevében is megváltozás elõtt álló Magyar Szabadalmi Hivatal számára elõnyt jelenthet az, ha lehetõség nyílik egységes - szükségképpen szubjektív elemektõl jobban elvonatkoztatott - és a Magyarországon bejelentõ nagy számú külföldi számára is elfogadhatóbb, könnyebben követhetõ jogalkalmazási gyakorlat kialakítására. Az új törvény mielõbbi elfogadásával közvetlenül a magyarországi jogbiztonság, közvetve pedig a gazdaságpolitika fejlett országok általi megítélése fog feltehetõen javulni. Várhatóan a külföldi bejelentõk fokozódó aktivitása, de a nagyobb számú érvényben lévõ - akár külföldi jogosultságú - szabadalom egyáltalában nem jelenti a mûszaki fejlesztés gátját, mint ahogy azt a technológiában és a gazdasági potenciál terén vezetõ országokban bejegyzett ilyen szabadalmak kiemelkedõen magas száma igazolja.
Az Európai Közösség egy következõ integrációs szakaszának küszöbére ért el ezen a téren, és az európai szabadalmi egyezményt - amelyet 1973-ban hoztak létre, tulajdonképpen az eddigi gyakorlat szerint -, ahol az oltalom nemzeti jellegének elvét fogalmazták meg, most a közösségi oltalmi rendszerrel szándékoznak felváltani. Ennek eszköze a közösségi védjegyhivatal intézményének megalakulása lenne, és ez az 1996-ra elõirányzott mûködésbe lépéssel hangsúlyos jele az eltökélt integrációs szándékoknak.
A Közösség számára a konkrét döntések iránti jelenlegi hajlandóság a formális tagság egy speciális közbülsõ lépcsõfokát, az úgynevezett kiterjesztési rendszert támogatja. Azért kell errõl beszélni, mert két lehetõség van a szabadalmi egyezményhez való csatlakozás kapcsán: az egyik a kiterjesztési rendszer - vagy másképp lehet úgy fogalmazni, hogy a szlovén forma -, a másik pedig a teljes jogú tagság. Azt gondolom, célszerû az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás menetrendjének kidolgozása, és ennek kapcsán az európai szabadalmi szervezet és a hivatal új - és amint említettem: "kiterjesztési rendszer" elnevezésû - közbensõ javaslatának értékelése.
(18.00)
Ez egy új forma. Az új formulát az úgynevezett RIP-programban részt vevõ országok részleges integrálásához a teljes jogú csatlakozás elõtti elõszobájának tekinthetjük. Ez a program a Phare-program iparjogvédelmi programja. Vagyis a kiterjesztési rendszer alapgondolata az, hogy mûködteti az európai szabadalmi egyezmény funkcionális oldalát, de elhalasztja az intézményi oldal bevezetését. Ennek a rendszernek vannak elõnyei és hátrányai is.
A kiterjesztett európai szabadalmi bejelentéseknek és szabadalmaknak ugyanolyan hatásuk van, ugyanazon rendelkezések alá esnek, mint a nemzeti úton tett megfelelõ társaik. Ebben föltétel, hogy a közzétételtõl számított három hónapon belül az igénypontok fordítását a nemzeti szabadalmi hatóságokhoz benyújtják és az elõírt közzétételi díjat leróják. A müncheni egyezményben az EPC-nek a bejelentõket megilletõ jogorvoslatai, valamint fellebbezési lehetõségei nem vehetõk igénybe a kiterjesztési eljárásban. Tehát már ez az elsõ hátránya annak, ha a kiterjesztési eljárást alkalmazzuk a magyar szabadalmi rendszerben.
Általában kiköthetõ lenne, hogy a jogosult a leírás és az igénypontok hivatalos nemzeti nyelvû fordítását is benyújtja. A kiterjesztési megállapodás csak az oltalmi kört meghatározó, a nem szakértõ számára nehezen értelmezhetõ szabadalmi igénypontok fordításának a benyújtását írhatná elõ. A kiterjesztési megállapodás ajánlata öt évre szólna, és további kétéves idõtartamra meghosszabbítható lenne. Egy ilyen megállapodás megkötése viszont jelentõsen elodázhatja a teljes jogú csatlakozást.
