BALSAY ISTVÁN, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Súlyos ambivalenciát okozott a Fiatal Demokraták Szövetségénél, amikor minõsíteni kellett ennek a törvénynek az alkalmasságát. Nem értünk egyet azokkal, akik azt mondják, hogy egy rossz törvény is jobb, mint ha nem lenne semmi. Mi nem egy kerettörvényt, hanem egy jó alaptörvényt szeretnénk. Az a kérdés tehát, hogy a benyújtott javaslat jobbá tehetõ-e, igazi jó környezetvédelmi törvénnyé tehetõ-e. Konstruktív ellenzéki magatartást tanúsítva azt szeretnénk, ha a módosítások - helyenként teljes törvényi részek átírása - egy környezetvédelmi törvény megalkotásához vezethetnének. Mi ebben bízunk.
A törvény ilyen módon való benyújtása azonban csalódást okozott nekünk. Vannak törvények, amelyek nevét a közélet akár itthon, akár külhonban önkéntelenül is csak nagybetûvel kezdve írja le - ilyen például a polgári törvénykönyv vagy a büntetõ törvénykönyv. Talán nem is utolsósorban a kodifikációs teljesítmény szakmai elismerése rejlik ebben. Az adott törvénymû színvonala az elõbb soroltak esetében kivívta megbecsülése formáját. A parlament elõtt fekvõ jelenlegi javaslat - ha, reményeink ellenére, lényegi változtatás nélkül mégis törvény lenne belõle - ilyen megbecsülésre alig tarthat igényt. A hegyek vajúdása - a kilenc egymást követõ változat, a többéves elõkészítés, a kölcsönös dícséret ellenére - kisbetûs környezetvédelmi törvényjavaslatot szült. De félõ, hogy még e hasonlatunk is bántó Nemecsekre nézve.
Lássuk tehát elõször elvi megfontolásainkat:
Ma Magyarországon a környezetvédelem érdekeit garantáló intézményes megoldások kérdései sajnos nem állnak az érdeklõdés középpontjában. Egyesek szerint ez a mellõzés részben érthetõ - szerintünk nem -, mert a társadalom a gazdasági és társadalmi szerkezetváltozás egyéb fontos kérdéseire próbál válaszokat keresni. Másfelõl azonban szerintünk nem fogadható el, hiszen a környezetkímélõ fejlõdési pálya megtalálása most aktuális.
Ha a szerkezetátalakítás kérdéseiben, az átalakuló gazdaság játékszabályainak megteremtésében a környezeti szempontok mellõzésével fogunk dönteni, legalább két hátrányos következményt kell elviselnünk. Elõször azt, hogy az immár elviselhetetlen környezeti károk növekedni fognak, de legalábbis nem csökkennek a kívánt mértékben, másodszor, hogy a gazdaság nem a hatékonyság, a korszerûség irányába fog fejlõdni, hosszú távon és makroszinten ugyanis a környezeti és gazdasági érdekek hasonlóak, tudniillik az anyag- és energiafelhasználás, így a káros anyagok kibocsátásának csökkentése, a természeti erõforrások takarékos használata közös érdek. A környezetvédelmi törvény feladata e közös érdek érvényesülését elõsegítõ intézményrendszernek és mûködési szabályának a kidolgozása kell legyen.
A környezet védelmét szolgáló eljárások és intézmények sokfélék lehetnek az állam különbözõ mértékû szerepvállalásától, a piaci jellegû szabályozóeszközök részesedésének mértékétõl, a állampolgárok részvételi lehetõségének milyenségétõl függõen. Bármilyenek is, csak akkor lehetnek hatásosak - s így értelmesek -, ha megfelelõen illeszkednek az alkotmányos jogrendbe és a gazdaság mûködési szabályaihoz, illetve az utóbbiak hasonulnak az új követelményekhez, továbbá ha átláthatóak és betarthatók.
Sajnos a környezetvédelmi tárcák törvénytervezetei nem ilyenek. A javaslat hangzatos jókívánságok gyûjteménye. Legalábbis olyan szakácskönyvhöz hasonlít, amely oldalakon keresztül áradozik a különbözõ fogások pompás ízeirõl, de a hozzávalókról és az elkészítés módjáról hallgat. Jogi líra - így nevezik jogászi körökben az ilyen jogalkotói fogást, amikor bizonyos elvek hangzatos kinyilatkoztatása után a jogszabály nem szól a megvalósíltás mikéntjérõl. A szocialista jogalkotás bevált eszköze volt ez - lásd példaként az ifjúsági törvényt a hetvenes évek elején.
