DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Felszólalásom után folytathatja a pénzügyminiszter úr, mert egyébként az ellenzéki össztûzben való részvételemet nem a felszólalási szándék kényszere motiválja. Nekem a fantáziám indult meg, ezért én egy jogtörténeti adalékkal szeretnék hozzájárulni ehhez a kérdéshez.
Tudom, hogy a középkori krónikák hitelességét sokan megkifogásolják, fõleg a benne elrejtett apró történeteket tartják utólag megírtnak vagy hamisnak. Amikor az ingatlanadóról olvastam, az a középkori történet jutott eszembe, amikor Szent István királyunk bánatosan lovagolt kíséretével a pannon dombtetõkön, és arról folyt a szó, hogy a kincstár teljesen üres, lassan nincs mibõl pénzt verni, de már a palástot se lehet kijavítani - hát mit lehetne itt tenni... Ekkor az egyik lovag lenézett a völgybe és örömmel felkiáltott: nézd, királyom, ott füst száll fel az egyik kéménybõl! Egyik alattvalód nem átall kenyeret vagy húst sütni a kemencében akkor, amikor a szegény kincstár ilyen csóró, és nem tud se pénzt verni, se palástot javítani! S akkor ott, a dombtetõn született meg állítólag a határozat a füstpénzrõl, a fumáriumról, ami - a jogtörténet szerint - az az adófajta, amely valamilyen kapcsolatban áll a füsttel, a háztartással. Már a veszprémvölgyi oklevélben is elõfordul adófajtaként, és az értéke 8 dénár volt. Most már csak valorizálni kellene - nem tudom, hogy mennyit ér a 8 dénár... (Derültség és taps.)
Ugyanakkor a gyapjas juhok õrzõi meg a gulyák legeltetõi dörzsölték a kezüket és azt mondták a füstöt eregetõknek, hogy kellett nektek házat, családi fészket építeni ahelyett, hogy marhát legeltetnétek és kereskednétek! Sõt a fejlett közgazdászok akkor találták ki azt az elméletet, hogy sokkal jobb a mozgó adótárgy a mozdulatlannál, mert a mozgót a legügyesebb tárnokmester is nehezen találja el, de a mozdulatlant, a helyhez kötöttet még a legügyetlenebb is könnyen meg tudja ragadni.
Tisztelt Országgyûlés! Ennyi a rövid történet. Tudom, hogy teljesen ismeretlen vadra lövünk, mert a vad még nem jött elõ a bokorból. Ezzel a történettel nyilvánvalóan csak arra szerettem volna felhívni a frissen hivatalba lépõ és remélhetõleg hosszabb ideig hivatalban maradó ötödik pénzügyminiszterünk figyelmét, hogy a meggondolatlanul bevezetésre kerülõ és feltehetõen célt tévesztõ ingatlanadó könnyen füstté változtathatja az egyébként már így is szorító présben vergõdõ adóalanyok minden elõlegezett reményét és bizalmát.
S most módot kap arra a miniszter úr, hogy a még fennmaradó idõben kiegészítse a választ. (Taps a jobb oldalon.)