Régiónk átlagának homogén tömbként való kezelésére van hajlam, amelynek engedve a magyar iparjogvédelem megbecsült, szuverén nemzetközi pozícióját kellene részben feladni, ha ezt a megközelítést elfogadnánk. Azt gondolom, arra kell törekedni, hogy a következõ teljes jogú hullám, az Európai Unió 1995. évi EFTA-tagországokkal való bõvülésének lendületével az ehhez csatlakozó Finnország és néhány kis európai államból, továbbá Magyarországból állhatna össze. Így valamennyi új tag nemzeti hatósága saját hivatalos nyelvén is fogadhatna bejelentéseket. Bármely szerzõdõ állam elõírhatja a megadni szándékozott európai szabadalom leírásának nemzeti hivatalos nyelvén való benyújtását és az ilyen fordítás közzétételének megtérítését.
A teljes jogú csatlakozás eredményessége és ennek közvetlen mutatói megjelennek az európai bejelentésekben található megjelölési gyakorisággal. Az elsõ módon Szlovénia csatlakozott ehhez a programhoz, akik 1994. március elején elkezdték mûködtetni ezt a rendszert. Lettország és Litvánia '94 januárjában írták alá a megállapodásokat. A legújabb fejlemény az, hogy Románia 1994. szeptember 15-én kiterjesztési egyezményt kötött ezzel a szervezettel.
Én azt gondolom, a teljes jogú vagy a kiterjesztéses csatlakozással kapcsolatban a nemzeti érdekünkkel és a magyar mûszaki társadalom helyzetének reális megítélésével összefüggõ felelõsség is fölmerül. Ennek tárgya a szabadalmi leírások, illetve az igénypontok magyar nyelvre történõ fordításának kérdése. A teljes jogú csatlakozás esetén Magyarország igényelheti az egyezmény által engedélyezett szabadalom szövegének, tehát a leírásnak és az igénypontoknak a magyar nyelvû fordítását. A kiterjesztés szerint csak az igénypontok fordítása szükséges, mint ahogy azt említettem.
Egy példát hadd hozzak föl, hogy miért fontos a leírás, illetve az igénypontok közötti különbségtétel. Egy szabadalmi ügyvivõ mutatta meg nekem egy egyszerû nyelvi formulával, mit is jelent, ha csak a leírást nélkülözõ igénypontokat ismerné meg az ember. Ha le kellene írni Singer varrógépét, akkor egy nagyon hosszú leírással azt lehet elmondani, hogy egy olyanfajta tûs varrószerkezet, amely a cérnát átvezeti különbözõ mechanikus rendszereken, és a végén, a végeredmény kapcsán ruhaanyagokat összeillesztenek. Ez a varrógépnek egy nagyon profán és nem teljes körû leírása lenne. Ehhez képest, ha meg lehet világítani, miért fontos az igénypont és mi is az igénypont tartalma, akkor ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy tulajdonképpen Singer varrógépe nem más igényponti megfogalmazással, mint: a tûben a lyuk a hegyéhez van közelebb. Ez az igénypont megfogalmazása. Ha csupán csak egy ilyenfajta meghatározást olvas egy nem szakavatott ember, akkor én magam legalábbis nehéz helyzetbe kerülnék, hogy mirõl is van szó. Ezért szerencsésebb, ha teljes jogú csatlakozásunk kapcsán a leíráshoz és az igénypontokhoz egyaránt magyar nyelven tudunk hozzájutni. A magyar gazdaság számára, azt hiszem, ez különösen fontos, hiszen azok az emberek, akik ezen a téren dolgoznak, közvetítõi ennek a technológiai transzfernek, és ennek kapcsán a gazdasági életben olyan emberek is hozzájuthatnak, akik mindössze érdeklõdõk lennének egy találmány kapcsán.