Csodálkozom, hogy az európai jogharmonizáció, csodálkozom, hogy az önkormányzati bizottság, csodálkozom, hogy az alkotmányügyi bizottság hasonló véleménnyel volt, és nem kifogásolt alkalmasság tekintetében egyetlen bekezdést, egyetlen fejezetet sem. Lehet, ennek az volt az oka, hogy az 1983- ban benyújtott törvény nem vette figyelembe például az azóta megszületett önkormányzati törvényben leírtakat.
(12.50)
Ilyen módon például a teljes megyei önkormányzat feladat- és hatásköre e törvényben megemlítést sem nyert, csak a települési önkormányzatok kapnak feladatot.
A törvénytervezet elsõ része - ahogy említettem - kívánságok halmaza. A kormány szerint ennek a jogszabálynak a bevezetése elõsegíti a környezet állapotának javulását, az emberi egészség védelmét a környezeti ártalmakkal szemben, és összehangolja a piacgazdaság mûködését a környezetvédelem követelményeivel. E nagyszabású célokat szolgáló eszközrendszer azonban csak vázlatosan jelenik meg a tervezetben, rengeteg bizonytalanságot elõidézve. Jellemzõ módon még az elvi deklaráció katalógusa sem nevezhetõ teljesnek, hiányzik annak kinyilvánítása - mint ahogy errõl elõttem mások is szóltak -, hogy a készülõ törvény a jogszabályok hierarchiáját és rendszerét tekintve az alkotmány 18. §-a végrehajtásának tekinthetõ. Sõt, itt lett volna szükséges deklarálni azt is, hogy az egészséges környezethez való jog, mint alapvetõ emberi és állampolgári jog, a törvény védelme alatt áll, ezt a jogot mindenki köteles tiszteletben tartani.
A javaslat elmulaszt rendelkezni arról is, hogy a környezetvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás során a jövõ generáció érdekeire is tekintettel kell lenni. E világot unokáinktól kölcsönkaptuk, rajtunk múlik, hogy mit adunk át. Remélem, hogy valóban rajtunk, a magyar parlamenten múlik.
A fejlett környezetvédelemmel bíró gazdaságok mindenütt alkalmazzák "a szennyezõ fizet" elvét. Ez azt jelenti, hogy a környezeti károk megelõzésének, illetve felszámolásának költségei leginkább azokat terheljék, akik azok elõidézésében nagymértékben részt vettek. Ezt a világban általánosan elfogadott elvet nehezen találjuk a tervezet szövegében. A környezet használata után fizetendõ díjak mértékérõl azt olvashatjuk, hogy azok ösztönözzenek - nem tudni, milyen mértékig - a szennyezés csökkentésére, s hogy milyen nagyságú ösztönzést hajlandóak a környezetet igénybe vevõk elviselni, arról velük egyeztetni kell.
Képzeljük el azt a büntetõ törvénykönyvet, amely deklarálja, hogy bûnözni csúnya dolog és a bûnözést csökkenteni kell, de azt nem tartalmazná, hogy milyen jellegû bûncselekmények milyen büntetést érdemelnek. Szép, hogy körvonalakban megtudhatjuk, hogy a kormány például környezetterhelési díjat is szeretne alkalmazni; persze az hiányzik, hogy mely tevékenységek végzõi számolhatnak majd ezentúl ezzel a díjfajtával, s a díj mértékét is jótékony homály fedi. Majd a kapcsolódó törvényekben... - gondolom mindig ezt. Ezen adójellegû szabályozó eszköz használatának még az elvei sincsenek kellõen tisztázva.
A törvényjavaslat megállapítja, hogy a különbözõ környezeti elemek: föld, víz, levegõ szennyezése nemkívánatos, de a védelem konkrét szabályainak megállapítását késõbb megalkotandó külön törvények, jogszabályok seregére bízza. Ezen jogszabályok számlálását mi huszonötnél befejeztük, illetve abbahagytuk. Ráadásul itt is következetlen, hiszen például a levegõvédelmi törvény kimaradt ebbõl a seregbõl, az viszont nehezen hihetõ, hogy ennek a környezeti elemnek a védelmét hatékonyan biztosítja majd az a két mondat, ami errõl a tervezetben szerepel.
Egyetértek miniszter úrral és elnök úrral abban, hogy logikai és idõsorrend kell a kapcsolódó törvények megalkotásának sorrendjéhez. Így nehezen tudom elképzelni, hogy a vízgazdálkodásról szóló törvény ne az elsõk között szerepeljen; nehezen tudom elképzelni, hogy a vadászati törvény megelõzze az erdõtörvényt, és nehezen tudom elképzelni, hogy a parlament rendeletekrõl beszéljen és ne a megszületendõ kapcsolódó törvényeket sürgesse, hogy miniszter úr azt ne félévente, hanem annál nagyobb ütemben hozza a parlament elé.
