DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Engedjék meg, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy azzal kezdjem, hogy a leköszönõ elnöknõt és a váltó elnöknõt is tisztelettel üdvözöljem. (Taps.)
Engedjék meg, hogy akkor, amikor a beterjesztett törvényjavaslattal, illetõleg országgyûlési határozati javaslattal kapcsolatos véleményemet elmondom, akkor mindenekelõtt összefoglaljam azokat a tényeket, amelyek az ügy helyes elbírálásához kétségkívül rendelkezésre állnak.
Mindenekelõtt nagyon kevés szót hallottam arról a tényrõl, amelyet mindent megelõzõen meg kell állapítanunk: az egész lehetetlen Duna-helyzet annak következtében jött létre, hogy az állampárt súlyosan vétett Magyarország érdekei ellen, elárulta a haza érdekeit. Egy olyan szerzõdést kötött, amelyet nem lett volna szabad megkötnie.
Az én megítélésem szerint ezt a tényt a magyar Országgyûlésnek meg kell állapítania. Enélkül errõl a kérdésrõl beszélni sem szabad. Ez a kiindulópont.
A másik tény, amit nem lehet elvitatni: Az általunk felmondott szerzõdéstõl függetlenül és a szerzõdéstõl eltérõ módon, a szlovák oldalon felépítettek egy olyan erõmûvet, amely kész helyzetetet teremtett. Ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A kész helyzet következtében a magyar fél kiszolgáltatottá vált a szlovák féllel szemben. Ez is egy olyan vitathatatlan tény, amelyet meg kell állapítanunk.
Az, hogy a Szigetköz szomjúhozik - ahogy azt Szabad György képviselõtársam mondta -, szerintem egy rendkívül kulturált megfogalmazás, ami csak részben fedi a valóságot, ugyanis a Szigetköz nem egyszerûen szomjúhozik, hanem a Szigetköz haldoklik, sõt a Szigetköz a kilinikai halál állapotában van. A Szigetközt tönkretették. Éppúgy vitathatatlan az is, hogy jóvátehetetlen környezeti károsodások következtek be, amelyeket megint a tények között kell felsorolnunk, és azt is a tények közé kell vennünk, hogy Magyarország vízkészletének legkézenfekvõbb tömegét oly mértékben tönkretették, hogy az a jövõben a magyarság számára elveszettnek kell hogy tekintessék. Tehát katasztrófahelyzetet idézett elõ ennek a szerzõdésnek a megkötése, majd a szlovák fél egyoldalú eljárása.
Ne haragudjanak, én szeretem a tiszta fogalmakat, s bizony felelõsségem tudatában kimondom errõl a helyrõl, hogy a szlovákok ellopták a mi Dunánkat. Erre más kifejezést nem lehet használni, és ezt nekünk ilyen módon kell deklarálnunk.
Deklarálnunk kell továbbá, hogy a szlovákok a trianoni és a párizsi békeszerzõdést egyoldalúan felrúgták, a határokat megváltoztatták, tehát a szlovákok a nemzetközi jogi elõírásokkal, a kötelezettségvállalásokkal szemben, a helsinki dokumentumok aláírása ellenére egyoldalúan megváltoztatták a határainkat.
Úgy gondolom, nem csak azt kell megállapítanunk, hogy a szlovákokkal szemben kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, hanem meg kell állapítani azt a tényt is, hogy az egész jövõnk bizonytalanná vált a szlovák féltõl való függõségünk következtében.
Tényként kell azt is megállapítani - és ez már a tizedik pont, amire hivatkozom -, hogy a hágai nemzetközi bíróság elõtt folyamatban van a per. Ennek a pernek a kimenetelére nekünk tekintettel kell lennünk e kérdés tárgyalásakor is.
Az is tény, hogy a dunai hajózás jelenleg nemcsak hogy nem megoldott, hanem az a nemzetközi hajózási rendszer, amelyre egész Európa büszke volt: a Duna- Majna-Rajna hajózási rendszer, ezzel a megoldással ugyancsak veszélybe került. Nyilvánvaló, hogy erre is tekintettel kell lennünk a megoldás kapcsán.
