DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Magyarországon törvény írja elõ azt, hogy egy törvényjavaslatot hogyan kell elõkészíteni, mik annak a feltételei. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése ezzel kapcsolatban a következõképpen rendelkezik: "A jogszabály megalkotása elõtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi- gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetõségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Errõl a jogalkotót tájékoztatni kell."
A törvény nem öncélúan írja elõ ezt az eljárást. Amennyiben ezt az elõkészítési menetrendet a törvényalkotó nem tartja be, akkor megalapozatlan, végrehajthatatlan törvények születhetnek, amelyek nemhogy elõmozdítanák a szabályozni kívánt társadalmi viszonyokat, hanem zûrzavart és jogbizonytalanságot okozhatnak.
A Független Kisgazdapárt elsõdlegesen azt vizsgálta, hogy a kormány betartotta-e az említett törvényi rendelkezéseket. A törvényjavaslathoz az elõterjesztõ miniszter indokolást köteles fûzni. Az úgynevezett általános indokolásnak éppen az a szerepe, hogy megvilágítsa az általános helyzetet.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott általános indokolási rész egyáltalán nem tárta fel mélységében a reális társadalmi-gazdasági viszonyokat s az állampolgári jogok és kötelezettségek érvényesülését, nem foglalkozik az elmúlt években az országban reálisan kialakult helyzettel. Komoly kérdésként merül fel számunkra, hogy vajon mi lehet ennek az oka.
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy a Pénzügyminisztérium nem ismeri az országban kialakult valós helyzetet. A másik, hogy ismeri a valós helyzetet, de jobbnak látja elhallgatni a parlament, az ország közvéleménye elõtt, mivel elkerülhetõvé teszi a következtetések levonásának, a hibák ismétlõdése megelõzésének lehetõségét.
A jogalkotási törvény 23. §-a rögzíti: "A jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkezõ miniszter felelõs a jogszabály elõkészítéséért, így különösen azért, hogy a tervezett megoldások alkalmasak legyenek a kitûzött cél elérésére."
Ugyanakkor a 24. § kimondja, hogy "Az igazságügy-miniszter felelõs azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek."
A Független Kisgazdapárt szomorúan állapítja meg, hogy a javaslat egyik idézett törvényhelynek sem felel meg, mivel egyrészt sérti a végrehajthatóság és az ellenõrzés megvalósításának törvényi kötelezõségét, másrészt teljesen ellentétes a jogalkotási törvény 18. § (2) bekezdésének elõírásaival.
Miután a javaslatban nincs megoldva az ellenõrzés kérdése, az valójában egy törvényes felhívás, mely lehetõséget nyújt önmaga kijátszására. Ilyen háttér mellett ez a javaslat csak arra jó, hogy törvényesen szentesítse a magyar nép nagy többségének elkeseredését, mely az elmúlt években történt súlyos magánosítási visszaélések és torzulások miatt következett be.
Tisztelt Képviselõtársaim! Általánosnak tekinthetõ az a nézet, hogy a válságból való gazdasági kilábalás egyik alapfeltétele az állami vállalatok lehetõleg gyors privatizációja, magánkézbe adása és ezzel az állam tulajdonosi szerepének visszaszorítása.
Magyarországon a privatizáció lassan ötödik éve van folyamatban, így indokoltnak látszik megkísérelni az eddigi fõbb tapasztalatok rövid elemzését.
Ennek érdekében meg kell vizsgálnunk, hogy miért privatizálunk; mit és mit nem privatizálunk, kik lesznek az új tulajdonosok, jó kezekbe kerül-e a nemzet vagyona, milyen árat kell fizetni az országnak azért a folyamatért, s mindezért mit várhat a magyar nép cserébe.
Elsõdlegesen azt kell megvizsgálnunk, hogy az eddigi várakozások a privatizációval kapcsolatban mennyire bizonyultak sikeresnek és mennyire bizonyultak illúziónak.
Konkrétan fel kell tenni a kérdést: Az eddigi privatizáció eredményeképpen csökkent-e a külsõ adósságunk? A válasz nemleges. Akkor talán a belsõ adósságunk csökkent? A válasz erre a kérdésre is nemleges. Netán özönlik be hazánkba a külföldi tõke és technika? A válasz nemleges. Vagy talán az elmúlt négy évben a munkanélküliség csökkenõ tendenciát mutat? Tudjuk a választ: a munkanélküliség növekedett.