Az Országgyûlés elé benyújtott jogszabálytervezet egy olyan - véleményünk szerint - alaptörvény kell hogy legyen, amely csak a benne említett külön jogszabályokkal együtt képes a környezeti elemek védelmére. Még abban az esetben is, ha a környezetvédelmi tárca tartani tudja ígéretét, miszerint félévenként nyújt be egy-egy törvényjavaslatot, akkor is másfél évtizedre lenne szükség. Ezt mi nem tudjuk elfogadni.
Véleményünk szerint, amely megegyezik Rott Nándor képviselõ úr véleményével, az alapvetõ állampolgári jogokat és kötelezettségeket - különösen az önkormányzatok és az állampolgárok tekintetében - törvényben kell szabályozni. Van-e ennyi idõnk, hogy másfél évtizedig várjunk? Nincs.
Egy másik részre áttérve: véleményünk szerint egész pregnánsan leplezõdik le a javaslat szemlélete a VIII. fejezet kapcsán, amely "Az állampolgárok részvétele a környezetvédelemben" megtévesztõ címet viseli, holott a jogalkotó talán kódolt üzenete éppen az, hogy az állampolgárok egyáltalán ne mutassák fel aktivitásukat ezen a téren. Mi másra gyanakodhatnánk, ha elolvassuk a javaslat 96. §-ának (2) bekezdését, amely figyelemfelhívási jog néven az alábbi fából vaskarika jogintézményt adja a környezet állapotáért aggódó állampolgár kezébe: "Mindenkinek joga, hogy környezeti veszélyeztetés esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmét erre felhívja, amelyre a címzettnek választ kell adnia." Mi történik, ha a szóban forgó válasz nem kielégítõ vagy netalán elmarad? Akkor ugyan mit tehet az alkotmányos jogaiban sértett polgár? - mondta az elõttem szóló is.
A 98. § (1) bekezdése ugyanis a bírósági jogérvényesítés lehetõségét az egyénnek nem, csak a környezetvédelmi szervezeteknek adja meg, amely gesztus az egyénnel szembeni lenézés és gyanakvás nyílt kifejezõdése. Az állampolgár feljogosítása helyett tipikusan ilyen kollektív fellépési lehetõséggel operál az úgynevezett szocialista jog is, bízva abban, hogy a szervezeti fellépés a hatalom eszközeivel könnyedén kontrollálható és szükség szerint manipulálható. Remélem, nem errõl van szó.
Azt az érvelést sem tudjuk elfogadni, amely azt hangsúlyozza, hogy a laikus, megalapozatlan perlések tömege túlterhelné az amúgy sem unatkozó bíróságainkat. Ezt az érvet a nemzetközi tapasztalatok semmivel nem támasztják alá, így nemigen tudunk másra gondolni, mint hogy az egyént lefokozó szemlélet él tovább e korszerûtlen megoldásban.
A javaslat sajnos nem mentes a rugalmasan értelmezhetõ, úgynevezett gumiparagrafusoktól. Hogyan értelmezzük például azt, hogy "veszélyes anyagok használatánál a környezet veszélyeztetését mûszaki szempontból elérhetõ módon kell csökkenteni"? Nincs kellõ biztonságú elérhetõ mûszaki eljárás; ha nincs ilyen, akkor lehet a környezetet veszélyeztetni? Ha nincs kellõen biztonságos módszer a nagy aktivitású radioaktív hulladékok ártalmatlanítására, az nem akadály újabb atomerõmûvek építése elõtt?
Egészen nyilvánvaló a javaslat korszerûtlensége a környezetvédelmi felelõsséggel foglalkozó IX. fejezet tanúsága szerint. Csak egyetlen példa erre: a javaslat 103. §-a külön rendelkezik arról, ha a jogsértõ személyében változás áll be, a jogutód felelõssége áll fenn, holott ez egy másodéves joghallgató számára is evidencia a polgári törvénykönyv megfelelõ rendelkezése alapján. Ugyanakkor nem érzékeli az igazi problémát, nevezetesen, hogy mi történjen akkor, amikor a károkozót a felelõsség megállapítása elõtt jogutód nélkül megszüntették, például felszámolták.
Amit a javaslat a kártérítési felelõsség kapcsán a 100-103. §-okban leír, az dogmatikailag úgy elhibázott, ahogy van. Bár a Ptk. felelõsségi szabályaira próbál utalni, jelen formájában azokkal összeegyeztethetetlen és a gyakorlatban alkalmazhatatlan.
