GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, hogy még a szünet elõtt szólhatok. Tisztelt Ház! Mindig megdöbbenve figyelem, hogy a kárpótlás kérdése milyen érzelmeket vált ki egyes politikusokból, egyes pártokból. Azt gondolom, ezen érzelemkitörések hátterében az áll, hogy igen sokan vannak olyanok, akik szívesen feledtetnék egykori álláspontjukat ebben a kérdésben.
A Fidesz bátran vállalja a kárpótlási törvények elfogadásánál vallott álláspontját. Ma is valljuk, hogy a kárpótlás helyett lehetett volna jobb megoldást találni az igazságtételre, a jóvátételre. Ma is valljuk, hogy a kárpótlást lehetett volna jobban csinálni. Mi nem kényszerültünk arra, hogy aláírjuk a kiskunmajsai nyilatkozatot, nekünk nem volt szükségünk arra, hogy a kárpótlási törvény szavazásáról epebajra hivatkozva távol maradjunk. Mi bátran vállaljuk az elmúlt négy évben ez ügyben tanúsított konstruktivitásunkat. Ma is büszke vagyok azokra a javaslatokra, amelyeket benyújtottunk a kárpótlás felgyorsítására, a kárpótlási ígérvények megalkotására, és ma is sajnálom, hogy ezeket a javaslatokat az akkori többség elvetette. Azt hiszem, ezek a javaslatok, elfogadásuk esetén, sokat segíthettek volna abban, hogy ne jussunk oda, ahol ma vagyunk.
A Fidesz bátran vállalja választási ígéreteit, és az elmúlt hónapok történései alapján javaslom, tegyék ezt nyugodtan a kormánypártok is: hajtsák végre választási programjukat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat tulajdonképpen nagyon kevés dologról szól, sokkal kevesebbrõl, mint amit az elõttem felszólalók érintettek. Ez a törvényjavaslat nem szól a kárpótlással összefüggõ földjogi kérdésekrõl, a privatizációs kérdésekrõl, illetve csak nagyon csekély mértékben függ össze ezekkel. Ez a törvényjavaslat azt célozza, hogy a kárpótlási jegyeket az arra jogosultak könnyebben válthassák át életjáradékra.
Meggyõzõdésünk, hogy ez a javaslat helyes, hiszen egyrészt kedvezõbb lehetõségeket ad, másrészt pedig mindenképpen helyes az a megoldás, hogy azok a személyek, akik korábban nem éltek ezekkel a lehetõségekkel - mert akkor másképp látták az érdekeiket vagy azért, mert korábban ebbõl a lehetõségbõl ki voltak zárva -, most újragondolhatják a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásának kérdését, és esetleg - ha korábban ilyen joggal nem rendelkeztek - most élhetnek ezzel.
Ugyanakkor azt is el kell mondani - és tulajdonképpen az egész, elõttünk lévõ üggyel kapcsolatban ezt tartom a legfontosabbnak -, hogy ez a törvényjavaslat a kárpótlással összefüggõ problémáknak csak egy rendkívül csekély szeletét orvosolja, és egész szûken vizsgálva: a kárpótlás és a kárpótlási jegyek kapcsolatában is csak nagyon csekély szeletre tud orvosságot nyújtani.
Ha megnézzük az Állami Vagyonügynökséghez eddig beérkezett kárpótlási jegyek megoszlását, akkor azt látjuk, hogy a kárpótlási jegyekbõl csupán 167 millió forint címletértékû jegyet fordítottak életjáradékra, szemben a teljes privatizációs felhasználással, ami a 44 milliárd forintot is meghaladja, vagyis a kárpótlásra jogosultak eddig csupán a tulajdonukban lévõ kárpótlási jegyek 0,5 százalékát fordították életjáradékra. Ennek rendkívül sok oka van.
Egyrészt talán nem volt kellõen jó, kellõen bõkezû az a javaslat, amely az életjáradékról szóló törvényben tükrözõdött. Ugyanakkor viszont el kell mondani azt is - és ezzel szerintem a mostani jogalkotásunk során is szembe kell néznünk -, hogy a kárpótlási jegyek életjáradékra váltása még egy kedvezõbb konstrukcióban is csak nagyon kevés ember számára lesz biztató befektetési lehetõség. Hiszen azok a személyek, akik eredeti jogosultként kárpótlásban részesültek, éppen azért kaptak kárpótlást, mert korábban igazságtalanságok érték õket, és azt lehet mondani, tulajdonképpen az elmúlt negyven évben olyan jogsérelmek érték õket, amelyek a szociális, gazdasági helyzetüket is nagymértékben meghatározták. Ezek az emberek nem rendelkeznek kellõ gazdasági tartalékkal, nem mondhatnak le arról a lehetõségrõl, hogy mihelyt kárpótlási jegyeikhez hozzájutottak, azonnal értékesítsék a szabadpiacon, akár csak a mai nagyon alacsony, 365 forintos áron is - ez egyébként ezer forint címletértékû jeggyel szemben álló ajánlat volt, emlékezetem szerint a csütörtöki napon -, hanem, bizony, arra kényszerülnek, hogy egy, talán a korábbinál jobb megoldású életjáradék helyett azonnal készpénzhez jussanak és azt elköltsék, mert nincsenek tartalékaik, nem tudnak ilyen döntéseket felvállalni.
Éppen ezért ez a törvény, ez a javaslat tulajdonképpen csak egy pótcselekvés abban a nagy folyamatban, amely egyszer majd képes lesz megoldani a kárpótlással összefüggõ valamennyi problémát.
