KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyet kell értenem Surján úrral, amikor azt mondja, hogy tehénbõl nem lehet versenyparipát csinálni, vagy fából se lesz sose vaskarika. Ugyanúgy azt is kell mondanom, hogy igazán jó privatizációs törvényt nem is lehet hozni, pontosan az érdekek nagymértékû ütközése miatt. Persze más kérdés, hogy meg kell próbálkoznunk a lehetõ legjobb törvény meghozatalával, egy konszenzusos alapon történõ meghozatallal.
Én úgy érzem, akikkel eddig beszélgettem, ellentétben néhány képviselõtársam felszólalásával, a többség a mielõbbi meghozatala mellett van a törvénynek. Nem értenek egyet a további idõhúzással, különösen nem értenek egyet annak visszavonásával. Különösen azért nem, mert azon túl, hogy a külpiaci megítélésünk is romlik, a belsõ feltételek is nagymértékben romlanak, akár a hazai befektetõk, akár a hazai termelõk, dolgozók oldaláról nézzük. Ezekben a körökben tényleg nagy vita folyik a hogyanról. Én azt mondom, hogy tanulni kell mindenféleképpen a múltbéli hibákból. Ki kell szûrni a mostani törvénybõl is ezeket az anomáliákat, amik eddig voltak. De én úgy érzem, hogy ez csak egyik feladata ennek a törvénynek. Sõt, szintén csak egyik részfeladatának tekintem a bevétel növelését, az állami költségvetés növelését ilyen szempontból.
(11.30)
Legalább ilyen fontosnak, ha nem fontosabbnak tartanám a jövõ építésének kérdését, tehát hogy milyen szerkezetû lesz a magyar gazdaság, és kik lesznek a tulajdonosok - és ebben nagyon nagy felelõsségünk van a mostani törvény kapcsán.
Ehhez mindenféleképpen nagyon fontosnak tartom a nyíltság, az ellenõrzés biztosítását, elkerülendõ, hogy a privatizációban visszaélésekrõl lehessen beszélni, hogy fõosztályvezetõ, államtitkár vagy igazgató valamilyen formában - akár csak szóbeszéd tárgyaként is - belekeveredjen ebbe.
Ebbõl a szempontból nagyon fontosnak és jónak tartom azokat a felvetéseket, amelyek úgy fogalmaznak, hogy az Országgyûlést, illetve egyes bizottságait jobban bele kell vonni ebbe az ellenõrzési témába.
Persze hozzá kell tennem: maga a törvény csak egy rész, egy keretet biztosít. Én legalább olyan fontosnak tartom a privatizáció során a privatizációs szervezet mûködési szabályzatának kérdéseit, hisz' az elõzõ törvény kapcsán is nagyon sokszor tapasztalhattuk: nem a törvénnyel volt a gond, hanem amikor az egyes it-döntéseket meghozták, azok voltak esetenként vitathatók - magába a törvénybe, persze, ezek is belefértek.
Az általánosságokon túl én egy speciális területrõl szeretnék szólni: ez az élelmiszergazdaság és az erdõ kérdéseirõl. Mindannyiuk elõtt ismert, hogy az egyik legnagyobb arányban privatizált terület az élelmiszeripar. A másik terület, ami beletartozik még, az állami gazdaságok privatizációja. Itt is nagyon sokan mondják és velem együtt vallják, hogy ez inkább szétverés volt, mint privatizáció.
Általános a szakma megítélése - de a kívülállóké is valahol ezzel egyezik - , hogy a megmaradt egységekre valami speciális kezelési módot kellene kidolgozni. Ez a speciális kezelés az Érdekegyeztõ Tanácsban is egyetértésre talált - a múlt év végével a közlönyben meg is jelent elfogadott elvként.
El tudom fogadni - sõt, szakmámnál fogva ismerem -, hogy óriási gondokkal küzd az élelmiszergazdaság megmaradt része: komoly likviditási gondjai vannak, nagy a technológiai elmaradottság, fölös kapacitások vannak, óriási tõkeigénye lenne. Ugyanakkor azt is vallom: ez egy olyan stratégiai ágazat - még a megmaradt rész is -, amiben nem mindegy, hogy a hazai termelõnek a jövõben mekkora szerepe lesz. Megítélésem szerint a hazai termelõt kellene pozícióba hozni.