Vizsgáljuk meg, hogy ez a törvényjavaslat ezeket a kérdéseket hogyan kezeli, annak hatályosulása esetén történik-e valamilyen elmozdulás kedvezõ irányba - akár a belsõ, akár a külsõ államadósságunk tekintetében, akár a munkanélküliség csökkentése irányába.
Meg kell vizsgálnunk, hogy ez a törvényjavaslat elõsegíti-e a magyar gazdaság hosszú távú pályára állítását.
Azonnal meg kell állapítanunk, hogy a privatizáció ötödik évében és a szociál-liberális kormánykoalíció hivatalba lépése után eltelt nyolcadik hónapban még nincs számba véve az állam tulajdonában levõ vagyoni kör. Nincs meghatározva a jelen törvényjavaslattal érintett vagyon tárgya és a vagyon terjedelme.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy még mindig nincs az állami tulajdonról egy egységes országos vagyonmérleg. Ennek hiányában tehát a kormány úgy dönt a magánosítási vagyonról, hogy nem ismeri a vagyoni kört, amirõl döntenie kell. Nem ismeri annak tényleges értékét, ami pedig az értékesítési ár reális alapja lehet. Ez egy olyan alapkérdés, amelyre a választ bármilyen privatizációs politika és stratégia esetén meg kell adni, s ha ez hiányzik, akkor az elõrehaladást súlyos zavarok fékezik.
A vagyonmérlegben már meg kellett volna határozni, hogy mi van még az állam birtokában, és a magánosítás érdekében milyen elõkészítõ lépésekre kerül sor, továbbá a vagyon egészét milyen kötelezettségek terhelik, beleértve a felszámolási eljárások átgyûrûzõ hatásait, a kárpótlás igényeit, a környezetvédelmi elõírásokat és a társadalombiztosítás által lekötött tulajdont is. Egy alaposan feltárt vagyonmérleg hiányában hogyan tudja a pénzügyi kormányzat kidolgozni azt a stratégiát, melynek realitásakon, a tényleges vagyonkép ismeretén kell alapulnia.
Felvetõdik a kérdés, hogy a kidolgozott kormányzati stratégia ilyen hiányosságok miatt képes-e egységes távlatokba mutató és ható vezérfonalat adni a további cselekvéshez.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ez a kormányzati stratégia erre alkalmatlan.
További követelmény, melyet az Állami Számvevõszék is megfogalmazott, hogy a privatizáció megvalósításának szabályozási és eszközrendszere összhangban legyen a célokkal. Alapkövetelmény, hogy a privatizáció mûködése áttekinthetõ és egyszerû legyen, legyen továbbá cselekvési elveiben következetes, a személyi, politikai ráhatásokat kizáró, belsõ kontroll-mechanizmusában egységes és zárt.
(15.40)
Biztosítsa a magánosítás költségeiben a takarékosságot. Álláspontunk szerint a törvényjavaslat ezekkel a követelményekkel sincs összhangban.
A következõ kérdés: milyen vagyonkezelõ szervezet mûködjön? Véleményünk szerint gondoskodni kell arról, hogy a jelenlegi rendszer átalakítása során ne ismétlõdjenek meg a korábbi információs, adatközlési és dokumentációs hibák, és az átalakulással járó veszteségek minimálisak legyenek. Meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat ezekrõl a követelményekrõl sem gondoskodik.
A javaslat az ÁVÜ és az ÁV Rt., valamint részben a kincstári vagyonkezelõ összevonásával egy egységes elvek alapján mûködõ ÁPV Rt. létrehozását tervezi. Álláspontunk szerint az egész szervezeti rendszerben alapvetõ kérdéskör a döntési mechanizmusban résztvevõk kiválasztása, a döntési szintek elválasztása és az ellenõrzõ rendszer létrehozása. A legfontosabb ezek közül a döntési mechanizmusban résztvevõk kiválasztása. Mivel a nemzet, a magyar nép vagyonának eladásáról van szó - és nem a kormány vagyonáról -, rendkívül fontosnak tartanánk, hogy a szakmai döntéshozók minden szinten - egyenlõ elosztási arányban - hatpárti szakértõ küldöttek legyenek. Ez biztosítaná, hogy a döntéseket ne a hatalmi politika kényszerítse ki. Így elõtérbe kerül a nemzet érdeke és az igazságosság érvényesülése. Ennek értelmében hatpárti szakértõk részvételével kell létrehozni az ÁPV Rt. igazgatótanácsát, felügyelõ bizottságát, az esetleges fellállítandó - döntési javaslatokat hozó - szakigazgatói tanácsokat, amelyeknek mûködése lényegesen erõsítené a pártatlanságot.