Végül tény, hogy bármennyire is egyedül és kizárólag az állampárt tehet errõl a helyzetrõl, ami kialakult, de én nem osztom azt az álláspontot, hogy mi már nem felelünk a megoldásért. Ha nem a Magyar Köztársaság Országgyûlése felel azért, hogy az ország gondjait, bajait megoldjuk, akkor ki felel?
(18.10)
Természetesen kényelmesebb lenne azt mondani - különösen, ha igaz az, hogy Horn Gyula és Meciar egymással valamiféle megállapodást kötöttek -, hogy akkor már mirõl tárgyal az Országgyûlés. Mert akkor tény, hogy megint becsaptak minket. Akkor tény, hogy egy olyan titkos megállapodás van a háttérben, amirõl a Ház nem tud. Akkor valóban nem jöhet szóba a Ház felelõssége. De nyilvánvaló, ha ilyen megállapodás van, akkor már a magyar Országgyûlésnek nem is lenne szabad érdemben foglalkoznia a dologgal. Mert arra degradálódjék a parlament, hogy valóban a kormánynak legyen egy parlamentje, ahogy azt számos alkalommal elmondtuk, hogy nem szabad hogy legyen jogállami körülmények között?
Tehát bizony a Háznak fel kell tennie a kérdést a miniszterelnök úrnak - és ez elõl a miniszterelnök úr nem bújhat ki -: kötött-e Meciarral megállapodást, ha kötött, milyen megállapodást kötött, tárja a Ház elé a megállapodást, mert ha van ilyen megállapodás, akkor a Ház nincs abban a helyzetben, hogy errõl a kérdésrõl tárgyaljon, akkor Horn Gyulának kell felelnie a megoldás helyességéért.
Úgy gondolom, a mai napon sok szép beszéd hangzott el a Duna ügyében, a Szigetköz ügyében, de - ne vegyék tõlem rossz néven - megoldást természetesen egyetlenegy beszéd sem tartalmazott, nem is tartalmazhatott. Hiszen ha úgy merül fel a kérdés, ahogy azt általában a frakciók részérõl felvetették, hogy a frakciótagok lelkiismeretére van bízva, miként szavazzanak, akkor nagyon jól tudjuk, hogy a frakciótagok lelkiismeretére való hivatkozás egyben azt is jelenti: nincs megoldás. Akkor a frakciók nem tudnak egy olyan álláspontot a nyilvánosság elõtt képviselni, amelyet képviselni mernének.
És sajnos, az ország most majdhogynem kettészakadt a Szigetköz halódása következtében, mert kellene is a víz, de ugyanakkor fél is mindenki a helyzet rendezésétõl. Nem is véletlenül fél, kérem, mert itt elhangzottak vélemények arra vonatkozóan, hogy a hágai nemzetközi bíróság elõtt folyamatban levõ perre milyen kihatással lehet a parlament döntése, elhangzott itt a kárenyhítési kötelezettségre való hivatkozás.
Nem vitatom, hogy a kárenyhítési kötelezettség a római jog óta fennáll, de kérem, ugyanakkor azt is meg kell mondjam, a másik oldalon legalább annyira igaz, hogy a római jog óta hivatkozni szoktak a gazdasági célszerûségre is. És ha mi azt mondjuk, hogy a kárenyhítési kötelezettségünk miatt teszünk ezt meg azt, akkor vajon gondolják igen tisztelt képviselõtársaim, hogy a másik oldalról nem történik arra hivatkozás, hogy már megoldódott a Duna problémája, mert hiszen mi megállapodtunk a magyarokkal - fogják mondani Meciarék... Ne vegyék tõlem rossz néven, én 35 évig voltam ügyvéd, és nagyon jól tudom, hogy egy ideiglenes megállapodásnak milyen következményei vannak a hivatkozási alapot illetõen. Tehát úgy gondolom, a tényleges gazdasági helyzet alapvetõen meghatározhatja a hágai bíróság elõtt folyó peres eljárás egész jövõbeni sorsát.