Az igénypontok nyomán - és itt érintem a 24. § (3) bekezdését - beszélni kell az ekvivalenciáról és a bitorlás lehetõségérõl. Az 1994. évi VII. törvény... - bocsánat, pontosan nem emlékszem az évszámra, de a használati mintaoltalomról szól ez a törvény -.., tehát a használati mintaoltalmi törvény a mintaoltalom terjedelmének meghatározásában bevezette a nemzetközileg széles körben elterjedt ekvivalenciaelvet, és ennek alkalmazásával a hatályos szabadalmi joghoz képest erõsebb oltalmat biztosít. A mintaoltalom ugyanis nem csupán az olyan termékre terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzõje megvalósul, hanem az olyanra is, amely egy vagy több igényponti jellemzõt egyenértékû ekvivalens jellemzõvel helyettesítenek. Ezáltal az oltalom nem kerülhetõ meg egyenértékû jellemzõk alkalmazásával, az ilyen jellemzõket megtestesítõ termék engedély nélküli hasznosítója is bitorlónak minõsül. Az igényponti jellemzõvel egyenértékûnek tekinthetõ az olyan jellemzõ, amely lényegében ugyanazt a feladatot lényegében ugyanolyan módon és lényegében ugyanolyan eredménnyel lát el. Az egyenértékûséget a szóban forgó jellemzõkre és az igényponttal való kapcsolatunkra kiterjedõ mûszaki mérlegeléssel kell eldönteni. Ha a helyettesítõ jellemzõk nem egyenértékûek az igényponti jellemzõkkel, a termékre a mintaoltalom nem terjed ki, bitorlásról nem lehet szó. A mintaoltalomból eredõ díjigény azonban nem érinti, ha a termékben egy vagy több igényponti jellemzõt a mintaoltalom jogosultja, illetõleg a minta feltalálója által a hasznosító rendelkezésére bocsátott, javított jellemzõvel helyettesítettek.
Ez a nagyon szép körmondat egy szakmai anyagból vett idézet, amit azért szükséges elmondani, hogy megindokolja az ember az ekvivalenciaelv törvényben való szerepeltetésének szükségességét.
Tisztelt Ház! A magyar gazdaság számára az európai szabadalmi rendszerhez való csatlakozás bármilyen formája esetén jelentõsen megnövekszik a külföldi eredetû magyar szabadalmak európai úton keletkezõ tömege. A technológiai transzfer erõteljes támogatásán és a külföldi mûködõ tõke sikeresebb bevonásán kívül a magyar K+F tevékenység, illetve a különbözõ gazdasági ágazatok mûködési körülményeinek gyors változását idézheti majd elõ ez a csatlakozás. Ennek sajátossága, hogy a ténylegesen érzékelhetõ hatások a már megadott európai szabadalmak bejelentési napjukra visszaható hatállyal érvényesülõ módon jelentkeznek.
Hölgyeim és Uraim! A benyújtási haladék 1996 végén jár le. A magyar elõcsatlakozási stratégia egyik hatásos eleme lehet a müncheni megállapodáshoz való csatlakozási kérelemnek nem az ötéves türelmi idõ végén, hanem az ötödik év elsõ felében való benyújtása. Úgy vélem egyébként, hogy a szlovén formula csak átmeneti megoldásként jöhet szóba, és csak akkor, ha ez nem akadálya a teljes jogú tagságért folyamodásunknak.
Ezért, tisztelt Ház, az az álláspontom, hogy nem a szlován formulát kell alkalmazni, hanem arra kell törekedni, hogy a teljes jogú tagságot kapja meg a magyar szabadalmi rendszer. Európai politikánkat is ebbe az irányba kell elvinni.
Végezetül annyit, hogy ha ezt a teljes körû csatlakozást meg tudjuk tenni, akkor ehhez nagyon jó eszközként jelentkezik számunkra ez a törvényjavaslat. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája azonban eljárási szempontból szerencsésebb lett volna, ha nem az általános viták keretén belül zajlik, hanem mindössze kivételes eljárást kérve, sürgõsség nélkül, egy 21 napos határidõ keretén belül megvitathatta volna a tisztelt Ház. Így talán valamennyiünk munkáját megkönnyítette volna.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)