Miért mondom ezt? Aki megvesz most egy céget, az megvesz egy piacot, és megveszi végsõ soron az egy-egy adott térségbe beszállítói kört is. Ha ez a beszállítói kör azonos a tulajdonossal, akkor azt mondom, jó néhány probléma leküzdhetõ, hisz' az ottani beszállítónak, termelõnek alapvetõ érdeke, hogy az elõállított termékét minél hamarabb és minél nagyobb mennyiségben tudja értékesíteni.
Persze, ez a speciális kezelés, amire gondolok, önmagában nem zárja ki a nyíltság és az ellenõrzés kérdését, tehát valahol bele kell épülnie a törvénybe. Mik ezek a speciális kezelési témák, amikre én gondolnék?
Az egyik: a mezõgazdasági szövetkezetek kaptak egy nagy csomó kárpótlási jegyet a földjükért. Ezekkel a kárpótlási jegyekkel valamit kellene kezdeni, hiszen már eddig is nagymértékû vagyont vesztettek a kárpótlási jegyek útján. Ezeket a kárpótlási jegyeket felhasználva - hogyha igénylik, mindenféleképpen kedvezményezett formában -, az élelmiszeripar egyes területein, segíteni kellene az ilyen irányú privatizációs igényeket.
Nagyon fontosnak tartanám, hogy egyes, stratégiailag fontos egységeknél maradjon meg az állami többségi tulajdon. Mire gondolok? Fõleg az egykori állami gazdaságokra, ahol komoly vertikumok alakultak ki, ahol nagyon komoly tenyésztési, genetikai bázis alakult ki. Ezeknek a maradványait - pontosan a jövõ mezõgazdasági szerkezetének befolyásolása érdekében - egy jó ideig még célszerû lenne fenntartani. Ugyanilyen szerepet szánnék én a kutatóintézeteknek is, sõt - amirõl biztosan vita fog kialakulni - még a Balatoni Halgazdaságnak is, hiszen az állam aktív közremûködése elengedhetetlen ezen a területen.
A harmadik ilyen terület lenne a termelõk tulajdonhoz jutásának kedvezményezése, különösen az elmaradott térségekben, ahol már kárpótlási jegy és tõke sincs. Valamilyen kedvezményezett formára gondolok - elsõsorban szövetkezésre. Egyéb területen is el tudnám ezt képzelni: perspektívát nyithatna az új szövetkezések elõtt, például az öntözõfürtök ilyen irányú privatizációja. Ha el akarjuk kerülni, hogy az új földtulajdonos alól - akinek a földje alatt fut az öntözõvezeték - egy társaság kiprivatizálja például az öntözõfürtöt, akkor elõször õket kellene pozícióba hozni.
Természetesen errõl a formáról és egyáltalán arról, kik kerüljenek be a körbe, nem lehet most lefolytatni a vitát, nem lehet meghatározni ezt a kört, de úgy érzem, a törvényben viszont meg kellene nyitni ezt a feltételt, amit a késõbbiek során, az érdekeltek bevonásával, közösen kellene meghatározni.
Külön kellene szólni az erdõrõl is mint nemzeti vagyonról, ami nemcsak mint vagyon - tehát nemcsak megfogható favagyon -, hanem összességében mint természeti érték is egyre fontosabb. Ilyen szempontból, míg nem tisztázódnak a kérdések, nagyon fontosnak tartom ennek száz százalékos állami tulajdonban tartását.
Persze, arról is lehet vitatkozni, kinek az ellenõrzése alá kerüljenek: ÁPV Rt., KTM, tárca és egyebek... Én - pontosan abból adódóan, hogy itt nem a profit az elsõdleges - inkább valamelyik tárcához sorolnám, tenném be.
Én magam sem egyszerû dolgokról beszéltem, nem könnyû feladatokról, amiket be kellene építeni ebbe a törvénybe. Ennek ellenére azt mondom, ez a törvény az általam elmondottakra már most, elviekben megadja a keretet, és biztosítja ezeket a lehetõségeket - ezt kell egy kicsit pontosítani, módosító indítványokkal jobbá tenni. Én tehát a mellett vagyok, hogy ezt a törvényt igenis minél hamarabb fogadjuk el, és minél hamarabb alakuljon meg az új szervezet, mert ez válhat igazán mindannyiunk javára.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)