DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Megértettem ezt a logikát. Akkor csak azt szeretném kérdezni, hogy amennyiben a parlamenti döntés szerint egy, a kormánykoalíció javaslatának megfelelõ döntés születik - tehát az elõbbi logika szerint egy elsõ lökéssel kimozdulhat a dolog ebbõl a mostani, lehetetlen állapotából, és létrejöhet egy olyan szöveg, amely szlovák részrõl írásos garanciákat tartalmaz a megfelelõ vízmennyiség átadására -, egyáltalában szükséges-e megépíteni a keresztgátat. A többször teljes joggal emlegetett - hiszen a szövegekben is ez szerepel - ideiglenes jelleg írásban is rögzítésre kerül-e a szerzõdésben oly módon, hogy amennyiben a megfelelõ - vagy legalábbis hasonló, a kívánatostól messze távoli, de azért lényegesen jobb - ökológiai viszonyok helyreállnak, magyarul a vízmennyiség megfelelõ ütemben nõ, akkor mindenféle további konfliktus nélkül elbontásra kerülhet-e ez a keresztgát?
Tehát a kérdés az: ha mi mint törvényhozás hozzájárulunk azon lehetõség biztosításához, hogy a kormány a mi döntésünk alapján kimozdíthassa ezt a lehetetlen helyzetet a holtpontról, azaz papírra kerül a 400 köbméter, akkor ez tartalmazza-e a számunkra a normalizálódó viszonyoknak megfelelõ visszaút lehetõségét, illetõleg nem hagy-e bennünket olyan helyzetben, hogy mi a szerzõdés vagy megállapodás, vagy megegyezés magyar felét teljesítettük, és partnerünk, mint már annyiszor - ez csak hangos gondolkodás, nem prekoncepció - nem egészen, vagy nem úgy, vagy nem akkor, vagy nem annyiban teljesíti éppen azon garanciákat, amelyek érdekében a magyar fél rendkívül korrekten megtette azt a lépést, amit neki meg kellett tenni.
Tehát nyitva marad-e a kérdés, másrészt nem fog-e a Dunában állomásozni egy életre az, ami ideiglenes? Köszönöm.