Az a megoldás, amelyet a külügyi kormányzat részérõl az általam igen tisztelt Bárány András képviselõtársunk (Közbeszólások: Bársony András!), Bársony András - elnézést kérek - képviselõ úr elõterjesztésében hallottunk, mint a külügyi bizottság többségi álláspontját, hogy ne politikai kérdésnek tekintsük mi ezt a felmerült problémát, hanem mûszaki problémaként kezeljük - hát ez egy nonszensz, egy képtelenség. A mi Dunánk elvételét, a határaink megváltoztatását, az egész jövõbeli bizonytalanságunkat, a vízkészletünknek az elképesztõ módon való kezelését - ezeket mi egyszerû mûszaki problémának fogjuk fel? Mintha itt valamiféle mûszaki vita lenne közöttünk? Hát kérem, ne vegyék rossz néven, ez igazán nem fogja érinteni sem a trianoni szerzõdés, sem a párizsi békeszerzõdés kötelezõ hatályát, nem fogja érinteni a helsinki okiratok aláírása következtében is vállalt kötelezettségünket, de kérem, azért azt világosan kell látni, hogy a Csallóközt és a Felvidéket elvették tõlünk, az ezer éves koronázó fõvárosunk, Pozsony (Gellért Kis Gábor: Nem ezer éves!) idegen kézre került, és én úgy gondolom, azt is látniuk kell, hogy most elkerült tõlünk a Duna is, tönkretették a vízkészletünket, és akkor mi fogjuk fel mûszaki problémaként az egész kérdéskört.
Ebbe a Független Kisgazdapárt nem hajlandó belemenni, ez az egész államiságunkat, a függetlenségünket érintõ kérdéskör. Ennek megfelelõen kell ezzel elbánnunk. Úgy hiszem, a Duna egyoldalú elterelése a határok erõszakos megváltoztatásával azonos tény, és ezt ennek megfelelõen kell kezelnünk. Mi a politikai kérdés, ha nem ez?
És kérem, tessék tudomásul venni, akkor, amikor ezt az egész kérdéskört kezeljük, és amikor Horn Gyula állítólag Meciar úrral ebben a kérdéskörben egyezkedett és talán megállapodásra is jutott, hát Horn Gyula, aki igen hosszú ideig volt a Magyar Köztársaság külügyminisztere, õ nem tudja azt, amit a diplomácia történetében is tanítottak alapfoktól kezdve a legmagasabb fokig, hogy az én szomszédom szomszédja az én barátom? És õ olyannak tekinti, hogy ezt a diplomáciai tanítást Meciar úrra kell érteni? Meciar úrra kell nekünk támaszkodnunk a kérdés megoldásakor?
Én úgy gondolom, ez egy elképesztõ megközelítés. Nem vitás, ami az 1843-as kilométernél történt, az valóban egy tragédia a magyarság számára, és egy olyan függõséget jelent a szlovákoktól, amelyet mi ilyen módon nem hagyhatunk érvényben.
Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy megoldásként sok minden megoldás merülhet fel, hiszen hadd utaljak arra, most legújabban egy olyan elképzelés is felszínre került, hogy van lehetõség mondjuk arra is, hogy Ausztriában a Duna Bécs utáni szakasza után induló 30 kilométeres csatornával a Lajta feletti síkságon átvezessük a Dunát az eredeti medrébe, ami egy lehetõség - mondjuk - az osztrákoknak is, mert hiszen a Fertõ tó vízkészletének vízszintjét olyan kedvezõ módon érinti, ami esetleg az osztrákoknak is egy új megközelítési lehetõséget jelent.
Tehát úgy gondolom, sokfajta megoldási lehetõség képzelhetõ el. Úgy gondolom, akkor, amikor a magyarság jövõjérõl van szó, nem lehet egyetlenegy olyan megoldást sem félrelökni, ami adott esetben valóban védhetõ álláspont lehetne, mert itt egyértelmûen egy olyan, hajózást segítõ és olcsóbbá tevõ megoldásról van szó, ami ráadásul a rendkívül nehézkesen üzemelõ, felépített zsiliprendszer részbeni megkerülését is lehetõvé tenné.
(18.20)
Tehát van megoldás. Csak abból kell kiindulnunk, hogy nekünk nem szabad kész helyzetet teremteni a hágai bírósági döntés elõtt. Ebben a szellemben fog a Független Kisgazdapárt dönteni az elõterjesztett országgyûlési határozati javaslat ügyében.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)