DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény, azaz közismerten az elsõ kárpótlási törvény 7. §ának (4) bekezdése elõírta, hogy a kárpótlásra jogosult az õt saját jogon megilletõ kárpótlási jegyét életjáradékra válthatja.
Szeretném megemlíteni, hogy a kárpótlási jegy életjáradékra váltásának lehetõségét a Kereszténydemokrata Néppárt indítványozta, ez a lehetõség tehát kifejezetten a Kereszténydemokrata Néppárt javaslata alapján került - még az elõzõ parlamenti ciklusban - a kárpótlási törvénybe. A Kereszténydemokrata Néppárt - szociális elkötelezettségének megfelelõen - azért javasolta azt, hogy a kárpótlási jegy életjáradékra legyen váltható, hogy azok, akik idõs koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem tudnak vagy nem akarnak a kárpótlási jegyért vagyont szerezni, nem akarnak vállalkozni, azoknak is legyen lehetõségük a kárpótlási jegyüket érdemben hasznosítani.
Ez a megoldás tehát lehetõvé tette az idõs vagy csökkent munkaképességû személyeknek, hogy ha kárpótlási jegyükért nem tudnak vagy nem akarnak termõföldet, állami tulajdonú bérlakást, állami tulajdon privatizációja során vagyontárgyat, részvényt vagy üzletrészt szerezni, akkor a kárpótlási jegyük életjáradékra váltásával egy havonta készpénzben fizetendõ járadékhoz jussanak, tehát hogy az egzisztenciájuk biztosítva legyen. További elõnye volt e megoldásnak, hogy bõvítette a kárpótlási jegy felhasználásának a körét, a jogosultaknak nagyobb választási lehetõséget biztosított kárpótlási jegyük hasznosítása tekintetében.
A kárpótlási jegyek életjáradékra váltását szabályozó külön törvény a jogosultak érdekében garanciális elemként elõírta, hogy a jegy életjáradékra váltása nem utasítható vissza, ha az igénylõ a törvényi feltételeknek megfelel. Mindezek alapján a törvény egy szolíd, de biztos havi jövedelmet garantált a 65 éven felüli állampolgároknak életük végéig, a legalább 67 százalékban csökkent munkaképességû személyeknek pedig 12, illetõleg 15 évig.
Ugyancsak garanciális elemként elõírta a törvény, hogy a havi járadékot a privatizációs bevételekbõl kell fedezni, ennek hiánya esetén pedig a központi állami költségvetésbõl.
A havi járadék értékállóságának biztosítása érdekében a törvény elõírta továbbá, hogy a járadékot minden évben emelni kell. Az emelés mértékérõl az állami költségvetés keretében az Országgyûlés dönt.
A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény módosítására a kormány által most benyújtott törvényjavaslatot a Kereszténydemokrata Néppárt vegyes érzelmekkel fogadja. Vegyes érzelmekkel fogadja, éspedig azért, mert a törvény módosítására elsõsorban amiatt került sor, hogy a kárpótlási jegyek - a kormány ígéretével ellentétben - elértéktelenedtek. (Dr. Sepsey Tamás: Így van!) Leszögezhetjük tehát, hogy a kormány devalválta a múltban sérelmet szenvedettek kárpótlását. A kárpótlási jegy ellenében ugyanis termõföldet jóval kisebb mértékben lehet szerezni, mint az ez iránt megnyilvánuló igény, a részvény formájában felajánlott állami vagyon is sokkal kevesebb, mint a kereslet, és a kárpótlási jeggyel megvásárolható állami tulajdonú bérlakás is kevés. A kormány ezek miatt az okok miatt kényszerült arra, hogy módosító törvényjavaslatában szélesítse a kárpótlási jegy életjáradékra válthatóságának a lehetõségét.