A joglogikai bakugrásokkal tûzdelt, meglévõ rendelkezéseken túl még nagyobb vesztesége a javaslatnak azon korszerû felelõsségi megoldások hiánya, amelyek pedig ezen nemzetközi összehasonlításban is az élvonalba emelhették volna környezetvédelmi törvényünket. Csak példálózva: az életben, testi épségben és egészségben okozott károk esetén a környezetkárosító felelõsségét az okozati összefüggés valószínûsítésekor is meg lehet állapítani. Az ilyen környezetkárosításokért való felelõsség nem évül el és a felelõs személy a bíróság által részben sem mentesíthetõ.
A környezeti károsodás veszélye esetén a Ptk. 341. §-a alapján nemcsak a veszélyeztetett személy, hanem bárki kérheti a bíróságtól, hogy a veszélyeztetõt tiltsa el a magatartástól, kötelezze a megelõzéshez szükséges intézkedések megtételére, illetve biztosíték adására. Ha többen közösen okoznak környezeti kárt, felelõsségük egymás között a magatartás felróhatósága, a környezet általuk történt igénybevétele és terhelése, valamint a környezetre gyakorolt hatásuk arányában oszlik meg.
(13.00)
Tisztelt Ház! Ha a környezeti kár bekövetkezne, nyilvánvaló, de a károsult személye nem állapítható meg, vagy azok száma valószínûleg magas, akik kártérítési igényt nem érvényesítenek, akkor az erre feljogosított szervezetek közérdekû kártérítési igényt érvényesíthetnek. Ha a kártérítésként megítélt összeg nem áll arányban a környezetkárosító magatartás felróhatóságának súlyosságával, a bíróság a környezeti kár okozójára közérdekû célokra fordítható bírságot is kiszabhat.
Néhány példát én is szeretnék megemlíteni a törvényjavaslatból, amelyek nem részletes vita szintûek. Megítélésem szerint - s errõl már beszéltem - a levegõgazdálkodás kérdésköre kimaradt. A felsorolt alapfogalmak meghatározása sok esetben pontatlan. Tudomásom szerint még sehol nem került meghatározásra, hogy mit lehet érteni a vízi életközösségek egészséges arányainak megtartása és mûködõképessége biztosítása alatt. Ez is hasonlítható a "nem az útviszonyoknak megfelelõen vezette jármûvét" gumiparagrafushoz.
Véleményünk szerint az átmeneti szabályozás - amely 1993. július óta van érvényben - megállapíthatóan nem tartható, hogy a tájban és az ökológiai viszonyokban beálló változások részletes leírása az elõzetes hatásvizsgálatban szerepeljen. Ezt a részletes hatásvizsgálatnak kell tartalmaznia, javaslom, hogy "a tájban és az ökológiai viszonyokban várhatóan bekövetkezõ változások mértékét és leírását" szerepeltessük.
Nagyon fontos az is, hogy a környezetvédelmi engedély visszavonásának hivatalból történõ jogalapját is meg lehessen teremteni, ha például az alapfogalmakat használjuk, környezetkárosítás, környezetkárosodás, környezeti veszélyeztetés tényállását lehet megállapítani.
A közvélemény már ma is elvárja a környezetvédelmi hatóságtól, hogy a fenti jogszabályi tényállások fennállása esetén hatósági intézkedéseket tegyen. A jelenlegi hatályos jogi eszköztár e tekintetben elég szegényes. Szeretnénk, ha a tevékenységi körben a 73. §-nál nem vagy nehezen beilleszthetõ rendkívüli események - például veszélyes anyagot szállító tartálykocsi borulása esetén, ami sajnálatos módon elég gyakori egy tranzitországban - miatti környezetszennyezés bekerülne. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ezek az egyes esetek egyre gyakrabban fordulnak elõ. A környezetvédelmi felülvizsgálatra való kötelezés jogi alapjának feltételeit itt kelljen megteremteni ezekre az esetekre is.
Szeretném kiemelni azt is, hogy a környezetvédelmi felügyelõségeket, hatóságokat feladataikra alkalmassá kell tenni, hiszen a törvény és a várható további törvények és rendeletek megháromszorozzák feladataikat. Ezért is kevésbé értjük miniszter úrnak a sajtóban megjelent azon intézkedéseit, amelyben felszólítja a hatóságok vezetõit a lemondásra, de ez nem tartozik e törvény tárgyához, és próbálom magamat ahhoz tartani, hogy ne a tengeri macskák étkezési szokásairól beszéljünk... Fontosnak tartom viszont, hogy a hatóságok alkalmasak legyenek többletfeladatok elvégzésére, mint például a hatósági nyilvántartás bõvítése, információs rendszer kialakítása és üzemeltetése, környezetvédelmi bejegyzések elrendelésének kérése, környezetvédelmi felülvizsgálatok, környezetvédelmi teljesítményértékelés, határérték meghatározása - ezek több szempontból kerüljenek meghatározásra.