Az ÁPV Rt. vezérigazgatójának, elnökének személyét célszerû lenne hatpárti országgyûlési bizottság által kiválasztani, azzal a feltétellel, hogy a kiválasztott személyt a kormányfõ köteles kinevezni. Az ÁPV Rt. mûködésének ellenõrzését célszerû lenne hatpárti rendkívüli országgyûlési bizottság elé utalni, féléves beszámolási kötelezettséggel - természetesen a pénzügyminiszternek meghagyva a folyamatos operatív intézkedési jogkört, de megtiltva neki a végrehajtási utasítás típusú rendeletalkotási tevékenységet. Amennyiben a kormánytöbbség elfogadja az egyszerûsített privatizáció törvényjavaslatban megfogalmazott rendszerét, úgy a vállalati igazgatótanácsokat és felügyelõ bizottságokat szintén újonnan javasoljuk kinevezni, és mûködésük ellenõrzését ugyanarra az országgyûlési bizottságra bízni.
Álláspontunk szerint az egyszerûsített privatizáció nincs összhangban a törvény alapelvének, a versenyegyenlõség és versenysemlegesség biztosításának igényével. A Független Kisgazdapárt részérõl az egyszerûsített privatizációt azért sem tudjuk elfogadni, mivel ez a technika kifejezetten a hûbéri vagyonosztogatást fogalmazza meg, törvényerõre emelve. Ez kifejezetten a kormánykoalíció érdekeit szolgálja, és ellentétes a nemzetgazdaság érdekeivel és a társadalmi igazságossággal.
Véleményünk szerint mind az egyszerûsített privatizáció, mind pedig a privatizációs döntéshozó testületek személyi összetételének meghatározási mechanizmusa - mint alapelvek - vonulnak végig a javaslaton, így az nem javítható, hanem teljes koncepcionális átdolgozásra szorul. Az országalapok létrehozása és privatizációja, a nagy nemzeti vállalatok eladásának szabályozása a költségvetési hiány csökkentését tûzi ki célul. Ugyanakkor nem ad megfelelõ megoldást az állampolgárok létbiztonságának, az állampolgári jogon járó alapellátásnak a szavatolására, ezért mind céljaiban, mind pedig kivitelezési technikájában számunkra elfogadhatatlan.
Ugyancsak nem fogadható el számunkra a pályázati és értékelési mechanizmus, mivel könnyen kijátszható, és nem rögzít semmiféle felelõsséget a pályázatokat kiíró ÁPV Rt. irányában. Alapvetõ követelmény, amelyet az ÁSZ is megfogalmazott jelentésében, hogy a privatizációs bevételek elosztásáról, felhasználásáról csak a tényleges bevételek ismeretében szülessen döntés, és az országgyûlési útmutatás ne a tervezett vagy reménybeli bevételek elosztását tartalmazza. Ennek érdekében meg kellett volna vizsgálni a további törvénymódosítások lehetõségét, továbbá azt, hogy miként lehetne a döntési mechanizmusokat átalakítani. Kérem, ebben a kérdésben a kormány nemhogy semmit nem tett az elmúlt hét hónapban, hanem kifejezetten ezekkel a kívánalmakkal ellentétesen cselekszik, amikor a privatizációs bevételeket elõre eldöntött bevételként szerepelteti a költségvetésben.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisza Kálmán azt mondta, hogy akié a föld, azé az ország. A Független Kisgazdapárt azt mondja, hogy akié a tulajdon, azé az ország. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a lakosság nagy többségének rovására jön létre egy szûk tulajdonosi réteg, miközben a nagy többség nemcsak hogy nem részesedik a nemzeti vagyonból, hanem lecsúszik, elszegényedik.
De mi lesz a tízmilliós magyarság sorsa - kérdezi a Független Kisgazdapárt. Talán õk lesznek a gazdagok cselédjei, bérrabszolgái? A Független Kisgazdapárt ezt nem tudja elfogadni. (Zaj.)
Vizsgáljuk meg, hogy a rendszerváltás kezdete óta kik részesültek a privatizációs vagyonból!