POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Második alkalommal fordulok önhöz a második Európai Ifjúsági Központ megfelelõ elhelyezése tárgyában. De nem állom meg, remélem, hogy ez ügyben nem fog helyemre utasítani oly módon, ahogyan azt az elõbb ezt Fodor Gábor tette Tóth István képviselõtársunkkal, aki negyedik ízben tett fel egy kérdésre vonatkozó kérdést. Én is feltehettem volna a negyedik alkalommal, hogy mi az oka annak, hogy nincs a Mûvelõdési Minisztériumnak politikai államtitkára. De nem tettem és nem azért, mintha lenne államtitkára, hanem azért, mert azt gondolom, hogy önmagáért beszél az a tehetetlenkedés vagy tehetetlenség, ami a Mûvelõdési Minisztérium körül hónapok óta, lassan negyed éve mutatkozik. (Zaj.)
A kérdésem tehát arra vonatkozik, hogy megnyugtató-e az az állapot, amit a néhány héttel ezelõtt aláírt szerzõdés vázol a második Európai Ifjúsági Központ elhelyezése tárgyában. Én azt gondolom, hogy nem megnyugtató, s ezért voltam kénytelen még egyszer az ön utolsó miniszteri munkanapján visszatérni erre a kérdésre.
Az elsõ csak egy stilisztikai megjegyzés lenne. Az összeférhetetlenség szempontjából vajon helyes-e, hogyha az MSZP privatizációs vezérszónoka vagy az MSZP egyik fiatal baloldali alelnöke által irányított vállalat többszáz millió forintos szerzõdést ír alá a kormánnyal, az általa amúgy támogatott kormánnyal.
A második kérdés, hogy ez a szerzõdés nem egyszerû törvényesítése-e az 1988-89-es idõszak törvénytelen vagyonátjátszásának, annak, amikor többszáz millió forintos vagyonokat vittek ki az állami vagyonból magánszervezetek, ifjúsági szervezetek és ehhez hasonlók.
A harmadik megjegyzés, hogy a KISZ utódszervezete, a Demisz utoljára 1990- ben kapott hivatalosan ötmillió forint állami támogatást a parlamenttõl. Most a szerzõdés aláírásával ennek a százszorosát, ötszáz millió forintot kapna a Demisz nem legális, hanem félig-meddig más formában ettõl a kormánytól, ettõl az államtól. Én ezeket komoly aggályoknak tartom. (Taps a jobb oldalon.)