Az önkormányzatok segítése feladataikban nagyon fontos része e törvénytervezetnek. Az önkormányzatok által kétévente készített környezetvédelmi program véleményezését is nagyon fontosnak tartjuk, és sorolhatnám azokat, amelyeknek a felolvasásával, ismertetésével az a kérésünk, hogy ezek a hatóságok váljanak alkalmassá a környezetvédelem feladatainak elvégzésére, hiszen kiváló, nagy tapasztalattal és jó szakmai gyakorlattal rendelkezõ emberek is dolgoznak itt.
Szeretném még elmondani, hogy e kiegészíthetõ étlap pusztán felvillantani szándékozott azokat a lehetõségeket, amelyek - a javaslattevõknek talán az elõzõ elõterjesztésre való hagyatkozása miatt - nem kaptak a törvénytervezetben hangot. Szeretném külön megemlíteni, hogy az önkormányzatokra vonatkozó rész teljes egészében átírásra kell hogy kerüljön, hiszen e parlament elfogadta az önkormányzati törvény módosítását, amelyben a megyei önkormányzatok feladat- és hatáskörénél szerepel az épített és természeti környezet védelme, a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolása, a megyei idegenforgalmi értékek feltárása és így tovább, tehát az épített és természeti környezet védelmérõl szóló feladat. Ez nem kerül megemlítésre a törvényben.
Ugyanígy ellentmondásos feladatmegállapítás történik a települési önkormányzatok részére is. Javaslom, hogy tanulmányozza a törvény-elõkészítõ és az önkormányzati bizottság az azóta - '93 óta - megszületett önkormányzati törvény újabb feladat- és hatásköri elõírásait.
Azt javasoljuk, hogy a miniszterelnök úr számoljon be a Magyar Köztársaság parlamentje elõtt, és ne hatévente, hanem kétévente, hiszen a környezet állapotáról szóló törvényt, a környezet állapotát Magyarországon éppolyan fontosnak tartjuk, mint azt, hogy a haza védelmi felkészültségérõl a kormánynak, a kormány elnökének kétévente be kell számolni.
Rendkívül fontosnak tartjuk azt is, hogy a zárórendelkezések között megemlített 180 napos hatálybaléptetés alkotmányossági kérdéseket és gondokat vet fel. Mi azon vagyunk, hogy ne rendeleti kormányzás térjen vissza Magyarországra, bár a huszonöt vagy annál több törvény megszületéséig valamilyen módon az 1976-ban létrehozott, megalkotott törvény megszûnését követõen szabályozni kell az ügyeket. Az önkormányzatok számára azonban például az Európai Önkormányzati Charta is elõírja - és az önkormányzati törvény is -, hogy csak kivételes esetben lehet rendeleti úton, fõleg polgármesterek számára hatósági jogkört megállapítani, és ez a kivételesség ennek a két oldalnak az elolvasása során véleményünk szerint kicsit túlzásokba esik.
Meg kell tehát vizsgálni véleményem szerint - az alelnök asszonynak említeném meg - az alkotmányügyi bizottságnak is ezen rendeleti úton való szabályozását a környezetvédelmi törvénynek. Valóban hatalmas jogosítványokat kapnak a kormány és az érintett minisztériumok. Félõ az, hogy ezeknek a rendeleteknek a létrehozása révén, és egy elhúzódó, az alaptörvényhez kapcsolódó törvényalkotási folyamatban a parlament kezébõl kicsúszik a törvényekkel való szabályozás, és nem lesz másra módja a parlamentnek, mint ezeket a rendeleteket törvényi szintre emelni és elfogadni. Mi ezt szeretnénk elkerülni, ezért tehát azt javasoljuk miniszter úrnak, hogy a parlament számára készítsen egy olyan idõ- és logikai sorrendet tartalmazó határozati javaslatot, amely az alaptörvényhez kapcsolódó törvények parlament elé való terjesztését is tartalmazza, és tartalmazza a rendeletben meghatározandó feladatokat is.
Szeretném végezetül azzal zárni, amit egyszer már idéztem: ezt a világot, ezt a környezetet unokáinktól kaptuk kölcsön, és remélem, hogy rajtunk, a magyar parlamenten is múlik, hogyan adjuk át.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)