A kárpótlásra jogosultak alapvetõ érdeke az, hogy kárpótlási jegyeikkel szemben megfelelõ kínálat álljon. Ez a mai pillanatban egyáltalán nem adott. Hiába tartott Horn Gyula ebben a Házban október hónapban egy nagy hatású beszédet, amelyben megígérte, hogy 60-70 milliárd forintnyi állami vagyont bocsátanak majd rendelkezésre a kárpótlási jeggyel rendelkezõk számára privatizációs célból, ez a mai napig nem történt meg - bár az akkori ígéretek szerint erre rendkívül rövid idõn belül sort kellett volna keríteni.
Ez a nyilatkozat egyébként rendkívül sokértelmû volt. A miniszterelnök úr többek között nem tette világossá, hogy ez a 60-70 milliárd forintnyi állami vagyon a teljes privatizációs, kárpótlási jegyes kereslettel szemben kíván-e majd fedezetet biztosítani, vagy csupán az ennek megfelelõ, 60-70 milliárd forintnyi kárpótlási jeggyel szemben. Figyelembe kell venni, hogy ezt a vagyontömeget lényegesen meghaladja az a kárpótlásijegy-mennyiség, amely ma már kint van a piacon, és amellyel szemben kínálatot kellene képezni.
(17.00)
Az ÁVÜ igazgatótanácsa döntésével az állami vállalatok privatizációjánál a korábbi 10-20 százalékról 20-40 százalékra emelte azt a tulajdonrészt, amelyet a kárpótlási jegyekért kell majd a késõbbi döntések szerint - rengeteg kivétellel megspékelve - felkínálni. Eddig ez tulajdonképpen csak az élelmiszeripari cégekre és néhány, mezõgazdasággal összefüggõ cégre vonatkozott. Gondolom, ennek az volt az alapvetõ indoka, hogy a kormány elsõsorban a mezõgazdasági termelõk és ezen belül mindenképpen a szövetkezõk számára kívánt ilyen kínálatot biztosítani. Ezt a kínálatot azonban nem nyújtotta a kormányzat eddig az egyszerû kárpótlásra jogosultaknak.
A korábbi ígéretek a kárpótlási jegyek értékmegõrzésére vonatkoztak. Ezek a törekvések teljesen sikertelenek voltak, sõt megkockáztatom, hogy a kormányzat az ügyetlensége és talán a tapasztalatlansága folytán maga is hozzájárult ahhoz, hogy zuhant a kárpótlási jegyek árfolyama. Nem tartom szerencsésnek azokat a nyilatkozatokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy a kárpótlási jegyeket csak az eredeti jogosultak használhatják majd fel kedvezményesen, mert ez a kárpótlási jegyeket vásárolni kívánók számára mindenképpen azt az üzenetet hordozta, hogy õk majd csak kedvezõtlenebb körülmények között használhatják fel a jegyeket.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezeket a kinyilatkoztatásokat semmifajta intézkedések nem követték. Részben nem követték olyan intézkedések, amelyek arra vonatkoztak volna, hogy az eredeti kárpótlásra jogosultak valóban kedvezményesen és minél gyorsabban felhasználhassák a kárpótlási jegyeiket. Mint ahogy olyan intézkedések sem követték ezeket a kinyilatkoztatásokat, amelyek arra vonatkoztak volna, hogy akik nem eredeti kárpótlásra jogosultak, azok mennyiben és milyen módon lesznek majd tulajdonképpen háttérbe szorítva az egyes privatizációs ügyekben. Sõt, én azt látom, hogy a jelenleg folyamatban levõ, nagyon csekély számú és kevés értéket képviselõ privatizációban is igazából azok vannak kedvezményezve, akik nem eredeti kárpótlásra jogosultak. Másrészt a kormányzat nem kellõ eréllyel lép fel azért, hogy egy másik korábbi ígéretét - amelyik arról szólt, hogy a kárpótlási folyamatokat minél elõbb be kell zárni - be is tartsa.
Mi már tettünk javaslatot ebben a Házban arra, hogy gyorsítsuk fel a földtulajdon-rendezést. Akkor ezt a javaslatunkat a kormányzó többség - arra való hivatkozással, hogy még ebben az évben egy törvényjavaslatot fog elõterjeszteni a kormány a kárpótlási ügyek lezárására - elutasította. Ugyanakkor a múlt hét közepén a földmûvelésügyi miniszter úr a mezõgazdasági bizottsági ülésen ismertette az erre az évre vonatkozó jogalkotási tervét, amelybõl a kárpótlásra vonatkozó mindenfajta jogalkotási elképzelés hiányzik. Ilyen módon nem is tudjuk megérteni, hogyan vállalhatták fel önök azt a felelõsséget, hogy miközben a kormány nem rendelkezik elképzelésekkel arra vonatkozóan, hogy a kárpótlást minél elõbb befejezze, erre vonatkozó ellenzéki javaslatot ilyen könnyedén elutasítottak.
A jelen helyzetben azt javaslom, hogy az Országgyûlés jelölje meg, hogy milyen ütemben és mekkora vagyont kell a kormányzatnak vételre felajánlania a kárpótlásra jogosultaknak.
Azt javaslom, hogy az Országgyûlés gondolja újra, hogy a kárpótlási jegyek kamatozását újraindítsuk.
Szerintem ezek lennének azok az alapvetõ intézkedések, amelyek segítenének abban, hogy a privatizáció is elõreléphessen ezen a területen és a kárpótlási jegyek árfolyamát is stabilizálni tudjuk.
Kérem, ha önök is úgy érzik, hogy a kormány nem kellõen határozott ebben az ügyben, akkor függetlenül attól, hogy a Ház egyik vagy másik oldalán ülnek, gyakoroljunk közösen nyomást a kormányzatra céljaink elérése érdekében. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)