A Kereszténydemokrata Néppárt természetesen örül annak, hogy a jövõben nagyobb mértékben nyílik lehetõség arra, hogy a kárpótlási jegy életjáradékra legyen váltható. Örülünk annak, hogy nõ az életjáradék igénybevételére jogosultak köre, és annak is, hogy nõ az életjáradék összege is. Mindebben azt látjuk, hogy a jelenlegi kormányzat sem tud kitérni a Kereszténydemokrata Néppárt azon következetesen és kitartóan képviselt szociális álláspontja elõl, hogy a kárpótlási jeggyel rendelkezõ idõs vagy csökkent munkaképességû személyek szociális biztonságát erõsíteni kell, és lehetõvé kell tenni számukra, hogy a kárpótlási jegyüket érdemben hasznosíthassák. A jövõben tehát már nemcsak a 65. életévüket betöltõk, hanem már azok is életjáradékra válthatják a kárpótlási jegyüket, akik 1991. december 31-én a 60. életévüket betöltötték. Ugyanakkor a csökkent munkaképesség alapján életjáradékra jogosultak életjáradékának havi összege is meg fog egyezni az életkor alapján havi járadékra jogosult személyek járadékának összegével.
A törvényjavaslat több technikai jellegû szabállyal is biztosítja az életjáradék szélesebb körben történõ igénybevételének a lehetõségét. Így például elõírja a törvényjavaslat, hogy a törvény rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell - tehát nem kerülnek hátrányba azok, akik az életjáradék iránti igényüket régebben benyújtották -, továbbá azon személyek is benyújthassák életjáradék iránti igényüket, akik régebben nem nyújtották be, vagy elkéstek a benyújtással, vagy akiknek a kérelmét korábban elutasították.
(16.50)
A törvényjavaslat lehetõvé teszi továbbá, hogy azok a csökkent munkaképességûek, akik ezen a jogcímen részesültek életjáradékban, az életkor alapján járó járadékot válasszák, ha ez számukra kedvezõbb.
Mindent összevetve tehát: egyrészt a leghatározottabban kifogásoljuk, hogy a kormányzat gazdaságpolitikája következtében a kárpótlási jegyek felhasználási lehetõségei folyamatosan csökkennek, s ezáltal is elértéktelenednek. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzat becsapta a kárpótlási jeggyel rendelkezõket, hiszen mielõtt hatalomra került volna, nem azt ígérte a sok százezer, sérelmet szenvedett kárpótlásra jogosultnak, hogy el fogja értékteleníteni a kárpótlási jegyüket.
A kárpótlási jegy felhasználási lehetõségeinek beszûkülése egyúttal súlyos gazdaságpolitikai hiba is, hiszen a kárpótlási jegyek elsõdleges rendeltetése az állami vagyon, illetve a termõföld privatizációjában való részvétel lett volna, ezzel is segítve a piacgazdaság kialakulását és a hazai vállalkozó réteg létrejöttét. Ehhez képest a kárpótlási jegy életjáradékra váltási lehetõségének növelése szociális szempontból ugyan feltétlenül helyes lépés, ám nem feledtetheti velünk a kárpótlási jegyekkel kapcsolatos piacgazdasági elképzelésekkel és a gazdasági haszonnal kapcsolatos tervek összeomlását.
A kárpótlási jegy életjáradékra váltási lehetõségének bõvítése tehát a kormányzat számára tulajdonképpen egy menekülési irány a kárpótlási jegy eredeti hasznosítási lehetõségének beszûkülése miatt. Másfelõl - ha kényszermegoldásként is - üdvözöljük a törvényjavaslat azon törekvését, hogy szélesíti a kárpótlási jegy életjáradékra váltásának lehetõségét. E törekvésben annak a kezdettõl fogva szorgalmazott kereszténydemokrata követelésnek az életrevalóságát látjuk, hogy az idõs vagy csökkent munkaképességû személyekrõl - kárpótlásukkal egyidejûleg - kívánságukra, életjáradék formájában, szociálisan is gondoskodni kell. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)