DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, még nem tudom, mit kell nyomni... (Derültség. - Közbekiáltások a jobb oldalról: Az adót!) De szeretnék érdemben reagálni Szabó Iván képviselõ úr felvetésére, annál is inkább, mert így legyen ötösöm a lottón, ahogy biztos voltam abban, hogy a huszonöt csapásból ez lesz az a legkínosabb, amely a kedves képviselõk fantáziáját a leginkább meg fogja mozgatni.
Valóban jogos az a felvetés, hogy nem másod- vagy harmadkézbõl kell errõl az elképzelésrõl tájékozódni, de akinek volt módja és lehetõsége elolvasni a Magyar Hírlap tavaly november 18-ai számában mintegy két teljes oldalon errõl a témáról megjelent írásomat, az tudhatja, hogy a dolognak ennél azért egy kicsit mélyebb alapjai vannak.
Nagyon röviden szeretnék reagálni a fölvetésre. Természetesen nem arról van szó - és ezzel nem mindjárt visszakozni kívánok -, hogy egy általános, minden egyes magyar állampolgárt érintõ adófajta bevezetésére kerülne sor. Ezen a szent helyen is ki merem mondani: igenis, egyfajta luxusadó bevezetésérõl van szó, egy olyan típusú vagyontárgy esetében, amely vagyontárgynál ez viszonylag jól megfogható. Ez az adófajta, ha bevezetnénk - ami egyébként eredetileg sem a holnapután feladata lenne, hanem errõl legkorábban 1997-tõl lehet beszélni - , nyilvánvalóan azokat "sújtaná", akiknek az elmúlt idõszakban módjuk volt olyan mértékû vagyonfelhalmozásra, amely messze meghaladja azt a mértéket, ami mondjuk, a kisemberek vagy a középrétegek számára elérhetõ volt. Tényleg csak a példa kedvéért mondom...